273/B/2001. AB határozat
273/B/2001. AB határozat*
2001.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének a közterület-használatról szóló 19/1994. (VI. 30.) rendelete 1. §-a, a 16. § (1) bekezdése és a 3. sz. melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének a közterület-használatról szóló 19/1994. (VI. 30.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. §-a, 16. § (1) bekezdése és 3. sz. melléklete alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R.) 4. sz. mellékletében foglaltakkal ellentétesen állapítják meg a közút nem közlekedési célú igénybevételéért fizetendő díjat.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. 3. sz. melléklet 3.e) pontjában ,,a kandelláberreklám a többi reklámberendezéshez viszonyítottan indokolatlanul, lényegesen magasabb díjtétellel szerepel, továbbá a kandelláberreklám mindhárom körzet esetén azonos díjjal számol”.
Az indítványozó úgy vélte, hogy a támadott szabályozás ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével és diszkriminatív tartalma miatt az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével.
Az indítványozó az Alkotmánynak a gazdasági verseny szabadságát garantáló 9. § (2) bekezdése sérelmére is hivatkozott.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet. A Jat. 1. § (2) bekezdése értelmében az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése alapján ,,a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát”. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg.
Az R. 1. §-ának megfelelően ,,a rendelet hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén lévő országos és helyi közutakra, a közforgalom elől el nem zárt magánutakra, továbbá a közutak műtárgyaira és tartozékaira”. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 47. § k) pontjának megfelelően a közlekedésbiztonsági célokat szolgáló műszaki és egyéb létesítmény, berendezés az út tartozékának tekintendő. A Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 32.473/1994. határozata a közlekedésbiztonsági szempontok alapján az úttest mellé telepített közvilágítási lámpát a közút tartozékának minősítette. (BH 1995. 472.)
Az R. 4. sz. melléklete táblázatos formában rögzíti a közutak és a járdák nem közlekedési célú igénybevétele esetén fizetendő díjakat.
Az Ör. 1. §-a megállapítja:
,,(1) E rendelet hatálya kiterjed:
a) Szombathely közigazgatási területén az ingatlan-nyilvántartás helyrajzi szám mutatójában közterületként (pl. közút, járda, tér, közpark) nyilvántartott bel- és külterületi földrészletekre, továbbá
b) Szombathely közigazgatási területén az önkormányzati tulajdonú bel- és külterületi földrészletek, illetőleg építmények (pl. épületárkádok alatti járda, alul- és felüljárók) közhasználatra átadott részére (a továbbiakban együtt: közterület) valamint, a
c) közterülethez kapcsolódó közterületi jelleggel használt (pl. loggia, árkád, közforgalom részére átadott kapualj alatti terület) nem önkormányzati tulajdonú területekre, amelyek gondozását az önkormányzattal szerződésben álló szervezet végzi.
(2) A város területe – a rendelet alkalmazása tekintetében – 4 körzetre osztott (1. sz. melléklet).”
Az Ör. 16. § (1) bekezdése a következőket írja elő: ,,A közterület használatáért díjat kell fizetni. Ennek mértékét a rendelet 3. számú melléklete tartalmazza”.
Az Ör. 3. sz. melléklete 3.e) pontja így rendelkezik:
Közterület- |
Fő tér |
1. Körzet |
2. Körzet |
3. Körzet |
használat |
közterület- |
közterület- |
közterület- |
közterület- |
jogcíme |
használati |
használati |
használati |
használati |
|
díja/+áfa |
díja/+áfa |
díja/+áfa |
díja/+áfa |
|
|
|
|
|
kandelláber- |
|
2 640 |
2 640 |
2 640 |
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként az R. 1. §-a és az Ör. 1. §-a rendelkezéseit vetette össze. (Ezek a szabályozások az említett rendeletek tárgyi hatályát állapítják meg.) Az R. 1. § alapján az R.-t az országos és helyi közutakra, valamint a közforgalom rendelkezésére álló magánutakra, továbbá a közutak műtárgyaira és tartozékaira nézve kell alkalmazni. Az Ör. hatálya – értelemszerűen – Szombathely területére vonatkozik, ezen belül azonban az R.-ben foglaltaknál szélesebb körű. Kiterjed ugyanis az olyan, közterülethez kapcsolódó és közterületi jelleggel használt, de nem önkormányzati tulajdonú közterületekre is, amelyek gondozását az önkormányzattal szerződésben álló szervezet végzi.
Az R. a közutak igazgatása körében tartalmaz a Kkt. végrehajtására irányuló rendelkezéseket, az Ör. pedig az Ötv. 16. § említett (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján keletkezett.
Az Ör. alkotmányossága megítélésénél az Alkotmánybíróság tekintetbe vette azt a körülményt is, hogy az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi önkormányzat feladataként említi a helyi közterületek fenntartásáról való gondoskodást. A vázoltakból kitűnik, hogy az Ör. az Ötv. bemutatott rendelkezéseire figyelemmel szabályozta – illetékességi területére nézve – a közterületek használatára vonatkozó, így a közutak igazgatását érintő, s ezen túlmutató más tárgyköröket is.
A 17/1998. (V. 13.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) már rámutatott a következőkre: ,,önmagában nézve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak. Ha ugyanis helyi közügyről van szó, az önkormányzati testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is – jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra”. (ABH 1998. 155.)
A 46/1996. (X. 22.) AB határozatban foglaltak szerint pedig a közterület-használat szabályozásával az önkormányzat közhatalmi megbízatásának tesz eleget, s ,,városrendezési tervek előírásait érvényesítve, továbbá a városképi, műemlékvédelmi, közegészségügyi, köztisztasági, kereskedelmi, turisztikai stb. szempontokat mérlegelve közérdekű lakossági igényeket elégít ki, azaz alkotmányos feladatkörében jár el”. (ABH 1996. 753., 755.)
A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör. 1. §-a – azáltal, hogy e rendelet tárgyi hatályát az R.-ben foglaltakat meghaladó módon határozta meg – nem sérti az R. szabályozását, s ezáltal a Jat. 1. § (2) bekezdését sem. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 1. §-a alkotmányellenességét nem állapította meg.
2. Az Ör. 16. § (1) bekezdésének első mondata a közterület-használatért díjfizetési kötelezettséget ír elő, e bekezdés második mondata pedig arra ural, hogy a díj mértékét az Ör. – ugyancsak támadott – 3. sz. melléklete határozza meg.
A helyi önkormányzatnak a közterület-használati díj megállapítására vonatkozó jogosultsága e használat feltételei és rendje szabályozásával kapcsolatos, az Ötv. 8. § említett (1) bekezdésében jelzett közfeladat ellátásának egyik eleme. Az önkormányzat joga és felelőssége tehát, hogy a közterület-használat normatív rendezése körében használati díjat is megállapítson minden olyan esetben, amikor erről magasabb szintű jogszabály nem rendelkezik.
Az Ör. 16. § vizsgált (1) bekezdésében olyan általános tartalmú előírás szerepel, amely nem utal sem az R.-rel, sem más magasabb szintű jogszabállyal való kollízióra. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. 16. § (1) bekezdését nem minősítette alkotmányellenesnek.
3. Az Ör. 3. sz. mellékletét érintő indítványi kifogás érdemben e mellékletnek a kandelláberreklámra vonatkozó 3. e) pontját érinti, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség vizsgálatát e szabályozás tekintetében folytatta le.
3.1. E határozat indokolása a támadott és a kapcsolódó jogszabályi rendelkezések bemutatásánál már utalt arra, hogy az R. hatálya a közutak tartozékaira, így a közlekedésbiztonsági célokat szolgáló kandelláberekre is kiterjed. Az R. 4. sz. melléklete azonban – amelybe ütközőnek vélte az indítványozó az Ör. 3. sz. mellékletét – címe és tartalma szerint is kizárólag a közutakat és a járdákat említi. A már bemutatott melléklet nem utal sem a magánutakra, sem a közutak műtárgyaira és tartozékaira. Mindezekből kitűnik, hogy az Ör. – magasabb szintű kötelező rendelkezés hiányában az Abh. idézett megállapításának megfelelően – jogosult volt a kandelláberreklám elhelyezésében megnyilvánuló közterület-használat díja megállapítására.
3.2. Az indítványozó azért is támadta az Ör.-nek a kandelláberreklám elhelyezése díjának megállapításáról szóló előírását, mivel az szerinte diszkriminatív. Az Ör. 3. sz. melléklete 3. e) pontjából kitűnik, hogy e reklám díja mindhárom körzetben (az Ör. 1. sz. melléklete kijelöli az egyes körzeteket) azonos.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának az indítványozó által hivatkozott (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelménynek tekintette. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alkotmányban meghatározott tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1991. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1991. 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 138.]
Az Alkotmánybíróság ezért a jelen eljárásban azt vizsgálta, hogy a kandelláberreklám célú használatának az Ör.-ben előírt díja alkotmányellenes diszkriminációt tartalmaz-e az e közterületet használó vállalkozók között. A 38/1998. (IX. 23.) AB határozat már felhívta a figyelmet arra, hogy ,,a közterület-használat díjának alapvetően a közterület-használat értékét befolyásoló tényezőkhöz (a terület nagysága, a településen belüli elhelyezkedése, a használat módja, időtartama, stb.) kell igazodnia”. (ABH 1998. 454., 456.)
Az Ör. 3. sz. melléklete a használati díjat az igényelt m2/hónap arányban állapította meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy valamennyi, a közterületek sajátosságaihoz igazodó körzetben a kandelláberreklám díja azonos, nem minősíthető alkotmányellenesnek. A kandelláberek reklámértéke között nem lehet aszerint különbséget tenni, hogy azok az inkább a gyalogosforgalommal érintett belvárosban, vagy a nagyobb gépjárműforgalmat lebonyolító külvárosi területeken nyertek elhelyezést.
Az Alkotmánybíróság ezért a sérelmezett szabályozást nem tekintette önkényes, ésszerű indok nélküli, tehát alkotmánysértő diszkriminációnak.
3.3. Az indítványozó az Ör. 3. sz. melléklete vonatkozásában a gazdasági verseny szabadságának megsértésére is hivatkozott. A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem ,,a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás fogalmilag és nyilvánvalóan, ellentétes az államcéllal”. (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 759., 761.) [Lásd még: 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117., 120., 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. 3. sz. mellékletének az a szabályozása, amely a különböző településrészeken elhelyezett kandelláberreklámok díját azonos összegben határozza meg, nem minősül ilyen ,,szélsőséges” körülménynek. Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában már rámutatott a következőkre: a kandelláberreklámértékét nem feltétlenül fejezi ki e világító eszköz településen belüli elhelyezése. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a versenyszabadság sérelmének megállapítására vonatkozó indítványi hivatkozást sem tekintette megalapozottnak.
A vázoltakra tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. kifogásolt előírásai alkotmányellenességét nem állapította meg és az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Budapest, 2001. október 25.
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás