PK BH 2001/274
PK BH 2001/274
2001.06.01.
Az előzetes fogvatartással kapcsolatos kártalanítás iránti igény késedelmes előterjesztése miatti igazolási kérelem elbírálásánál irányadó körülmények [Be. 383. § (1) bek., 384. § a) pont, 385. § (1) bek.; Pp. 107. § (1) bek., 109. § (2) bek., 130. § (1) bek. h) pont].
A felperes 2000. február 25-én keresetet és egyben igazolási kérelmet terjesztett elő a Békés Megyei Bíróságon. Az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tények körében előadta, hogy a Gyulai Városi Bíróság a jelentős mennyiségű kábítószerrel való visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Ez ügyben 24 hónapig és 2 napig volt őrizetben, illetve előzetes fogvatartásban. Az előzetes fogvatartás megszüntetését követően vele szemben a bíróság lakhelyelhagyási tilalmat is elrendelt. Az ellene indult büntetőeljárással okozati összefüggésben őt 30 667 709 forint összegű kár érte. Az érvényesíteni kívánt jogot a Be. 383. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában, a Be 384. §-ának a) pontjában és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében jelölte meg. Előadta a perindítási határidő elmulasztásának okát és a mulasztás vétlenségét valószínűvé tevő körülményeket.
Az elsőfokú bíróság a 9. sorszámú végzésével a felperes igazolási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül, a keresetlevelet pedig idézés kibocsátása nélkül elutasította. Kifejtette, hogy a bíróság megkeresésére a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya közölte, hogy a felperes részére az útlevelet 1998. december 21-én adták vissza. A kérelemhez a felperes csatolta a Gyulai Városi Bíróság 1998. december 18-án jogerőre emelkedett felmentő ítéletét, amelynek hiányában az útiokmányok kiadására nem kerülhetett volna sor. A bíróság megállapítása szerint a felperes részére a jogerős büntető ítélet legkésőbb 1998. december 21. napján kézbesítésre került. Az igazolási kérelemre a Pp. 107. §-ának (1) bekezdése értelmében nyitva álló határidők ekkor megkezdődtek. Mivel a keresetlevél benyújtásáig, 2000. február 25-ig az igazolási kérelem benyújtásának 6 hónapos objektív határideje is eltelt, az igazolási kérelmet a Pp. 109. §-ának (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította, aminek következtében a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján a keresetlevelet is idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvénysértően számította az igazolási kérelem határidejét, mert az csak 2000. január 18-án kezdődhetett, amikor a Török Köztársaság Nagykövetségének Konzuli Osztályát megkereste és onnan kapott tájékoztatást arról, hogy a kártalanítási igényét 6 hónapos határidőn belül érvényesítheti. Törvénysértő az elsőfokú bíróság végzése azért is, mert a keresetét nem csak a Be. 383. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára és a Be. 384. §-ának a) pontjára alapította, hanem az igény jogalapjaként megjelölte a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését is.
Az alperes az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a Be.-nek a kártalanítás módjára és mértékére vonatkozó rendelkezése az adott tényállás mellett nem jelenti a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének az alkalmazhatóságát, mert a kártalanítás nem vétkességi alapú jogintézmény. Kártalanítás akkor kérhető, illetve ítélhető meg, ha annak a Be. 383. §-a (1)–(3) bekezdésében foglalt objektív és szubjektív feltételei adottak. Ebből viszont az következik, hogy az erre irányuló kérelmet nem az általános elévülési időn belül, hanem a Be. 385. §-ának (1) bekezdésében foglalt határidőn belül kell előterjeszteni.
A fellebbezés nem megalapozott.
A hatályos büntető eljárásjogi rendelkezések nem írják elő, hogy a büntető bíróságnak tájékoztatást kell adnia arról, hogy a sérelmet szenvedett fél milyen határidőn belül és milyen módon terjesztheti elő a kártalanítás iránti keresetét. Az igény érvényesítésére a Be. 385. §-ának (1) bekezdése a jogosultnak meglehetősen hosszú, 6 hónapos határidőt biztosít.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes mikor szerzett tudomást a felmentő ítéletről, ezáltal a büntetőeljárással okozott kárigénye érvényesítésének a lehetőségéről. Helyes az a következtetése is, hogy a keresetlevélben előterjesztett igazolási kérelmet a felperes az objektív 6 hónapos határidőn túl nyújtotta be, ezért az elkésetten előterjesztett igazolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására a Pp. 109. §-ának (2) bekezdése alapján megalapozottan került sor. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az a következtetése is, hogy a felperes a perben a Be. 383. §-ára alapított kártalanítási igényt kívánt érvényesíteni; kártérítésre irányuló kereset alapjául szolgáló tényeket és körülményeket nem adott elő, így a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését a kártalanítási kereset jogalapjaként és nem a másodlagosan érvényesített kártérítési igény alapjaként jelölte meg. Ezért jogszerű a keresetlevélnek idézés kibocsátása nélküli elutasítása is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a értelmében irányadó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 25.562/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás