BK BH 2001/258
BK BH 2001/258
2001.06.01.
Ha a bűntett miatt bűnösnek kimondott terheltre kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a próbaidejét a jogerős ítélet – a törvény kifejezett tilalma ellenére – egy évben állapította meg, a súlyosítási tilalom folytán – a terhelt terhére emelt felülvizsgálati indítvány alapján lefolytatott eljárás során hozott hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban – nincs mód az alapeljárásban hozott határozathoz képest a terheltre nézve hátrányosabb jogkövetkezmény alkalmazására [Btk. 89. § (3) bek., 90. §; Be. 234. § (1) és (2) bek., 284. § (1) bek. b) pont és (3) bek., 289. (2) bek., 291. § (1) bek. a) pont, 337. § (1) bek. a) pont; 5/1999. (III. 31.) AB hat.].
A városi bíróság a 2000. március 14-én kelt ítéletével a III. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett lopás bűntettében állapította meg; ezért őt 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, az ítélet ellen a III. r. terhelt és védője a büntetés enyhítéséért fellebbezett.
A védelmi perorvoslatok folytán eljárt megyei bíróság a 2000. április 25-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában rámutatott, hogy a próbaidő tartamának meghatározásakor a városi bíróság megsértette a Btk. 89. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, azonban a megyei bíróság a terhelt terhére irányuló fellebbezés hiányában csupán az anyagi jogszabálysértés megállapítására szorítkozhatott. Egyben azonban a törvénysértés kiküszöbölése céljából hivatkozott az ügyész által kezdeményezhető felülvizsgálati eljárás lehetőségére.
A megyei főügyész törvényes határidőn belül felülvizsgálati indítványt nyújtott be a III. r. terhelt terhére a Be. 284. §-a (1) bekezdése b) pontjának II. fordulatára hivatkozással. Abban kifejtette, hogy a III. r. terhelttel szemben a szabadságvesztés felfüggesztése próbaidejének 1 évi tartamban történt meghatározása törvénysértő, minthogy a Btk. 89. §-ának (3) bekezdésében írtakra tekintettel a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés 2 évtől 5 évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. Ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú határozatokat helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
A legfőbb ügyész a főügyészi indítvánnyal egyetértett, és az abban foglaltaknak megfelelően indítványozta, hogy annak a Legfelsőbb Bíróság adjon helyt. A legfőbb ügyész álláspontja szerint a hatályon kívül helyezést követő új eljárás keretében a súlyosítási tilalom megsértése nélkül korrigálható az anyagi jog sérelme. A Be. 284. §-ának (3) bekezdésében foglalt új rendelkezés ugyanis önálló felülvizsgálati okként engedi a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés felülvizsgálatát. Ez pedig úgy értelmezendő, hogy nem csupán a büntetés törvénysértő felfüggesztése, hanem a próbaidő törvénysértő tartama is megalapozza ezt a felülvizsgálati okot. Az új felülvizsgálati indok alapja nem tekinthető mérlegelés eredményének, az kötelező törvényi rendelkezésen alapszik, ekként nem vonható a büntetés kiszabásának körébe sem. Miután pedig nem a büntetés kiszabását érintő törvénysértésről van szó, a fenti értelmezés mellett az adott esetben nem érvényesül a súlyosítási tilalom szabálya. Ennek helyességét erősíti, hogy az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen is megengedett ez okból a felülvizsgálat, amikor értelemszerűen fel sem merül a súlyosítás tilalma.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi indítvány alapján sérelmezett első- és másodfokú határozat felülvizsgálatát a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetés kiszabása okán végezte el.
Ennek során megállapította, hogy az ügyben eljárt elsőfokú bíróság megsértette a Btk. 89. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés két évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. Minthogy a III. r. terhelt bűnösségét társtettességben elkövetett lopás bűntettében állapította meg, a vele szemben kiszabott 8 hónapi szabadságvesztés felfüggesztése próbaidejének 1 évi tartamban történt meghatározása törvénysértő. Miután a másodfokú bíróság azt ügyészi fellebbezés hiányában nem tudta orvosolni, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó határozata ugyanezen hibában szenved. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megtámadott másodfokú határozatot, egyben a felülbírálat korlátai folytán az elsőfokú határozatot is hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárás tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a Be. 289. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, illetve a legfőbb ügyész képviselőjének okfejtésére is figyelemmel, a következő iránymutatást adja:
A Be.-nek – az 1999. évi CX. törvény 91. §-a (1) bekezdésével módosított – 284. §-a (3) bekezdésében meghatározott új felülvizsgálati ok szerint a bíróság első fokon jogerős vagy másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozata, illetve a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
A felülvizsgálat törvényi okainak fentiek szerinti bővülése azonban semmilyen módon nem érintette a Be. 291. §-ának (6) bekezdésében foglalt szabályozás tartalmának érvényesülését. Eszerint a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén a megismételt eljárásra a Be. IX. és X. fejezetének rendelkezései az irányadóak, a Be. 234. §-ának (2) bekezdésében írt kivételek azonban nem alkalmazhatóak. A felülvizsgálatot követő megismételt eljárásban tehát a törvény kifejezett rendelkezést tartalmaz a súlyosítási tilalom érvényesülése érdekében, és annak tartalma az új szabályozás ellenére sem módosult. A megismételt eljárásban ekként – függetlenül attól, hogy a felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére vagy javára szólt – a Be. 234. §-ának (1) bekezdése alkalmazandó, azaz a terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem lehet a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Jóllehet a (2) bekezdés ez alól kivételeket tesz, a felülvizsgálati eljárást követő megismételt eljárásban azonban ezek nem vehetőek figyelembe, tehát az ilyen eljárásban a súlyosítási tilalom teljeskörűen érvényesül.
Az ügyész ezzel ellentétes álláspontjával a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet és ezzel kapcsolatban a következőkre kíván rámutatni. Az Alkotmánybíróság az 5/1999. (III. 31.) AB határozatában megállapította, hogy a Be. 377. §-a (1) bekezdésének a) pontja – mely szerint a bíróság a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendeli, ha a próbaidő alatt állapítja meg, hogy a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel – alkotmányellenes, ezért azt 1999. december 31. napjával megsemmisítette. Egyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az országgyűlés alkotmányellenes helyzetet idézett elő, amikor nem tette lehetővé a felülvizsgálatot a tárgyalás mellőzésével meghozott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó jogerős végzés ellen, amikor is a bíróság a Btk. 90. §-ában meghatározott kizáró okok figyelmen kívül hagyásával járt el. Ezt a helyzetet megszüntetve az 1999. évi CX. törvény 91. §-a a fentieknek megfelelően a felülvizsgálati okok körét kibővítette, és felülvizsgálatot enged a kizáró ok ellenére felfüggesztett szabadságvesztés esetére is.
Az Alkotmánybíróság a fenti határozata indokolásában ugyanakkor arra is rámutatott: nem lehet eltekinteni attól, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés ténylegesen enyhébb büntetés, mint a végrehajtandó szabadságvesztés; egyetértőleg utalt a Legfelsőbb Bíróságnak a másodfokú bíróság reformatórius jogkörét korlátozó, a súlyosítási tilalmat értelmező BK. 157. számú állásfoglalására. Emellett hivatkozott arra is, hogy a bűnüldözés sikertelenségének kockázatát az állam viseli. Ha tehát a jogerős ítélet – a terheltnek kedvezően – törvényt sért, ennek következményét korlátlanul nem viselheti a terhelt; annál kevésbé, mert a hatóságok hibáinak kijavítására nyitva álló és alkotmányos garanciákkal ellátott jogorvoslatokat – amelyek lehetőségével a terheltnek is számolnia kellett –, már kimerítették. Az Alkotmánybíróság fenti indokolásából viszont az is következik, hogy a terhelt terhére szóló jogorvoslat kimerítése elsődleges feltétele annak, hogy rendkívüli jogorvoslat útján a terhére szóló felülvizsgálati indítvány alapján az ellene meghozott határozatot hátrányára változtassa meg a bíróság. Hivatkozott az Alkotmánybíróság továbbá arra a következetes iránymutatására, mely szerint a személyi szabadságot érintő jog lényeges tartalmának alkotmányellenes korlátozását elkerülendő, a jogalkotónak szabadságában áll – a jogorvoslati jog tekintetében kialakított alkotmányossági követelmények figyelembevétele mellett –, hogy a jogerős bírósági határozat anyagi jogi szabálysértéseit vagy az eljárási hibákat szűkebb vagy tágabb körben tegye orvosolhatóvá a rendkívüli jogorvoslat eszközeivel.
A korábbiakban már utalt arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogalkotó szándéka szerint a felülvizsgálat körében a súlyosítási tilalom teljes körű érvényesülését biztosító szabályozása változatlan. A súlyosabb büntetés kiszabásának tilalma szempontjából tehát nincs jelentősége annak, hogy a bíróság a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztette-e fel, avagy a próbaidő tartama sérti a büntető anyagi jog szabályait.
A büntetés végrehajtása felfüggesztésének egyes eseteit kizáró törvényi rendelkezés (Btk. 90. §) kötelező erővel bír, ekként valóban nem lehet mérlegelés tárgya. A felülvizsgálat alapjául a Be. 284. §-ának (3) bekezdése szolgál, a súlyosítási tilalom azonban ekkor is érvényesül.
Ettől eltérően kétségtelen: annak eldöntése, hogy szükséges-e az azonnali tényleges joghátrány elrendelése vagy elegendő az azzal való fenyegetettség, tehát a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése; a bűncselekmény tárgyi súlyának és az alanyi bűnösség fokának az egyéniesítés követelményének megfelelő mérlegelését igényli, ekként szorosan a büntetés kiszabásának a körébe esik. Ezen túlmenően külön mérlegelés tárgya szabadságvesztés kiszabása esetében a próbaidő tartamának a meghatározása is.
Nem fogadható el tehát az az ügyészi álláspont, amely szerint a próbaidő tartamának törvénysértő meghatározása egyszersmind a jogintézmény egészét kiemeli a büntetés kiszabása köréből, miáltal a súlyosítási tilalom megsértése fel sem vetődik. Ebben az esetben ugyanis a felülvizsgálat oka az előzőtől eltérően a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontján, az anyagi jogszabálysértés miatti törvénysértő büntetés kiszabásán alapszik, ahogyan azt az ügyészi indítvány is megjelölte.
Az új szabályozásra hivatkozással a különböző felülvizsgálati okok egybevetése, azok részben azonos tartalommal felruházása nem fogadható el. Ezen az sem változtat, hogy mindkét felülvizsgálati ok jogkövetkezménye a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében azonos.
Mindezek figyelembevételével a korábban már hivatkozott, jelenleg hatályos eljárási szabályok alapján a próbaidő tartamának – az indítvány szerinti – a törvényi minimumnak megfelelő 2 évre történő emelése az eljárási törvény tilalmába ütközik.
Ekként a megismételt eljárásban a büntető anyagi jog sérelme törvényesen csak enyhébb büntetés kiszabásával vagy – ha arra mód nyílik – intézkedés alkalmazásával korrigálható. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1.607/2000/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás