BK BH 2001/263
BK BH 2001/263
2001.06.01.
Nem valósítja meg a közokirattal visszaélés vétségét, aki – tudva, hogy a közokirat lopás útján jutott annak eladójához – azt pénzért megvásárolja, majd a vételárnál nagyobb összegért kínálja megvételre az okirat tulajdonosának [Btk. 277. § (1) bek.; Sztv. 11. § (1) bek.; 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 2. §].
A városi bíróság a 2000. március 14. napján kelt ítéletével a II. r. vádlott bűnösségét 5 rb. közokirattal visszaélés vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő.
A II. r. vádlott 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, üzletkötőként dolgozik.
A városi bíróság több alkalommal ítélte el lopás bűntette, garázdaság vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt, legutóbb a városi bíróság 1977. január 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével garázdaság vétsége miatt 1 évi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
1998. február 10-én az I. r. vádlott ismeretlen társa az utcán parkoló személygépjármű jobb első ablakát betörte, míg az I. r. vádlott a közelben figyelt, és onnan elvitt egy barna színű bőr autóstáskát 2500 forint értékben. Az autóstáskában volt a német állampolgárságú sértett német útlevele, német jogosítványa, magyar nemzetközi jogosítványa, magyar jogosítványa, valamint a gépkocsi német forgalmi engedélye.
Az autóstáskát és az abban levő iratokat a II. r. vádlott megvásárolta mintegy 30 000 forintért, bár tudta azt, hogy azok a gépkocsi feltöréséből származnak.
1998. február 11. napján felkereste lakásán a sértettet azzal, hogy 50 000 forintért visszaadja neki az okiratokat. Megbeszélték, hogy hol és mikor találkoznak. A II. r. vádlott az iratokat megkísérelte átadni a sértettnek, amikor vele szemben a rendőrök intézkedtek, tőle a táskát, az iratokat lefoglalták, és a sértettnek kiadták.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott és a védője jelentett be fellebbezést, felmentésért.
A megyei főügyész az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság a felülvizsgálat során megállapította, hogy a városi bíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényeket a bizonyítékok egybevetett logikailag helytálló értékelésével állapította meg. A megállapított tényállás egyezik az iratok tartalmával, és ez elsőfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének is, amikor megállapította, hogy a II. r. vádlott a közokiratok megvásárlásakor tudott azok lopásból származó voltáról. Mivel pedig a tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, azt a másodfokú bíróság a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélkezése alapjául elfogadta.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor az említett tényállás alapján a vádlott bűnösségét megállapította 5 rb., a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közokirattal visszaélés vétségében. A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vétséget az valósítja meg, aki olyan közokiratot, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, mástól annak beleegyezése nélkül, jogtalanul megszerez, vagy azt megsemmisíti, megrongálja vagy eltitkolja. Ezek közül az elkövetési magatartások közül az adott esetben csak a „megszerzés” jöhet szóba.
A megszerzésnek azonban mástól, ennek beleegyezése nélkül, jogtalanul kell történnie, így a közokirat ilyen megszerzése a másodfokú bíróság álláspontja szerint gyakorlatilag azonos a lopás elkövetési magatartásával, az eltulajdonítási célzat kivételével. Az adott esetben azonban nem ilyen módon jutott a II. r. vádlott a közokiratok birtokába, hanem azokat vásárolta olyan személytől, aki minden bizonnyal jogtalanul került azok birtokába. A tolvaj vagy annak megbízottja tehát a közokiratok eladója volt, így a vádlott a birtokos vagy bírlaló személy beleegyezésével szerezte meg az okiratokat, pénzért, tehát büntetőjogi szempontból nem jogtalanul. Ez az adásvétel legfeljebb polgári jogi szempontból érvénytelen, mert idegen közokiratok adásvétel tárgyát nem képezhetik.
Utal még a másodfokú bíróság arra, hogy álláspontját alátámasztja az a következetes bírói gyakorlat, mely szerint idegen közokirat találása nem tekinthető „megszerzésnek”, tehát ezzel a közokirattal visszaélés vétsége nem valósul meg (BH 1987/345, 1999/100.).
Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság a II. r. vádlottat az ellene 5 rb. közokirattal visszaélés vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény.
Kétségtelen, hogy napjainkban nem ritkák a hasonló cselekmények, tehát a lopott vagy talált idegen közokiratok – elsősorban útlevelek, személyi igazolványok – adásvétele. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban ezek a cselekmények jelenleg nem ütköznek büntetőjogi normába, így ha a törvényhozó e magatartásokat büntetőjogilag üldözni kívánja, megfelelő törvényt kell alkotnia.
Vizsgálta a megyei bíróság azt a kérdést is, hogy a II. r. vádlott, amikor az így megszerzett közokiratokat a tulajdonosnak pénzért felajánlotta, nem követett-e el már bűncselekményt, de a kérdést nemlegesen döntötte el.
Megvalósult azonban a 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 2. §-a szerinti, személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegésének szabálysértése, és az e rendelet 6. §-a szerinti útlevéllel kapcsolatos szabálysértés. Tekintettel azonban arra, hogy az elkövetés – 1998. február 11. óta – több mint két év már eltelt, az ún. abszolút elévülési határidő eltelte miatt az ezzel kapcsolatos eljárást az 1968. I. tv. (Sztv.) 11. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatára figyelemmel meg kellett szüntetni.
Hasonló volt a helyzet azzal a tulajdon elleni szabálysértéssel kapcsolatban is, amelyet a II. r. vádlott azzal követett el, hogy a közokiratokat tartalmazó, lopásból származó autóstáskát megvásárolta, mert erre a kb. 2500 forint értékű dologra – szemben az anyagi értékkel nem bíró közokiratokkal – az orgazdaság elkövethető. Ezen, a vád tárgyává tett vétséggel kapcsolatos szabálysértés elbírálását azonban az ügyész a vádiratban nem indítványozta, ezért erről még a fenti formában sem kellett határozni. (Baranya Megyei Bíróság l. Bf. 395/2000/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás