BK BH 2001/257
BK BH 2001/257
2001.06.01.
Halált okozó testi sértés helyett emberölés megállapításának van helye, ha az erőteljes vádlott által a gyenge fizikumú sértettnek okozott sérülések jelentős száma, azok intenzitása és a sértett megtaposása folytán az a jogi következtetés vonható le, hogy a halálos eredmény viszonylatában a vádlottnak nem a gondatlansága, hanem az eshetőleges szándéka állapítható meg [Btk. 13. §, 14. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].
A megyei bíróság a 2000. március 20. napján meghozott ítéletével a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt – mint többszörös visszaesőt – 7 évi fegyházbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője a tényállás téves megállapítása miatt, felmentés, illetve enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott perorvoslatát részletesen írásban is indokolta. Ebben – lényegét tekintve – az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését megismételve vitatta, hogy a sértett halálát ő okozta. Könnyű testi sértés megállapítását, a büntetés enyhítését és a börtönfokozat kijelölését kérte.
A legfőbb ügyész az igazságügyi orvos szakértőknek a másodfokú tárgyaláson történő ismételt meghallgatását; majd utóbb ennek eredményeként a cselekménynek emberölés bűntetteként minősítését, és – a súlyosítási tilalom folytán – a büntetés kiszabása tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A felülbírálat során a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben lehetséges minden bizonyítékot feltárt és megvizsgált. A perrendi szabályokat megtartotta, és az indokolási kötelezettségét is mindenre kiterjedően teljesítve, jórészt megalapozottan állapította meg a tényállást.
Tekintettel azonban arra, hogy az egyes sérülések mechanizmusa nem volt kellően tisztázott, illetve a szakvélemény vizsgálati és véleményi része között kisebb ellentmondás mutatkozott, a Legfelsőbb Bíróság az ügyész bizonyítási indítványának helyt adott, és a Be. 240. §-a alkalmazásával a fellebbezési tárgyaláson az igazságügyi orvos szakértőket ismét meghallgatta. Az így felvett bizonyítás alapján a tényállást kiegészíti azzal, hogy a mellkast ért nagy erejű taposás eredményeként a sértett a máj jobb lebenyének oldalsó felszínén, a máj tokján több vízszintes, 0,5-1 cm mélyen az állományba hatoló sérülést is elszenvedett. A kétoldali sorozatos bordatörés, szegycsonttörés, a bordaív összenyomatásának következményeként létrejött májrepedés és kismértékű hasűri vérgyülem önmagában is életveszélyes sérülés volt. Ezek a sérülések – agysérülések nélkül is – orvosi ellátás hiányában a sértett halálát előidézhették volna.
A felmentést célzó védelmi fellebbezések – ideértve a vádlott által írásban kifejtetteket is – a tényállás helyességét valójában a vádlott előadására és az ekként eltérő tényállásra alapozva támadták. Az elsőfokú bíróság azonban részletesen kifejtette, hogy a vádlott védekezését – amely szerint a sértettet mások is bántalmazhatták – mely bizonyítékokkal és miért látta megcáfoltnak. Mindezek miatt a megalapozatlansági hiányosságoktól mentes tényállás a fellebbezési eljárásban irányadó volt.
Az alapul szolgáló tényállásból a vádlott bűnössége okszerűen következett, és a felmentése szóba sem jöhetett; a cselekmény jogi minősítését illetően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával nem értett egyet.
Az irányadó tényállás szerint a magas, erőteljes vádlotthoz képest a sértett alacsony, vékony testalkatú, lényegesen idősebb életkorú, védekezésre kevéssé képes személy volt. Ezen túlmenően a sértett még koponyaműtéteken is átesett, agyi károsodása volt, tehát ún. különleges testi állapotban volt, akinél a közönséges élettapasztalat szerint – amellyel a vádlott koránál fogva rendelkezett – már akár egy kisebb erőbehatás is igen súlyos következményekre vezethetett. Mindezek ismeretében a vádlott a sértettet testszerte bántalmazta, neki legkevesebb 25 rendbeli sérülést okozott.
Pusztán a sértett fejét és nyakát 8-10 ütés, rúgás érte, éspedig olyan erővel is, hogy orrcsontja, nyelvcsontja és pajzsporca is eltörött. Emellett még a sértett mellkasára – ugyancsak életfontosságú szerveket tartalmazó testtájékára – a vádlott nagy erővel rátaposott, további ugyancsak halálhoz vezethető sérüléseket idézve elő.
Az elkövetés ilyen körülményei mellett pedig a vádlott feltétlenül felismerte annak reális lehetőségét, hogy a sértett halálát okozhatja, és ha ezt kifejezetten nem is kívánta, annak lehetőségébe belenyugodott. A halálos eredmény vonatkozásában tehát nem a gondatlanság, hanem az eshetőleges ölési szándék állapítható meg.
Ekként a vádlott a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettét valósította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítéletet a jogi minősítést illetően megváltoztatta.
A büntetés kiszabásánál mérvadó tényezők az előbbiek miatt igényeltek annyi korrekciót, hogy az eshetőleges ölési szándék a vádlott javára szól, ami azonban a büntetés mérséklésére alapot nem adott. A változott minősítésre, a súlyosító tényezők számára és nyomatékára figyelemmel ugyanis az alkalmazott büntetés enyhének bizonyult, annak súlyosítása lett volna indokolt, amire viszont ügyészi fellebbezés hiányában nem volt törvényi lehetőség.
A vádlott előéletére, életvitelére és cselekménynek az indítékára tekintettel nem kerülhetett sor a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének – az eggyel enyhébb végrehajtási fokozatnak – az alkalmazására sem.
Minthogy a Btk. 48. §-ának (1) bekezdése értelmében a feltételes szabadság tartama legalább egy év, ezért vádlott esetében csak 2000. január 18-án járt volna le a korábbi elítéléssel kapcsolatos feltételes szabadság, emiatt az elsőfokú ítéletnek a feltételes szabadságot megszüntető rendelkezése helyes, és az ítéletnek egyéb rendelkezései is törvényesek.
Mindezekre tekintettel hagyta helyben a Legfelsőbb Bíróság egyéb vonatkozásaiban a megyei bíróság ítéletét. (Legf. Bír. Bf. IV. 1123/2000/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás