BK BH 2001/266
BK BH 2001/266
2001.06.01.
Ha az elsőfokú bíróság a vádon ténybelileg túlterjeszkedik, ez csak akkor eredményezi szükségszerűen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az iratoknak az ügyész részére visszaküldését, ha a vádlott bűnösségének a további bűncselekményben való megállapítása – vagyis a törvényes vád hiánya – az elsőfokú ítéletre lényeges kihatással van;
ellenkező esetben a másodfokú bíróságnak módja van arra, hogy a törvényes vád hiányában megállapított bűncselekményre vonatkozó ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezze, e tekintetben a büntetőeljárást megszüntesse, és a vád tárgyát képező bűncselekmény tekintetében a felülbírálat során érdemi határozatot hozzon [Be. 9. § (2) bek., 250. § III. pont, 263. §].
A megyei bíróság a 2000. március 7. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettében és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül – mint különös visszaesőt – 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a vádtól eltérő tényállás és minősítés megállapítása miatt, és súlyosítás végett; a vádlott és a védő felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében élt perorvoslattal.
A legfőbb ügyész átiratában az ügyész fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás megalapozott, téves ellenben a vádlott bűnösségének a kimondása a társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében. A vád ugyanis életveszélyt okozó testi sértés bűntette volt, az eljárt bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor a vádtól eltérő tényállás eredményeként a bűnösséget a garázdaság bűntettében is megállapította. Ez a körülmény az ítéletet lényegesen befolyásolta, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 250. §-ának III. pontja alapján – figyelemmel a Be. 9. §-ának (2) bekezdésére – az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és az iratokat az ügyésznek küldje vissza.
A védő felszólalásában csatlakozott a legfőbb ügyészi indítványhoz, másodlagosan védence bizonyítékok hiányában történő felmentését kérte.
Az ügyészi fellebbezés és a legfőbb ügyészi indítvány az alább kifejtettek szerint, részben alapos, a védelmi perorvoslatok pedig alaptalanok.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részben az ügyészi vádtól eltérő tényállást és bűnösséget állapított meg, azaz túlterjeszkedett a vádon. Az ügyész által az elsőfokú tárgyaláson fenntartott vád és az ezzel kapcsolatos elkövetési magatartás az volt, hogy a vádlott két ízben ököllel arcul ütötte a sértettet, aki a bántalmazás során orrcsonttörést és eszméletvesztéssel járó koponyaalapi törést szenvedett, melynek során közvetett életveszélyes állapotba került.
A megyei bíróság a széles körben felvett bizonyítás eredményeként – az elkövetési magatartás körülményeit is feltárva – a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a sértett tárgyaláson tett vallomása, az érdektelen tanúk nyilatkozata, továbbá az igazságügyi orvos szakértőnek a tárgyaláson módosított szakértői véleménye alapján az alábbiakat látta kétséget kizáróan bizonyítottnak:
A sértettet ért első ütés a vádlottól származott. Ennek eredményeként a sértett orrcsontja eltört, és a földre került ülő helyzetben, az eszméletét azonban csak a második – az ismeretlen személy által leadott – ütés következtében veszítette el, és ekkor jött létre a közvetett életveszélyt eredményező koponyasérülés is.
A megyei bíróság – most már a vádelvet jórészt megsértve – megállapította azt is, hogy az eset alkalmával tömegverekedés alakult ki, egyes személyek a sértett, mások a vádlott oldalán avatkoztak be. A vádlott a közterületen lezajlott durva verekedésben vett részt, amikor a sértettet a fentiekben leírt módon bántalmazta. Ezzel szemben a vád tárgyává tett cselekmény körülményeinek tisztázása érdekében elegendő – és egyben szükséges – lett volna annak a ténynek a rögzítése, hogy az orrcsonttörést eredményező ökölcsapást követően a helyszínen tömegverekedés alakult ki, amelynek során a jelen eljárásban ismertté nem vált személy a sértettnek életveszéllyel járó sérülést okozott. Következésképpen a megyei bíróság a tettazonossággal összeegyeztethetetlenül a bűnösséget társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében is megállapította, megsértve ezzel a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében írt elvet.
Kétségkívül megalapozott azonban, és a vád szerinti eljárás eredménye az ítéleti tényállásnak a sértett bántalmazására vonatkozó része, mely szerint a sértett a vádlott ökölütése következtében orrcsonttörést szenvedett, amely sérülés nyolc napon túl gyógyult, ám ezzel összefüggésben életveszélyes állapot nem alakult ki.
Ilyen előzmények után vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülbírálandó ügyben indokolt-e az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az iratoknak az ügyész részére történő visszaküldése. Ezt a kérdést nemlegesen döntötte el.
A Be. 250. §-ának III. pontja akként rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az ítéletet és az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, és ez az ítéletet lényegesen befolyásolta.
A vád tárgyán való ténybeli túlterjeszkedés azonban nem szükségszerűen eredményezi az elsőfokú ítéletnek a Be. 250. §-ának III. pontja alapján történő hatályon kívül helyezését és az iratoknak az ügyész részére való visszaküldését. Lehetséges ugyanis, hogy a vádlott bűnösségének további bűncselekményben való megállapítása – azaz e körben a törvényes vád hiánya – nem hat ki lényegesen az ítéletre. Ilyen eset lehet, amikor a bíróság a vádban foglalt tények alapján törvényesen állapít meg bűnösséget, ugyanakkor – túlterjeszkedve a vádon – a vádban elő nem adott, de a tárgyaláson bizonyított tények alapján megállapított bűncselekmény miatt is elítéli a vádlottat. Ebben az esetben a vád részleges hiánya a büntetés mértékét nem mindig befolyásolja lényegesen, ezért mellőzhető az ítéletnek a fentiekben megjelölt törvényhely alapján történő hatályon kívül helyezése és az iratoknak az ügyész részére való visszaküldése.
Az adott esetben is erről van szó. Az eljárt bíróság a megalapozott tényállás eredményeként helyesen minősítette a vádlott szándékos testi sértést okozó cselekményét súlyos testi sértés bűntettének. Akkor sértett törvényt, amikor a vádban elő nem adott, de a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján megállapított bűncselekmény miatt is elítélte a vádlottat. Az adott esetben azonban a törvényes vád részleges hiánya nem befolyásolta lényegesen a büntetés mértékét, mivel a különös visszaeső, kifogásolható életvezetésű vádlottra kiszabott szabadságvesztés tartama önmagában a súlyos testi sértés bűntette miatti felelősségre vonás folytán is arányos, a joghátrány eltúlzottnak távolról sem tekinthető, és az megfelel a büntetéskiszabási elveknek. Minderre tekintettel tehát a büntetés enyhítésére sem kerülhetett sor.
A felülbírált ügyben viszont értelemszerűen alkalmazandó volt a Be. 263. §-a, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a törvényes vád hiányában hozott és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősített cselekményre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte; és e tekintetben az említett cselekmény miatt a büntetőeljárást megszüntette, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a halmazati büntetésre való utalást mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 1178/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás