26/B/2001. AB határozat
26/B/2001. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kpt. törvényi szabályozása több szempontból is alkotmányellenes. Nézete szerint a jogalkotó nem biztosított "kellő időt" a törvény alkalmazására való felkészüléshez. A Kpt.-t az Országgyűlés a 2000. december 12-ei ülésén fogadta el, a törvény kihirdetésére a Magyar Közlöny 2000. évi 126. számában került sor, mely 2000. december 20-án jelent meg. Az indítványozó postai kézbesítés útján 2000. december 28-án vette kézhez a hivatkozott Magyar Közlöny lappéldányt. Az indítványozó utal arra, hogy – figyelemmel a Kpt. 13. § (1) bekezdésében foglalt hatályba léptető rendelkezésre, mely 2001. január 1. napjával léptette hatályba a Kpt.-t – a törvény hatálybalépése és annak a Magyar Közlönyben történt kihirdetése között mindössze 12 nap, míg a törvény hatálybalépése és a törvényt kihirdető Magyar Közlöny lappéldány indítványozó részére történő postai kézbesítése (lényegét tekintve a Kpt. rendelkezéseinek indítványozó általi megismerhetősége) között csupán 4 nap telt el. Mindebből pedig az indítványozó szerint az következik, hogy "[e]zen idő alatt a törvényt megismerni, és azt kellően elemezni, továbbá annak a jogkövető módon történő alkalmazására felkészülni" véleménye szerint nem lehetett, "továbbá nem lehetséges az összes érintett és a törvény hatálya alá tartozó személlyel megismertetni a szabályozás legfontosabb részeit, illetve a lehetséges következményeket, eljárási rendet stb."
Az indítványozó véleménye szerint a Kpt.-nek a törvényt hatályba léptető 13. § (1) bekezdése a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (3) bekezdésébe ütközik. Érvelése szerint: "[f]elkészülési idő nélkül, törvényben szabályozni kívánt alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseket életbe léptetni nem lehet, annak megtörténte tehát az Alkotmány rendelkezéseibe ütközik."
Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a Kpt. 15. § (1) bekezdésében szereplő felhatalmazás alapján a Kormány nem tett eleget a felhatalmazásban foglalt jogalkotási kötelezettségének, és nem alkotta meg a pontrendszer alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó kormányrendeletet. Ehhez kapcsolódóan utalt arra is, hogy a kormányrendelet megalkotásának hiánya folytán sérül a Jat. 12. § (4) bekezdésében foglalt azon törvényi rendelkezés is, melynek értelmében a jogszabályt és annak végrehajtási jogszabályát egy időpontban kell hatályba léptetni. Véleménye szerint: "a 2000. évi CXXVIII. törvényben előírt büntető pontrendszer alkalmazásának a részletes szabályai nem születtek meg, így valójában a törvény rendelkezései nem is alkalmazhatók, tehát a törvény hatályban való fenntartása indokolatlan. A végrehajtási jogszabály kihirdetése nélkül, törvényben szabályozni kívánt alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseket életbe léptetni nem lehet, annak megtörténte tehát az Alkotmány rendelkezéseibe ütközik."
Az indítványozó szerint a Kpt. "hatályba léptetésének a 2001. január hó 01-i időpontja az alkalmazásra való felkészülés hiánya, valamint a végrehajtási rendeletének a hiánya miatt alkotmányellenes".
Az indítványozó a Kpt. 15. § (2), valamint 13. § (3) bekezdéséhez kapcsolódóan azt kifogásolta, hogy a hivatkozott törvényi rendelkezések értelmében a kormány 2003. január 1-jével rendeletben határozza meg a pontrendszer hatálya alá tartozó szabálysértéseket és az egyes szabálysértésekhez rendelt pontok számát, s a hivatkozott kormányrendelet hatálybalépésével egyidejűleg a törvény 4. § (3) bekezdésének b) pontja és a törvény 2. számú melléklete hatályát veszti. Az indítványozó véleménye szerint – hivatkozással a Jat. 15. § (2) bekezdésében foglaltakra is – a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelezettségek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. "Tekintettel arra, hogy a büntető pontrendszer szempontjából alapvető jelentőségű, hogy (...) az egyes szabálysértések esetében mekkora mértékű a büntetés (hány ponttal honorálják a cselekmény elkövetését), ezért ezek mértékét csak a törvény határozhatja meg, a törvény végrehajtására felhatalmazott Kormány nem." Mindebből pedig az indítványozó álláspontja szerint az következik, hogy a Kpt. 15. § (2) bekezdése és 13. § (3) bekezdése az alapvető jogok szabályozására vonatkozó felhatalmazás miatt alkotmányellenes. Az indítványozó a Kpt. törvényi szabályozásának egészét érintően hivatkozott arra is, hogy álláspontja szerint a Kpt. és annak indítványában kifogásolt rendelkezései jogbizonytalanságot eredményeznek.
Az indítványozó a fentiekben kifejtett érvelés szerint a Kpt. egészének megsemmisítését kérte "a megalkotása (...) dátumára visszamenőleges hatállyal" azzal, hogy kérte továbbá az elbírálás időtartama alatt esetlegesen a törvény alapján elbírálásra kerülő ügyeiben az alkalmazási tilalom elrendelését.
Az indítványozó – a hiánypótlásra történt felhívást követően – indítványa kiegészítésében a Kpt. által sértett alkotmányos rendelkezésként az Alkotmány 70/A. §-ának (1) és (3) bekezdéseit jelölte meg. Az indítvány kiegészítésében az indítványozó kifejtette: "[m]ind az állampolgári jogok biztosításához, mind a jogegyenlőség megvalósításához elengedhetetlen, hogy az ezekhez szükséges jogszabályok, így a törvények is, a jogalkotásra vonatkozó törvényben előírtak szerint szülessenek meg, illetve kerüljenek kihirdetésre, továbbá biztosítsák a megismerésükhöz, valamint betarthatóságukhoz szükséges időt a felkészülésre."
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Kpt. indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:
"4. § (1) Az 1. § (1) bekezdése alapján pontrendszerbe vonható szabályszegésekhez rendelhető pontok száma:
a) bűncselekmény gondatlan elkövetése esetén 4,
b) bűncselekmény szándékos elkövetése esetén 7,
c) szabálysértés elkövetése esetén 1 pont. (...)
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel a szabályszegés tárgyi súlyát és gyakoriságát figyelembe véve a törvény
a) 1. számú melléklete jelöli meg a pontrendszerbe tartozó bűncselekményeket, és meghatározza az azokhoz rendelt pontok számát,
b) 2. számú melléklete jelöli meg a pontrendszerbe tartozó szabálysértéseket, és meghatározza az azokhoz rendelt pontok számát."
"13. § (1) Ez a törvény 2001. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépése után elkövetett szabályszegések esetében kell alkalmazni. (...)
(3) E törvény 15. § (2) bekezdésében meghatározott kormányrendelet hatálybalépésével egyidejűleg a 4. § (3) bekezdésének b) pontja hatályát veszti, és a 4. § (1) bekezdés c) pontjában az 1 pont szövegrész 1–3 pont szövegrészre változik."
"15. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a pontrendszer alkalmazásának részletes szabályait.
(2) A Kormány vizsgálja meg a 2002. június 30-ig eltelt időszakra vonatkozóan a pontrendszer közlekedésbiztonságra gyakorolt hatását, és annak eredményeként a 4. § (3) bekezdésében foglalt elvekre figyelemmel 2003. január 1-jével rendeletben határozza meg a pontrendszer hatálya alá tartozó szabálysértéseket és az egyes szabálysértésekhez rendelhető pontok számát. A Kormány rendeletében a szabálysértésekhez rendelt pontok számát 1 és 3 pont között, differenciáltan határozhatja meg. Ezt követően évente a pontrendszer alkalmazását vizsgálja felül, és a szükséges módosításokat végezze el."
3. A Jat. indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:
"12. § (3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
(4) A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni."
"15. § (2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítvány azon részét vette vizsgálat alá, amelyben az indítványozó – a Kpt. hatálybalépéséhez kapcsolódóan – a Jat. 12. § (3) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés sérelmét állította.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már több esetben vizsgált olyan alkotmányossági problémát, amely az egyes jogszabályok kihirdetésével, valamint azok hatálybalépésével kapcsolatos. A jogállamiság megvalósulása szempontjából fontos követelménynek tekintette, hogy a jogszabályok kihirdetése összhangban álljon a jogalkotási törvényben meghatározott előírásokkal, valamint, hogy a jogalanyok valóban megismerhessék a rájuk irányadó rendelkezéseket, és módjukban álljon a magatartásukat azokhoz igazítani. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 173.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.]
A Jat. 12. § (3) bekezdésében foglalt "kellő idő" törvényi követelménye, azaz azon törvényi rendelkezés, hogy "a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre" – a kialakult alkotmánybírósági gyakorlat alapján – a jogállamiság alkotmányos tételén keresztül részesül alkotmányos védelemben.
Az indítványozó – hiánypótlásra való felhívást követően kiegészített indítványában – az Alkotmány 70/A. §-ának (1) és (3) bekezdéseit jelölte meg a támadott törvényi szabályozás által sértett alkotmányos rendelkezésként. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fent hivatkozott indítványi rész, valamint az indítványozó által megjelölt alkotmányos rendelkezések között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn, erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány e részét elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság vizsgálta az indítvány azon részét is, amely a Jat. 12. § (4) bekezdésének a sérelmét állította a Kpt. törvényi szabályozásához kapcsolódóan. E körben az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Kpt. 15. § (1) bekezdésében foglalt kormányrendelet megalkotásának – általa állított – elmulasztása sérti a Jat. 12. § (4) bekezdésében lévő törvényi rendelkezést.
A Jat.-nak az indítványozó által felhívott 12. § (4) bekezdése a jogszabály és a végrehajtási jogszabály egyidejű hatályba léptetésének törvényi követelményét fogalmazza meg a jogalkotó számára.
Az Alkotmánybíróság a 34/1991. (VI. 15.) AB határozatában (ABH 1991, 170, 172.) már kifejtette: "az Alkotmánybíróság gyakorlatában azt az elvi állásfoglalást követi, amely szerint a Jat. szabályainak megsértése csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetve rendelkezésbe is ütközik."
Az indítványozó – a támadott törvényi rendelkezéshez kapcsolódóan – e helyütt is az Alkotmány 70/A. §-ának (1) és (3) bekezdése sérelmét állította, ezen alkotmányos rendelkezések azonban nem állnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben a támadott törvényi szabályozással, illetve az indítványozó által felvetett problémával. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
Ezen indítványi részhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kormány eleget tett a Kpt. 15. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazásból eredő jogalkotási kötelezettségének, és megalkotta a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló 236/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R.). Az R. 2000. december 23-án a Magyar Közlöny 129. számában jelent meg, és 2001. január 1-jén lépett hatályba.
A Kpt. kihirdetésére 2000. december 20-án a Magyar Közlöny 126. számában, míg az R. kihirdetésére – mindössze három nappal később – 2000. december 23-án, a Magyar Közlöny 129. számában került sor.
Mindezekből következően megállapítható tehát, hogy a Kormány a felhatalmazásban foglalt jogalkotási kötelezettségét a Kpt. hatálybalépése előtt és akként teljesítette, hogy a Kpt. és az annak végrehajtásáról rendelkező R. egyidejűleg, 2001. január 1-jén lépjen hatályba.
3. Az indítványozó indítványában a Kpt. 15. § (2) bekezdése, és ezzel összefüggésben a 13. § (3) bekezdése vonatkozásában arra hivatkozott, hogy e törvényi rendelkezések (az ebben foglalt, a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok rendeleti úton történő szabályozására adott törvényi felhatalmazás) a Jat. 15. § (2) bekezdésébe ütközik és alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó indítványa e részében ugyancsak a Jat. törvényi rendelkezésének a megsértésére hivatkozott, és erre tekintettel állította – az indítványa e részében kifejtett érvelés szerint – az alkotmányellenesség fennálltát. Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) és (3) bekezdésein kívül azonban további alkotmányos rendelkezéseket az indítványozó e helyütt sem jelölt meg. Tekintettel arra, hogy a Kpt. 15. § (2) bekezdésében és 13. § (3) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezések nem állnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az indítványozó által felhívott alkotmányos rendelkezésekkel, az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
Az Alkotmánybíróság az indítvány e részéhez kapcsolódóan rámutat arra, hogy a gépjárművezetők közúti közlekedésben való részvételének joga nem alkotmányos alapjog.
A jogalkotó a Kpt. szabályozási tárgyát képező pontrendszer főbb elemeit (alkalmazásának anyagi és eljárásjogi feltételeit, az igazgatási szankciókat, az adatkezelésre vonatkozó szabályokat) törvényi szinten szabályozta. A jogalkotót természetszerűleg megilleti azon jog, hogy a törvény végrehajtására – a Jat. rendelkezéseinek megfelelően – felhatalmazást adjon a Kormánynak rendeleti úton történő szabályozásra. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kpt. végrehajtására kiadott R. – az ebben foglalt szabályozás – nem vonható az Alkotmányban meghatározott alapvető jogok szabályozásának körébe, és a Kpt. indítványozó által felhívott 15. § (2) bekezdése nem a Jat. 15. § (2) bekezdésébe ütköző módon ad felhatalmazást alapvető jogok és kötelezettségek rendeleti úton történő szabályozására.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben foglaltak alapján a Kpt. egészének – és ezen belül az indítványozó által külön is kiemelt Kpt. 15. § (2) bekezdése és 13. § (3) bekezdése – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2003. június 17.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás