30/2001. (VI. 29.) AB határozat
30/2001. (VI. 29.) AB határozat1
2001.06.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, továbbá az e rendelet törvényellenességének felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzatának a Budapest XIII. kerület, Váci út–Frangepán utca–Teve utca–Pap Károly utca–Róbert Károly körút által határolt terület építési szabályzatáról szóló 21/2000. (VII. 10.) rendelete módosítására kiadott 39/2000. (XI. 9.) rendelet alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzatának a Budapest XIII. kerület, Váci út –Frangepán utca–Teve utca–Pap Károly utca–Róbert Károly körút által határolt terület építési szabályzatáról szóló 21/2000. (VII. 10.) rendelete (a továbbiakban: KSZT) módosítására kiadott 39/2000. (XI. 9.) rendelet (a továbbiakban: KSZTm.) alkotmányellenességének megállapítását és keletkezésére visszamenő hatályú megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a KSZTm. ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt előírással, mivel megalkotásakor a kerületi képviselő-testület figyelmen kívül hagyta az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.), a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.), a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: BVKSZ), valamint a fővárosi településrendezési eszközök összhangjához szükséges követelményekről szóló 48/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Kgyr.) több előírását.
Az indítványozó utalt arra, hogy az Ötv. 63/C. § (2) bekezdése és a 63. § (2) bekezdése, továbbá az Ét. 14. § (3) bekezdése alapján a kerületi önkormányzat kizárólag a Fővárosi Szabályozási Keretterv rendelkezéseire figyelemmel állapíthatja meg a kerületi építési szabályzatot.
Az indítványozó úgy vélte, hogy a KSZTm. megalkotására a Kgyr. 7. § (1) bekezdése sérelmével, a Fővárosi Közgyűlés egyetértése hiányában, sőt a magasház építésére vonatkozó moratórium elrendelése ellenére került sor.
A KSZTm. elfogadására vonatkozó eljárási szabályok figyelmen kívül hagyásán túl az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a KSZTm. ellentétes a BVKSZ-nek a Budapest Főváros Közgyűlése 63/2000. (XI. 30.) rendeletével (a továbbiakban: Főv. Kgyr.) módosított szövegével, amely kifejezetten megtiltja Budapest közigazgatási területén magasépület létesítését.
2. A közigazgatási hivatal vezetője a KSZT.-nek a KSZTm.2. §-ával megállapított 2. § (2) bekezdésének e) pontja, a KSZTm. 3. §-ával megállapított 5. § (2) bekezdés g) pontja és a 4. §-al megállapított 6. § (4) bekezdése felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte. A kezdeményezés – az indítványban foglaltakon túlmenően – azt is kifogásolta, hogy a KSZTm. elfogadása a fővárosi közgyűlés egyetértése hiányában történt.
Az Alkotmánybíróság az indítványt és a kezdeményezést a támadott jogszabály azonosságára tekintettel egyesítette és a jelen eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladataként említi a településrendezést. Az Ötv. 7. § (1) bekezdésének megfelelően ,,a településrendezés célja a települések területfelhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése''.
Az Ötv. 63. § (2) bekezdésének első mondata alapján a fővárosi önkormányzat ellátja azokat a kötelező és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladat- és hatásköröket, melyek a főváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak, e körben rendeletalkotási jog illeti meg.
Az Ötv. 63/C. § (1) bekezdése megállapítja: ,,a közgyűlés a főváros egységes településpolitikájának biztosítása érdekében – a Kormány és a kerületi képviselő-testületek véleményének kikérésével – meghatározza a főváros általános rendezési tervét, a főváros városfejlesztési és városrehabilitációs programját''. E § (2) bekezdése pedig így rendelkezik: ,,A kerületi képviselő-testület – a főváros általános rendezési terve szerint, annak keretei között – a kerület egészére meghatározza a kerület részletes fejlesztési programját, a kerületi alaptervet, a kerület részletes rendezési tervét és azok szabályozási előírásait.''
Az Ét. 13. § (1) bekezdése a helyi építési szabályzatra vonatkozó alapvető jelentőségű előírást tartalmaz: ,,Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.''
A 13. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően a helyi építési szabályzatnak rendelkeznie kell a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) behatárolásáról, azok felhasználásának, beépítésének feltételeiről és szabályairól.
Az Ét. 14. § (2) bekezdése a fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezések körében azt írja elő, hogy: ,,a Fővárosi Önkormányzat a főváros területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek, valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket fővárosi építési keretszabályzatban állapítja meg.''
E § (3) bekezdése alapján ,,a fővárosi kerületi önkormányzatnak – a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül – a kerület egészére vonatkozóan építési szabályzatot kell megállapítania.''
Az Ét. előbbiekben idézett szabályozásának megfelelően fogadta el Budapest Főváros Közgyűlése a BVKSZ-t.
A BVKSZ 1. § (2) bekezdése felhatalmazást ad a kerületi önkormányzatoknak arra, hogy saját rendeletükben megalkossák a Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatot, illetőleg a Kerületi Szabályozási Terve(ke)t, amelyek rendelkezései nem lehetnek ellentétesek a BVKSZ, valamint a Fővárosi Közgyűlés által rendeletben elfogadott Fővárosi Szabályozási Keretterv meghatározásaival és előírásaival.
A BVKSZ A város látványának védelme című 8. § (5) bekezdése – a Főv. Kgyr. hatálybalépéséig – a következő rendelkezést tartalmazta:
,,Nem létesíthető magasépület:
a) a világörökség területén,
b) a főváros budai oldalán,
c) a dunai szigeteken – a Csepel-sziget kivételével,
d) a főváros pesti oldalán a Róbert Károly körút –Hungária körút–Könyves Kálmán körút tengelyétől 150 m, a Duna felé eső elméleti vonal és a Duna által határolt területen belül.
Az a)–d) pontokban fel nem sorolt területeken magasépület csak kivételes esetekben, KSZT alapján és külön rendeletben meghatározott eljárás során engedhető meg.''
E rendelkezés jelenleg hatályos szövege szerint ,,Budapest főváros közigazgatási területén magasépület nem létesíthető''.
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet Fogalommeghatározások című 1. sz. melléklete 52. pontjának megfelelően magasépítmény, melyben a legfelső építményszint szintmagassága a 30 métert meghaladja.
A Kgyr.-nek az indítványban hivatkozott 7/A. § (1) bekezdése ezt írja elő:
,,A Fővárosi Szabályozási Kerettervben megjelölt kiemelt szabályozást igénylő összvárosi érdekű területeken (FSZT) a Kerületi Szabályozási Terv jóváhagyásához Budapest Főváros Közgyűlésének egyetértése szükséges. Budapest Főváros Közgyűlése az egyetértési jogát e rendelet 2. sz. mellékletében felsorolt fővárosi feladatok ellátásához szükséges szabályozási elemek biztosítása érdekében gyakorolja.'' (A Kgyr. az egyetértési jog gyakorlására 45 napos határidőt állapít meg.)
A KSZTm. további rendelkezései a magasépítmények létesítésével kapcsolatos részletes szabályozást tartalmaznak.
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozott:
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsősorban a KSZTm. normatív tartalmának alkotmányosságáról alakította ki álláspontját.
A főváros és kerületei önkormányzatainak jogállása, feladat- és hatáskörei különbözősége elvi alapjainak vizsgálata során az 56/1996. (XII. 12.) AB határozat már felhívta a figyelmet arra, hogy ,,a jogállásbeli különbségtétel a fővárosnak az országban betöltött különleges helyzetéből, valamint abból a tényből következik, hogy a főváros egésze alkot egy természetes földrajzi egységet, egy települést. A fővárosnak ez a sajátos helyzete tükröződik az Alkotmány 42. §-ában is, amikor a helyi önkormányzáshoz való jog meghatározása során a települések között és egy egységhez tartozóként említi a fővárost és kerületeit''. Az Alkotmánybíróság említett döntése kifejezetten rámutat a következőkre is: ,,Vannak (...) olyan települési önkormányzati feladat- és hatáskörök, amelyek amiatt, mert a főváros egészét, illetőleg több kerületet érintenek, nem utalhatók a kerületi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe.'' (ABH 1996. 204., 206.) Ilyen feladatként említi az Ötv. 63/A. § a) pontjának első fordulata a főváros általános rendezési terve és városrendezési szabályzata elfogadását, mivel az e tárgykörökben való rendeletalkotást kizárólagos fővárosi közgyűlési hatáskörként jelöli meg. A kerületi önkormányzatok pedig – az Ötv. 63/C. § idézett (2) bekezdésére és az Ét. 14. § ugyancsak bemutatott (3) bekezdésére tekintettel – kizárólag a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül állapíthatják meg építési szabályzatukat. A kerületi önkormányzatok e tárgyú jogalkotási felhatalmazásának korlátait erősíti meg az Ét. 14. § (6) bekezdése is, amikor rámutat, hogy a kerületet érintő, a főváros szabályozási kerettervében szereplő szabályozási elemeket a kerületi szabályozási tervbe be kell építeni.
A kerületi építési szabályzatok tartalmát illetően tehát a kerületi önkormányzatokat az a kötelezettség terheli, hogy szabályzatukat a BVKSZ módosításaira tekintettel folyamatosan korszerűsítsék.
Az Alkotmánybíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a KSZTm. megalkotását követően (ugyancsak 2000. november 9-én) került sor a Főv. Kgyr. elfogadására. A KSZTm.-nek a Főv. Kgyr. előírásainak megfelelő változtatására azonban nem került sor: a Főv. Kgyr.-ben a magasház-építésre vonatkozó kategorikus tiltás ellenére a KSZTm. magasház létesítésének engedélyezésére vonatkozó előírásai változatlanul hatályban maradtak.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a KSZTm. ellentétes az Ötv.-nek és az Ét.-nek a kerületek építési szabályzatára vonatkozó rendelkezéseivel, valamint a BVKSZ-nek a Főv. Kgyr. 8. § (5) bekezdésével megállapított szabályozásával, mivel a BVKSZ-ben foglalt szabályozástól tartalmában kifejezetten eltér, s ezért sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat is.
A vázoltakra tekintettel az Alkotmánybíróság a KSZTm.-et alkotmányellenesnek nyilvánította, s mivel e rendelet – tárgyánál fogva – a magasház építésére vonatkozik, azt teljes egészében megsemmisítette.
2. Az indítványozó azért is támadta a KSZTm.-et, mivel álláspontja szerint elfogadásakor a kerületi önkormányzat eltért a rendeletalkotás eljárási szabályaitól. Mivel az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében az előbbi indokok alapján a KSZTm. alkotmányellenességét megállapította és azt megsemmisítette, ezért a rendeletalkotás törvényellenességére vonatkozó indítványi hivatkozásokat nem vizsgálta.
3. Az indítványozó kérelme a KSZTm. keletkezésére visszamenő hatályú megsemmisítésére irányult.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint a megsemmisített rendelkezés az Alkotmánybíróság határozatainak közzététele napján veszti hatályát. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság ettől az időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
Az Alkotmánybíróság az indítványozó által benyújtott adatok alapján megállapította, hogy a fővárosban ez ideig nem merült fel magasház építésére irányuló konkrét igény. Az erre vonatkozó jogi szabályozás megalkotásának érdekében pedig a Fővárosi Közgyűlés 2201/2000. (XI. 9.) Főv. Kgy. határozatában úgy döntött, hogy felkéri a főpolgármestert a magasházak létesítésére vonatkozó részletes szabályozás rendelettervezetének kidolgozásával, és megbízta azzal, hogy 2001. szeptember 30-ai határidővel terjessze a tervezetet a Fővárosi Közgyűlés elé.
Az említett körülményekre tekintettel az Alkotmánybíróság sem a jogbiztonság sérelmét, sem az indítványozó olyan különösen fontos érdekét nem látta bizonyítottnak, amely a KSZTm. rendelkezéseinek visszaható hatályú (ex tunc) megsemmisítését indokolta volna.
4. A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 938/B/2000.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás