GK BH 2001/235
GK BH 2001/235
2001.05.01.
A káros légszennyezés folytán bekövetkező környezeti veszélyeztetés elbírálása körében irányadó szempontok [Ptk. 341. § (1) bek.; 1995. évi LIII. tv (Ktv.) 4. §, 6. § (1) bek. b) és c) pont, 22. § (1) bek., 88. § (2) bek., 109. § (2) bek., 10. § (6) bek.; 21/1986. (VI. 2.) MT r. 4. § (1) bek., 5. §, 6. § és 16. § c) pont; 22/1998. (VI. 26.) KTM r. 3. § (1) bek., 8. § (2) bek.; 4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelkezés].
Az alperest az általa működtetett O.-i Erőmű és B.-i Erőmű káros légszennyező anyag kibocsátása miatt a környezetvédelmi hatóság évek óta növekvő összegű légszennyezési bírság megfizetésére kötelezte. A bírság 1997. évben az O.-i Erőmű káros légszennyezése miatt 304 145 000 Ft, a B.-i Erőmű káros légszennyezése miatt pedig 42 990 000 Ft összegű volt. A megyei főügyészség mint felperes keresetében a káros légszennyezéstől mint környezetveszélyeztető tevékenységtől való eltiltásra kérte az alperest kötelezni.
Az alperes nem vitatta, hogy az általa üzemeltetett erőművek tevékenysége káros légszennyezést eredményez. A kereset elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint a peres eljárás megindítását követően hatályba lépett 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet 3. §-a (1) bekezdésében meghatározott technológiai kibocsátási határértékekre az 5. §-ának (5) bekezdésében, és 10. §-ának (2) bekezdésében 2005. január 1-jéig moratóriumot adott. Erre tekintettel az erőművek működtetésére vonatkozó jogosultságát a környezetvédelmi törvény szabályai alapján nem lehet elvonni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes tevékenysége káros légszennyezést eredményez. Az alperes védekezését elfogadva azonban azt állapította meg, hogy a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet kényszerűségi, és gazdaságossági szempontok alapján haladékot adott a működő erőművek számára, ezért az alperes nem tiltható el a környezetveszélyeztető tevékenységtől.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet 6. számú mellékletében 2000. január 1-jétől 2005. január 5-ig évenként egyre csökkenő mértékben határozta meg a jogszabály hatálya alá tartozó tüzelőberendezések által kibocsátott légszennyezés mértékét. A rendelet 8. §-ának (2) bekezdése értelmében ezeket a határértékeket a környezetvédelmi hatóság első ízben 1999. június 30-ig állapítja meg. E rendelkezésre figyelemmel a bíróság a felperes keresetét annak ellenére is alaptalannak találta, hogy az alperes magatartásával a légszennyezést elkövette.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a másodfokú bíróság ítéletét az 1995. évi LIII. tv (Ktv.) 4. §-ába, 6. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjába, a 22. § (1) bekezdésébe, továbbá a 21/1986. (VI. 2.) MT. rendelet 16. §-ának c) pontjába, 4. §-ának (1) bekezdésébe, 5., és 6. §-ába ütközése miatt tartotta jogsértőnek. Kifejtette, hogy az a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet téves értelmezésén alapul. E jogszabály sem ad lehetőséget arra, hogy a hatóság által előírt határértékeket az erőművek üzemeltetője ne tartsa be. Álláspontja szerint téves a jogerős ítéletnek a KTM rendelet 8. §-ának (2) bekezdésére való hivatkozása, mert a másodfokú ítélet meghozatalának idején a környezetvédelmi hatóság még nem hozott határozatot, ezért a légszennyező anyag kibocsátási határértékeire továbbra is a korábban megállapított értékek irányadóak.
A Legfőbb Ügyészség a felperes felülvizsgálati kérelmét fenntartotta. Indokait azzal egészítette ki, hogy a levegő tisztaságának védelméről szóló 21/1986. (VI. 2.) Mt. rendelet 4. §-ának (4) bekezdése, és 5. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes, mint a légszennyező forrás üzemeltetője a technológiai és területi határértéktől különböző egyedi kibocsátási határérték megállapítását kérhette volna a környezetvédelmi hatóságtól.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, az előző eljárásokban kifejtett érvei alapján. A kiegészített felülvizsgálati kérelem kapcsán bejelentette, hogy egyedi határérték megállapítása iránti kérelmet azért nem terjesztett elő, mert az a területi határértéknél szigorúbb szabályozást tartalmaz.
A felülvizsgálat kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az eljárás során nem volt vitás, hogy az alperes perbeli két hőerőműve évek óta folyamatosan káros légszennyezést eredményező anyagokat bocsát ki. A vitás jogkérdés kizárólag az volt, hogy az alperes tevékenységének e velejárója környezeti veszélyeztetésnek minősül-e, mert kizárólag igenlő esetben kerülhet sor arra, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. tv - a továbbiakban Ktv. - 109. §-ának (2) bekezdésében biztosított jogosultsága alapján előterjesztett ügyészi keresetnek a bíróság helyt adjon. Azt, hogy mi minősül környezeti veszélyeztetésnek, a Ktv. 4. §-a értelmező rendelkezések 1) pontjában határozza meg, utalva az előző pontokban írt környezetkárosítás és környezetkárosodás fogalmára. A környezetvédelmi szabályozás alapvető eszközei a különféle határértékek, melyeket a törvény idézett §-a az igénybevétel, a terhelés, és a szennyezettség alapulvételével az igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékként határoz meg. A Ktv. 88. §-ának (2) bekezdésében a kibocsátási határértékeket termék-, technológiai, területi, és összmennyiségi határértékben állapítja meg. A Ktv. 110. §-ának (6) bekezdése szerint a környezeti elemekre és az azokat veszélyeztető tényezőkre vonatkozó új jogszabályok hatálybalépéséig a szabályozás tárgyát képező kormány-, illetőleg miniszteri rendeletek előírásait kell alkalmazni. Ilyen, a jelen ügyben alkalmazandó jogszabály a levegő tisztaságának védelméről szóló 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet - a továbbiakban MT rendelet - és az e rendeletben foglalt felhatalmazás alapján alkotott, a területi kibocsátási határértékekre vonatkozó 4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelkezés - a továbbiakban Rek. - és a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet - a továbbiakban KTM rendelet -, amely az 50 MW/h és az ennél nagyobb teljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről - technológiai és a kibocsátható légszennyező anyagok összmennyiségére vonatkozó határértékről - rendelkezik.
Az MT rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában kibocsátási határértékként a területi kibocsátási határértéket kell megállapítani. Ennél szigorúbb, úgynevezett egyedi határérték a légszennyezéssel érintett terület állapotának figyelembevételével határozható meg.
A jogszabályok idézett rendelkezései nem hagynak kétséget afelől, hogy kibocsátási határérték alatt többféle megkülönböztetés szerinti határértéket kell érteni, melyek közül a jelen jogvitában kizárólag a területi, és a technológiai határértékek jöhetnek szóba, mert egyedi határértéket a hatóság nem állapított meg, a nemzetgazdasági ág, ágazat, alágazat szerinti összkibocsátási határérték pedig a jelen ügyben nem alkalmazható. Ebből következően téves a jogerős ítéletnek a KTM rendelet 8. §-ában foglaltakra vonatkozó álláspontja, és téves a felperes álláspontja is abban a kérdésben, hogy az alperesnek egyedi kibocsátási határérték megállapítását kellett volna kérnie. Ez ugyanis - mint az alperesre nézve szigorúbb határérték - az alperes érdekeivel ellentétben állt.
A Legfelsőbb Bíróság helyesnek fogadta el az elsőfokú bíróság ítéletének álláspontját abban a kérdésben, hogy a KTM rendelet 3. §-a (1) bekezdésének az 1-4. számú mellékletre vonatkozó utaló szabályában meghatározott technológiai kibocsátási határértékekre vonatkozóan a meglévő tüzelőberendezésekre 2005. január 1-jéig működési moratóriumot adott. Ebből következően e határérték be nem tartása ellenére nem tilthatók el a jogszabály hatálya alá tartozó erőművek üzemeltetői - így az alperes sem - az erőművek működtetésétől.
Ugyanakkor az előbb idézett jogszabályok egyike sem zárja ki azt, hogy az alperes erőművei tekintetében irányadó területi határértéket meghaladó levegőszennyezés Ktv.-ben meghatározott következményeit ne lehetne alkalmazni. Ezért amennyiben a légszennyezés olyan mértékű, hogy az környezeti veszélyeztetést jelent, a technológiai határértékekre vonatkozó moratóriumot tartalmazó rendelet sem jogosítja az alperest a veszélyt jelentő környezethasználatra.
A rendelkezésre álló peranyagból nem állapítható meg, hogy milyen mértékű az adott légszennyezés, az milyen összetevőkből áll, és nem lehet tudni, hogy milyen összefüggés áll fenn - ha van összefüggés - a területi és a technológiai határértékek között. Tisztázatlan, hogy a technológiai határértékek elenyésztették-e a területi határértékeket. Ezekre vonatkozó peradatok hiányában az MT rendelet 16. §-ának f) és g) pontjaiban adott fogalommeghatározások a Rek. és az OKTH rendelkezés és mellékleteit figyelembe véve sem adnak eligazítást.
A kifejtettek értelmében a jogerős ítélet a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet 8. §-ának (2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, és a Ktv. 4. §-ának b) pontjában foglaltak vizsgálatának mellőzésével jogsértően utasította el a felperes keresetét. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes keresetének elbírálásához környezetvédelmi igazságügyi szakértői vélemény beszerzése szükséges elsősorban annak tisztázása érdekében, hogy az előbbi kétféle határérték között van-e összefüggés, különbség, vagy ez miben nyilvánul meg, illetőleg hogy a technológiai határérték konszummálja-e a területi határértékeket. Amennyiben a két határérték összetevői azonosak, azonban a technológiai határérték követelményrendszert állít az alperes elé, az ennek megfelelő következtetést kell levonni. Ha a két határérték különböző paramétereken alapul, azt kell tisztázni, hogy a káros levegőszennyezés a reálisan fenyegető károsodás lehetőségét magában foglalja-e. E körben a Legfelsőbb Bíróság arra utal, hogy a Ktv. 109. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogintézmény analógiát mutat a Ptk. 341. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rendelkezéssel, amely kivételesen a még be nem következett, de reálisan fenyegető potenciális károkozás esetén a jogszabályban meghatározott szankció alkalmazását teszi lehetővé. Amennyiben tehát a kár bekövetkezése a jövőben várható, annak megelőzését a bíróság ítéletével kikényszerítheti.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése értelmében egészében az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az előbbiekben részletezett bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gfv.IV.32.600/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás