GK BH 2001/29
GK BH 2001/29
2001.01.01.
I. A színlelés kétoldalú, tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezik, ne kössék meg [Ptk. 207. § (4) bek.].
II. A tévedés jogcímén történt alapos megtámadás folytán érvénytelen szerződés alapján felvett kölcsön összegét a kölcsön felvevője a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása jogcímén, és nem kölcsön jogcímén köteles visszafizetni [Ptk. 210. § (1) bek., 235. § (1) bek., 236. § (3) bek., 237. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felpereseknek az 1992. április 4-e és május 11-e között kötött kölcsönszerződésekkel az I., V., VI., VII., VIII., IX. és X. rendű alperesek részére összesen 1 618 750 000 Ft kölcsönt nyújtott, amely kölcsönöket az alperesek lejáratkor nem fizettek vissza.
A IV. rendű alperes a kölcsönszerződések biztosítására 800 000 000 Ft összeghatárig jelzálogjogot alapított a felperes javára a tulajdonában álló, Balatonföldváron a Somogyi B. u. 26/1. szám alatt fekvő ingatlanra. Az 1992. április 28-án kelt tartozásátvállalási szerződéssel a II. r. alperes az érdekeltségi körébe tartozó adósok tartozását – 924 854 117 Ft-ot –, a III. r. alperes pedig 900 000 000 Ft-ot és annak kamatait átvállalta. A tartozás átvállalásához a felperes képviseletében eljárva az igazgatóság elnöke írásban hozzájárult. A felperes és a IV. r. alperes a kölcsönszerződések biztosítékát képező zálogszerződést 1992. június 3-án felbontották, ezért a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba be sem jegyezték.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ismertetett tartozásátvállalási szerződések, a felperesnek ezekhez a szerződésekhez tett hozzájáruló nyilatkozata, valamint a jelzálogszerződés felbontását tartalmazó megállapodás semmis. A megállapodások semmissége okán kérte kötelezni az eredeti adósokat, az I., V., VI., VII., VIII., IX. és X. rendű alpereseket az általuk felvett kölcsön visszafizetésére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság a rész-közbenső ítéletében az I-IV. rendű alperesekkel szembeni kereset tárgyában a semmisség kérdésében elkülönített döntést hozott. Megállapította, hogy a perbeli tartozásátvállalási szerződések nem – az azokhoz adott felperesi hozzájárulás, továbbá a felperes és a IV. rendű alperes közötti jelzálogszerződés felbontására 1992. június 15-én létrejött megállapodás semmisek.
Az elsőfokú bíróság az I., V., VI., VII., VIII., IX. és X. r. alperesekkel szemben a kölcsönszerződésre alapított kereset tárgyában folytatta az eljárást. A felperes módosított keresetében az I. r. alperest 321 304 167 Ft, az V. r. alperest 277 620 899 Ft, a VI. és VII. r. alpereseket fejenként 195 000 000 Ft, a VIII. r. alperest 252 725 000 Ft, a IX. r. alperest 322 100 000 Ft, a X. rendű alperes 50 000 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni. A tőkekövetelés után kamatot nem igényel.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, a követelést összegében nem vitatták. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor a felperes megtévesztette. Állította, hogy a kölcsönök túlnyomó részét a felperes nem a kölcsönszerződéseket aláíró adósok részére folyósította. A felperes azzal vette rá őket a kölcsönszerződés aláírására, hogy azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek ténylegesen megkapják a kölcsönt, tartozásátvállaló nyilatkozatot tesznek, amelyhez a bank hozzájárul. Abban a tévedésben voltak, hogy a kölcsönszerződésekben a tartozásátvállalás folytán alanyváltozás következik be, ezáltal a tartozás jelentős részét nem nekik kell visszafizetni. A tartozásátvállaló nyilatkozatok nélkül a hitelszerződéseket meg sem kötötte volna. A tartozásátvállaló nyilatkozatokat a II. és III. r. alperesek még azt megelőzően megtették, hogy a kölcsönszerződések egy részét megkötötte volna, és a felperes a tartozásátvállalásához hozzá is járult. Hivatkozott továbbá a kölcsönszerződések színlelt voltára, valamint arra, hogy a felperes a kölcsönszerződések megkötésekor visszaélt az erőfölényével, mert a szükségletéhez igazodó kölcsönökhöz csak a lényegesen nagyobb összegeket tartalmazó kölcsönszerződések aláírása útján jutott hozzá.
Az V-X. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy tartozásátvállalás folytán a fizetési kötelezettség nem őket, hanem az átvállalókat terheli.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I., V–X. rendű alpereseket a módosított kereset szerint a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján marasztalta.
Az ítélet ellen az I., IV., V., VI. és VIII. r. alperesek fellebbeztek. Az I. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a marasztalás összegének a részére ténylegesen folyósított összegre történő leszállítását kérte. Megismételte a kölcsönszerződés színlelt voltára, ezáltal semmisségére vonatkozó korábbi előadását. Hivatkozott arra, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben volt, amely tévedését a felperes okozta. A tévedés mibenlétére vonatkozóan megismételte a korábbi előadását. Kérte annak megállapítását is, hogy a felperes a kölcsönszerződés megkötésekor az erőfölényével élt vissza.
Az V., VI. és VIII. r. alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy őket a felperes a kölcsönszerződés megkötésekor tévedésbe ejtette. A hitelszerződéseket csupán azért írták alá, mert abban a téves feltevésben voltak, hogy tartozásátvállalások következtében mentesülnek a fizetési kötelezettség alól. A tartozásátvállalási szerződések nélkül a kölcsönszerződéseket maguk sem kötötték volna meg.
A IV. r. alperes a fellebbezését érdemben nem indokolta.
A fellebbezések nem alaposak.
A felsorolt alperesek több okból hivatkoztak a megkötött kölcsönszerződések érvénytelenségére. Az I. rendű alperes hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor a felperes az erőfölényével élt vissza, továbbá hogy színleltek voltak a kölcsönszerződések, végül valamennyi fellebbező alperes hivatkozott a tévedésére.
A Legfelsőbb Bíróság alaptalannak ítélte az I. r. alperesnek a felperes erőfölényével való visszaélésére történő hivatkozását. Az 1996. évi LVII. törvénnyel hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Versenytörvény) IV. fejezete (20–22. §-ai) rendelkeznek a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmáról. A törvény 28. §-ának c) pontja szerint e rendelkezések megsértése miatt a fél a Versenyhivatalhoz fordulhat. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tárgyában a bíróság a törvény 51. §-ának a) pontja szerint csak az esetben határozhat, ha a fél a törvény 3–13. §-ában szabályozott tilalmak megsértése miatt indított keresetet a bíróság előtt, és ezen eljárás során a bíróság megállapítja, hogy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés is megvalósult. Ennek hiányában az erőfölénnyel való visszaélés miatt a bíróság előtt nem lehet igényt érvényesíteni. Tekintve, hogy nem az I. rendű alperes által a Versenytörvény 3–13. §-aiban foglaltak megsértése miatt indult perben hivatkozott a Versenytörvény 22. §-ában foglaltak megsértésére, a Legfelsőbb Bíróság az I. r. alperes erre irányuló fellebbezését érdemben nem vizsgálta.
Alaptalannak ítélte a Legfelsőbb Bíróság az I. r. alperesnek a kölcsönszerződés színlelt voltára történő hivatkozását is. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
A színlelés kétoldalú, tudatos magatartás, amikor is a felek közös akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezne, ne kössék meg, illetőleg helyette más tartalmat és más joghatást kiváltó szerződést kössenek. A perbeli esetben szóba sem jöhet, hogy a kölcsönszerződéseket bármelyik szerződő fél színlelte volna. Az I. r. alperes az 1994. május 25-én kelt, és az iratokhoz 21/2. sorszám alatt csatolt előkészítő iratában maga adta elő – és ezt az előadását az előkészítő irathoz csatolt, 1992. április 27-én felvett jegyzőkönyv tartalma mindenben megerősítette –, hogy a perbeli hitelek felvételére azért került sor, mert az alperesek – a „H. csoport tagjai” – részvényeket és egyéb ingatlanokat kívántak vásárolni a „He. csoport” tagjaitól. A felvett hitelek a részvények és ingatlanok vételár előlege gyanánt kerültek kifizetésre a hitelfelvevők rendelkezése folytán a He. csoport tagjai részére.
A kölcsönszerződés alanyai valamennyien tudták, hogy a kölcsönt mely gazdálkodó szervezeteknek, milyen célra nyújtja a felperes. A He. csoport tagjai részére a folyósítás az alperesek kifejezett rendelkezése alapján történt, ezért a tekintetben, hogy a szerződések a felperes és az alperesek között jöttek létre, továbbá hogy a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében írt szerződéses kötelezettségek kit terhelnek, színlelés szóba sem jöhet.
Alapos volt viszont az alpereseknek a tévedésükre történő hivatkozása. A már kifejtettek szerint nem vitatható alappal az, hogy az alperesek voltak, akik a felperessel kölcsön jogviszonyba léptek, továbbá hogy a kölcsönt arra kívánták fordítani, hogy a He. csoport tagjaitól ingatlanokat és részvényeket vásároljanak, és a rendelkezésük folytán vételárelőleg gyanánt került a felvett kölcsön a He. csoport tagjaihoz. A felperes által korábban megtámadott két tartozásátvállalási szerződéssel a vételárelőleg visszafizetése volt biztosítva arra az esetre, ha a He. csoport az adásvételi szerződést nem teljesítené. Az Y. Bank Rt. – a felperes – tudott arról, hogy az alperesek a kölcsönszerződést azzal a feltétellel kötik meg, hogy a II. és III. r. alperesek a tatozást átvállalták, és hogy az alperesek a kölcsönszerződést azzal a további feltétellel kötik meg, hogy a tartozás átvállalásához a felperes maga is hozzájárul, ezáltal a kölcsönszerződésekben – amennyiben a He. csoport az alperesekkel kötött adásvételi szerződéseket utóbb nem teljesíti – alanyváltozás következik be. A tartozás átvállalására egyébként már akkor sor került, amikor a felperes a kölcsönöket még nem is folyósította, sőt a kölcsönszerződések egy részének a megkötése is ezt követően történt. Már a szerződési akarat kialakításánál figyelembe vették a felek, hogy a II. és a III. r. alperesek – a felperes hozzájárulásával – átvállalták a perbeli tartozásokat. Az alperesek a szerződés megkötésekor abban voltak tévedésben, hogy a felperes érvényes hozzájáruló nyilatkozatokat tesz a tartozások átvállalásához. A felperes ezt az érvényes hozzájáruló nyilatkozatot nem tette meg – az igazgatóság elnöke által tett nyilatkozat érvénytelen volt –, ezért az alperesek tévedésükre hivatkozással a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint jogosultak voltak a szerződési nyilatkozatuk megtámadására, amelyet a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése értelmében kifogás útján is érvényesíthettek.
A Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani. Tekintettel arra, hogy a szerződés alanyai az I., V., VI. és VIII. r. alperesek voltak, az eredeti állapot helyreállítása címén a felvett összeget ők kötelesek visszafizetni. A fizetési kötelezettségük tehát az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően nem a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján kölcsön jogcímén, hanem az eredeti állapot helyreállítása címén a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján áll fenn. Tekintve, hogy a felperes a tőkekövetelés után kamatigényt nem érvényesített, a fizetési kötelezettség összegszerűsége szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a felvett összeget mely jogcímen tartoznak az érintett alperesek visszaszolgáltatni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő jogi indokolással a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 31.808/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás