BK BH 2001/262
BK BH 2001/262
2001.06.01.
I. Az ittas járművezetés vétségében a vádlott bűnössége nem állapítható meg, ha csupán az bizonyított, hogy a gépi meghajtású járművet úgy vezette, hogy a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, de az nem volt bizonyított, hogy a véralkohol-koncentráció mértéke a vezetés időpontjában a 0,8 ezrelékes értéket elérte vagy meghaladta [Btk. 188. § (1) bek.; Sztv. 116/A. § (1) bek. a) pont; 20/1990. (VIII. 6.) BM r. 5. §].
II. Az ittas járművezetés vétségének a megállapítása szempontjából a fizikális tünetekből az alkoholos befolyásoltságra – a klinikai tünetek megbízhatatlansága folytán – még az orvos sem képes következtetést levonni, ezért a laikus személynek a klinikai tünetekre vonatkozó tanúkénti meghallgatása szükségtelen [Btk. 188. § (1) bek.; Be. 62. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1999. november 29. napján kelt ítéletével a vádlottat az ittas járművezetés vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, az ittas vezetés szabálysértése miatt pedig 25 000 forint pénzbírsággal sújtotta, a vádlott vezetői engedélyét 10 hónapi időtartamra visszavonta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott hajógépész szakképzettségű, nős, egy kiskorú gyermeke van, büntetlen előéletű.
A vádlott 1986-ban szerzett „B” kategóriára érvényes vezetői engedélyt, azóta kb. 500 000 km-t vezetett balesetmentesen.
A vádlott 1999. július 31-én 21 óra után 1 üveg fél literes sört, 21 óra 45 perckor 2 x 0,5 dl-es vodkát és 2 üveg fél literes sört fogyasztott, majd 22 óra 10 perckor a község külterületén a közúton úgy vezetett személygépkocsit, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. 2 km megtétele után a rendőrök igazoltatták, majd vérvételre állították elő. Ekkor a vezetői engedélye visszavonására került sor.
A vádlott még 2-300 métert kívánt vezetni. Az úti cél elérésének időpontjában nem bizonyított, hogy a vádlott véralkohol-koncentrációja elérte vagy meghaladta volna a 0,8 ezreléket. A 22 óra 41 perckor történt vérvétel idején a vádlott vérében 1,86 ezrelék, míg a 23 óra 12 perckor történt vérvételkor 1,69 ezrelék véralkohol-koncentráció volt.
Az igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye szerint a vádlott tárgyalási vallomása mind az italfogyasztás mennyiségét, mind annak időpontját tekintve szakértőileg elfogadható. Erre tekintettel a vádlott esetében az alkohol-koncentráció a gépjárművezetés idején nem kizárható módon még a felszívódási stádium végén lehetett, így a mértékének alacsonyabbnak kellett lennie, mint a mért érték, de annak ezrelékes értéke számítás alapján nem határozható meg. A vádlott a gépjárművet alkoholfogyasztás utáni állapotban vezette, de a felszívódási stádium miatt a 0,8 ezreléket elérő vagy meghaladó véralkohol-koncentráció fennállása nem bizonyítható.
A fentiekből megállapítható, hogy a vádlott szeszes ital fogyasztása után vezette a közúton a gépjárművét, de nem bizonyítható, hogy a járművezetés időpontjában, illetve annak tervezett befejezésekor szeszes italtól befolyásolt állapotban volt, illetve lett volna.
Ezért a bíróság a vádlottat a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján – mivel nincs bizonyítva a bűncselekmény elkövetése – felmentette.
A vádlott megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakat, amikor gépi meghajtású járművét úgy vezette, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. Ezzel a magatartásával megvalósította a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. (Sztv.) 116/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti ittas vezetés szabálysértését, ezért a bíróság a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel a szabálysértést elbírálta.
A szabálysértési büntetés kiszabásánál a bíróság figyelemmel volt a vádlott beismerő vallomására, büntetlen előéletére, az egy kiskorú gyermek eltartására kötelezett állapotára, de értékelte az ittas állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények elszaporodottságát is.
Ezekre, valamint a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel a bíróság a vádlottat az 1968. évi I. tv. 17. §-ának (1) bekezdése és a 18. §-a alapján pénzbírsággal sújtotta.
A vádlott méltányolható indok nélkül vállalkozott szeszes ital fogyasztása után személygépkocsi vezetésére, így a bíróság a vezetői engedélyét 10 hónapi időtartamra visszavonta, mert a vádlott átmenetileg veszélyt jelent a közlekedés biztonságára [20/1990. (VIII. 6.) BM r. 5. §].
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést megalapozatlanság miatt, hatályon kívül helyezés érdekében; fellebbezéssel élt a vádlott és a védője is a vezetői engedély visszavonásának az enyhítéséért.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
A megyei bíróság a kölcsönös perorvoslatok kapcsán teljes terjedelmében felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőzően lefolytatott bizonyítás anyagát. Ennek eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást a szükséges körben lefolytatta, az ítéleti tényállást a feltárt és a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg, eljárási szabályt nem sértett, és az indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A bizonyítékok logikailag hibátlan értékelésével megállapított tényállást a megyei bíróság megalapozottnak találta, ezért az irányadó volt az ügy felülbírálásánál, a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében.
A megyei bíróság nem értett egyet a főügyész álláspontjával, mely szerint a tényállás felderítetlenség okából megalapozatlan, és szükséges az intézkedő rendőrök tanúkénti meghallgatása.
Az alkoholos állapot és alkoholos befolyásoltság orvosszakértői vizsgálatáról és véleményezéséről az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet által kiadott 13. számú Módszertani Levél az orvos számára is tiltja a fizikális tünetekből az alkoholos befolyásoltságra való következtetés levonását, a klinikai tünetek megbízhatatlansága miatt, így laikus személynek a klinikai tünetekre vonatkozóan a tanúkénti meghallgatása teljességgel szükségtelen, mert az esetleges alkoholos befolyásoltság megállapításához kétségtelen bizonyítékot a tanúvallomás nem tud szolgáltatni.
A vádlottnak az italfogyasztás milyenségére, mennyiségére és időpontjára tett vallomása – a későbbiekben elvégzett vérvételekre és vizsgálati eredményekre is figyelemmel – orvosszakértői szempontból nem volt cáfolható. A vádlott meg nem cáfolt vallomására alapított orvosszakértői vélemény szerint viszont nem volt bizonyítható, hogy a vezetés időpontjában, illetve a vezetés befejezésekor a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban volt, illetve lett volna, ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen tényként megállapította.
Az irányadó tényálláshoz képest az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény elkövetése nem bizonyított, és ehhez képest helyes volt az ellene emelt vád alóli felmentés.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a tényállás szerinti cselekményével szabálysértést valósított meg. A joghátrány megválasztásánál figyelembe jövő körülményeket is helyesen ismerte fel, azok helytálló értékelésével arányos összegű pénzbírságot alkalmazott, és arányos tartamú a vezetői engedély visszavonása, annak enyhítésére alap nem volt.
Az ítélet további rendelkezései is törvényesek, megváltoztatására a megyei bíróság nem látott okot, miért is helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság l. Bf. 1461/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás