BK BH 2001/256
BK BH 2001/256
2001.06.01.
Ha az elkövető késével a sértett arcán csapó mozdulattal 10 cm hosszú olyan metszett sérülést okoz, amelynek a gyógytartama 8 napon belüli, a cselekmény jogi minősítése során a súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete megállapítható, amelyet a vádlott eshetőleges szándékkal valósított meg [Btk. 13. §, 16. §, 170. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1999. május 26-án meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, ezért 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 1997. október 25-én a sértettel szóváltást kezdeményezett, és eközben egy 9,5 cm pengehosszúságú kést az álla alá tett úgy, hogy a késnek az éle volt a sértett nyaka felé. A sértett ellökte a vádlott kést tartó kezét, mire a vádlott a késsel a sértett arca felé csapott, és az enyhe erejű vágással az arc bal oldalán 10 cm hosszú metszett sérülést okozott. Az események során a sértett jobb kezén is két felületes metszett seb keletkezett. A sérülések gyógytartama 8 napon belüli volt.
Az ítélet ellen az ügyész az ítélet részleges megalapozatlansága, a cselekmény téves minősítése miatt, a vádlott büntetésének súlyosítása végett; a vádlott és a védő pedig a büntetés enyhítéséért, pénzfőbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést kizárólag a büntetés súlyosítása végett tartotta fenn, és hosszabb tartamú felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során eljárási szabálysértést nem észlelt, és az ítéletet megalapozottnak találta; a tényállást egyébként a másodfokú tárgyaláson már támadás nem érte. A tényállás alapján a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekményének a minősítése törvényes, az indokolás azonban helyesbítést igényel.
Az ítélet szerint a cselekmény azért nem könnyű testi sértés vétsége, hanem súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete, mert az arc sérülését enyhe erőbehatás okozta ugyan, és az arcnak ezen a részén nagyobb erejű szúrástól sem keletkezett volna 8 napon túl gyógyuló sérülés, ámde esetleges szövődmény folytán a gyógytartam 8 napon túli is lehetett volna.
Ez az indokolás több okból téves. Abban az esetben, ha kizárólag a szövődmény folytán lesz 8 napon túl gyógyuló a sérülés, a 8 napon túli eredményért az elkövetőt csak gondatlanság terheli. A gondatlanságból okozott eredménynek kísérletként való értékelése a gondatlan kísérlet létének tételezését jelenti, ami fogalmilag kizárt, vagyis a bíróság érveléséből az következik, hogy a cselekmény nem súlyos testi sértés kísérlete.
A bíróság az orvos szakértőnek azt a véleményét, mely szerint az arcnak azon a részén, ahol a metszés érte, még nagyobb erő esetén sem keletkezett volna 8 napon túl gyógyuló sérülés, tévesen értelmezte úgy, hogy a szúrás egyáltalán nem okozhatott volna ilyen eredményt. A tényállás szerint ugyanis a vádlott dulakodás közben, amikor mindketten mozgásban voltak, szúrta meg a sértettet úgy, hogy a késsel az arca irányába csapott, és ebben a helyzetben az arc bármely részét eltalálhatta volna. Ezen kívül a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy kísérlet esetén a cselekményt aszerint kell minősíteni, hogy az elkövető szándéka mire irányult, ehelyett a minősítést annak alapján határozta meg, hogy a vádlott magatartása objektíve milyen eredmény előidézésére lett volna alkalmas, vagyis olyan körülményre, amely a kísérlet minősítésénél – az alkalmatlan kísérletet kivéve – teljesen közömbös.
A cselekmény minősítése azonban a téves indokolás ellenére helyes. A szúrás irányából és végrehajtásának a módjából az állapítható meg, hogy a vádlott annak tudatában akart sérülést okozni a sértett arcán, hogy a sérülés az arc bármely részén bekövetkezhet. Az általános élettapasztalatból folyó köztudomás alapján a vádlott is tudta, hogy arcra leadott késszúrás az alig védett, sérülékeny szerveket, pl. a szemet is elérheti, és még kis erő esetén is súlyos sérülést okozhat.
A vádlott e lehetséges következmény ismeretében szúrt a késsel a sértett arca irányába, amiből arra kellett következtetni, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülés lehetőségébe belenyugodva követte el a cselekményt, vagyis a szándéka eshetőleges formában, a súlyos testi sértés okozására is kiterjedt; következésképpen a cselekmény valóban súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősül.
Az elsőfokú bíróság a büntetést befolyásoló körülményeket hiánytalanul számba vette, és ezeknek megfelelő helyes büntetést szabott ki. A cselekmény elkövetését beismerő és megbánó, büntetlen előéletű vádlottal szemben – tekintettel arra is, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt – a büntetés lényeges súlyosítása indokolatlan lenne, és az elkövetés veszélyes módja miatt a büntetés lényeges enyhítése sem kerülhet szóba. Ezért – mivel az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek – a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1.891/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás