GK BH 2001/234
GK BH 2001/234
2001.05.01.
I. Ha az adásvételi szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba, a szerződés semmissége azon az alapon nem állapítható meg, hogy a szerződéskötést megelőző pályáztatási szabályokat megsértették [Ptk. 200. § (2) bek., 209/B §, 209/C §; 1995. évi XXXIX. tv (Ptv.) 27. § (3) és (4) bek., 38. § (1) bek.; 1992. évi XXXVIII. tv 109/K § (3) bek.; 1995. évi XL. tv 88. § (7) bek.; 1057/1996. (V. 30.) Korm. határozat].
II. A tudatos akarathiányra nem a szerződés megtámadására, hanem a titkos fenntartással vagy rejtett indokokkal kötött szerződésekre vonatkozó, valamint a színlelt szerződésekre vonatkozó szabályok az irányadóak [Ptk. 205. § (2) bek., 207. § (4) és (5) bek., 210. §].
Az alperes az állami tulajdonban levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. XXXIX. törvény (a továbbiakban: Ptv.) 38. §-ának (1) bekezdése értelmében készpénzes értékesítésre irányuló felhívással közzétette az egyszerűsített privatizációra kerülő társaságok jegyzékét, amelyben a B. Kft. állami tulajdonban álló üzletrészei is szerepeltek. Készpénzes ajánlat nem érkezett, a felperes pedig a megindult egyszerűsített privatizációs eljárás keretében - melynek keretfeltételeit az alperes a 125/1996. (II. 21.) számú határozatában előírta - bejelentette, hogy élni kíván a vezetői és munkavállalói kivásárlás lehetőségével, és az erre irányuló ajánlatát - 90 millió forint vételárnak 15 napon belüli készpénzfizetésével - megtette. Ezt követően az alperes - utalva arra, hogy több hasonló tartalmú, a kivásárlási feltételeknek megfelelő ajánlat érkezett - az érvényes ajánlatot tevőket - köztük a felperest - zárkörű árversenyre hívta fel, meghatározva a részvétel feltételeit. Az felperes annak közlése mellett, hogy az árversenyt jogszabálysértőnek tartja, azon részt vett, és mint nyertes 1996. szeptember 17-én - 10%-os árkedvezmény mellett - 151 millió forint vételárért megvásárolta az állami tulajdonú üzletrész 100%-át.
A felperes a keresetében előadta, hogy árverseny tartására sem a Ptv. 27. §-ának (3) bekezdése, sem pedig az 1057/1996. (V. 30.) Korm. határozattal elfogadott Versenyeztetési Szabályzat értelmében - figyelemmel annak 68.1. pontjára - nem volt törvényes lehetőség, ezért a privatizációs szabályoknak megfelelő vételár a Ptv. 27. §-ának (4) bekezdése értelmében a felperes írásbeli ajánlatában szereplő 90 millió forint volt, amely a 10%-os kedvezménnyel csökkentve 81 millió forint. A Ptk. 200. §-a (2) bekezdése és 210. §-ának (4) bekezdése alapján kérte megállapítani az adásvételi szerződés 7. pontja 2. bekezdésének érvénytelenségét, és a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerint arra kérte kötelezni az alperest, hogy 54 900 000 Ft-ot, ennek 1996. szeptember 17-től járó évi 20%-os kamatával együtt fizessen vissza a részére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal érvelt, hogy jogszerűen járt el, amikor a versenyeztetést nem kívánta mellőzni, hanem a 125/1996. (II. 21.) számú határozatával a Versenyeztetési Szabályzat I. fejezete 3. címének 6. d) és f) pontja szerint zárkörű, többfordulós pályázatot hirdetett meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az üzletrész-adásvételi szerződésnek a vételárra vonatkozó része érvénytelen, a helyes vételár 90 millió forint, ezért köteles az alperes 54 900 000 Ft-ot, annak késedelmi kamatával együtt a felperesnek megfizetni. Megállapította, hogy az alperes az ajánlatok elbírálásánál szabálytalanul járt el. Nem zárkörű árversenyt hirdetett, hanem árverést írt ki. A harmadik pályázó pedig a bánatpénzt sem tette le. Az árverés a Ptk. 200. §-a alapján jogszabályba ütközött, "az összegszerűség meghatározása hibásan került az adásvételi szerződésbe".
Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes mint a privatizációs eljárás nyertese szabad elhatározásából kötött - a megjelölt vételár mellett - adásvételi szerződést az alperessel. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az adásvételi szerződést nem teszi érvénytelenné, ha a pályázat kiírása és lebonyolítása során a pályáztató egyoldalúan megsérti a vonatkozó jogszabályi előírásokat. Erre tekintettel a másodfokú bíróság szükségtelennek találta annak vizsgálatát, hogy a szerződéskötést megelőző privatizációs eljárás megfelelt-e a jogszabályoknak. Alaptalannak ítélte a szerződésnek a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése alapján történő megtámadását és a felperesnek arra való hivatkozását, hogy a szerződés jó erkölcsbe ütközik. A felperes ugyanis ismerte az alperes igazgatóságának a 125/1996. (II. 21.) számú határozatával elfogadott keretfeltételeket, tehát azt, hogy két vagy több ajánlat esetén az alperes zárkörű árversenyen dönt a kivásárlás győztesének személyéről. A felperes a bánatpénzzel kapcsolatos előírásokat is tudomásul vette, és mindezt be is tartotta. Így a szerződéskötés során sem a felperes tévedése, sem az alperes megtévesztő magatartása nem játszott szerepet, és a szerződés a jó erkölcsöt sem sértette.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a Ptv. 27. §-ának (4) bekezdését, amely szerint a szerződést a legkedvezőbb ajánlatot tevővel kell megkötni. A Ptv. közvetett sérelmét jelenti a Versenyeztetési Szabályzat 68.1. pontjának figyelmen kívül hagyása, amely szerint a kiíró az árajánlat módosítására csak azonos tartalmú ajánlat esetében hívhatja fel az ajánlattevőket. Az alperes belső szabályzata mint üzleti keretfeltétel a Ptk. 209/C §-a szerint az alperes szerződéses nyilatkozatának minősül, amely viszont nem lehetett ellentétes a jogszabályokkal. Az alperes általános szerződési feltételei, amely szerint nem azonos ajánlat és munkavállalói kivásárlás mellett is alkalmazhat versenyeztetést, lényegesen eltérnek a Ptv.-től és a kormányhatározattal közzétett Versenyeztetési Szabályzattól. Ez a körülmény pedig megvalósítja a Ptk. 209/B §-a (1)-(2) bekezdésében foglaltakat. A Ptv. 53. §-a és az Egyszerűsített Privatizációs Eljárás Rendjének 21.1. pontjában foglaltak sérültek azáltal, hogy az alperes nem tekintette érvénytelenségi oknak a másik két pályázó személyével és ajánlatának tartalmával kapcsolatos jogszabályellenes körülményeket. Ezek a szabálytalanságok a felperesnek a versenyből való kirekesztését célozták. A felperes a szabálytalanságokat az alperessel közölte, a közjegyző előtt jogfenntartó nyilatkozatot is tett, így nem lehet szó arról, hogy önként, kényszerhelyzet nélkül kötötte meg - az adott tartalommal - a szerződést.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a Ptk. 209/B, illetve a 209/C §-ait nem alkalmazta. A Ptk.-t az említett szakaszokkal az 1997. CXLIX. törvény 4. §-a egészítette ki. A törvény - annak 11. §-a (1) bekezdése értelmében - 1998. március 1-jén lépett hatályba azzal, hogy rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Az alperes viszont az 1996. február 21-én hozott határozatával írta elő a sérelmezett keretfeltételeket, amelyek alapján a szerződés megkötésére 1996. szeptember 17-én került sor.
Nem értelmezte helytelenül a másodfokú bíróság a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdését sem. Az adásvételi szerződés tartalma, az abban vállalt feltételek nem ütköznek jogszabályba. A szerződéskötést megelőző pályáztatási szabályok egyoldalú megsértését viszont a Ptk. nem tekinti érvénytelenségi oknak a felek között létrejött adásvételi szerződés tekintetében. Azokban az esetekben, amikor a jogszabályban előírt értékesítési mód megsértéséhez a jogalkotó a semmisség jogkövetkezményét kívánja fűzni, azt az értékesítés módját előíró törvényben ki is mondja [pl. az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 109/K §-ának (3) bekezdése, a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 88. §-ának (7) bekezdése]. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az alkalmazott privatizációs eljárás megfelelt-e a törvénynek, illetve a versenyszabályzat előírásainak.
A legkedvezőbb ajánlatot a felperes tette, az alperes a szerződést vele kötötte meg. A szerződés utolsó mondata szerint azt a felek mint akaratukkal egyezőt írták alá. A szerződés létrejöttéhez a Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése értelmében a lényegesnek minősülő kérdésekben való megállapodás szükséges. Amennyiben a felperes akarata az alperes által felismerhetően nem irányult arra, hogy az adott vételáron a szerződést megkösse, úgy nem a szerződés érvénytelenségéről, hanem nem létező, létre nem jött szerződésről van szó.
A szerződés megtámadására csak a nem tudatos - tehát a tévedés, megtévesztés, fenyegetés folytán kialakult akarathiányok adnak lehetőséget, ezek az okok a perbeli esetben hiányoztak. Tudatos akarathiányra, tehát amikor a nyilatkozattevő tisztában van azzal, hogy nyilatkozata nem fejezi ki az akaratát - ez történt az adott esetben is - a titkos fenntartással vagy rejtett indokkal kötött szerződésekre, valamint a színlelt szerződésekre vonatkozó, a Ptk. 207. §-ának (4) és (5) bekezdésében írt szabályok az irányadóak. A titkos fenntartásnak és a rejtett indoknak a szerződés érvényessége szempontjából nincs jelentősége, színleltnek viszont csak akkor minősül a szerződés, ha a színlelés kétoldalú. A körülményekből egyértelmű, hogy az alperes részéről színlelés nem történt.
Az ún. zártkörű árverseny során a felperes valóban kijelentette, hogy az árversenyen való részvételt illetően kényszerhelyzetben van, mert ajánlati kötöttsége fennáll. Az ajánlati kötöttség azonban a kényszerhelyzetet nem indokolta, mert a felperes fenntarthatta volna a korábbi ajánlatát is, ez esetben a bánatpénzt nem veszíti el, viszont nem nyeri meg a versenyt. A felperest tehát saját gazdasági érdeke motiválta akkor, amikor az üzletrészre licitált. Akarathiánya a vételár összege tekintetében tudatos volt, amelynek a fentiek szerint a megkötött szerződés érvényessége szempontjából nincs jelentősége.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.X.31.147/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás