305/B/2001. AB határozat
305/B/2001. AB határozat*
2001.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Budavári Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 22/1998. (XII. 22.) Kt. számú rendelete 6. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A Fővárosi Bíróság bírája az előtte folyó 16.K.32.633/2000. számú perben az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, mivel álláspontja szerint a per tárgyát képező közigazgatási határozat alapjául szolgáló, a Budapest Főváros I. kerületi Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete által megalkotott, az építményadóról szóló 22/1998. (XII. 22.) Kt. számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 6. § (2) bekezdése a) pontja alkotmányellenes. Az indítványozó bíró beadványában kifejtette, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a továbbiakban: Htv.) meghatározott hatáskörét túllépve a képviselő-testület jogtalanul állapította meg az Ör. 6. § (2) bekezdés a) pontjában a lakás használata szerinti építményadó fizetési kötelezettséget, mert a lakás nem lakás céljára szolgáló használata során végzett gazdasági, vállalkozási tevékenység gyakorlása a helyi iparűzési adó tárgya lehet és nem az építmény adóztatásáé. Véleménye szerint így az erre alapított adófizetési kötelezettség megállapítása sem jogszerű. Ezért kérte a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását, mivel az – álláspontja szerint – sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezése a folyamatban lévő perben nem alkalmazható.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. A Htv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § Az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki.”
„4. § Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következőkre terjed ki:
a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,
b) munkaerő foglalkoztatására,
c) nem állandó lakosként való tartózkodásra és
d) az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (a továbbiakban együtt: adótárgy).
5. § Az önkormányzat rendeletével:
a) vagyoni típusú adók,
b) kommunális jellegű adók, továbbá
c) helyi iparűzési adó
bevezetésére jogosult.
6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel – megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.”
„11. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).
(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges – a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó – földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg.
(3) Az adókötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül.”
„13. § Mentes az adó alól:
g) a lakás és az üdülő épülethez tartozó kiegészítő helyiségek,”
3. Az Ör. indítvánnyal támadott – a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos – rendelkezése:
„6. § (2) Az építményadó évi mértéke:
a) a nem lakás céljára szolgáló építmény, valamint a lakás után, ha az nem lakás céljára szolgál 600 Ft/m2;
b) a magánszemély tulajdonában álló és általa gépjármű tárolására használt építmény, valamint a társasház közös tulajdonában és közös használatában álló gépjárműtároló után, gépjárművenként 18 m2-ig 300 Ft/m2;
c) a lakás céljára szolgáló és lakásként használt építmény után 0 Ft/m2.”
4. Az Ör. indítvánnyal támadott – az alkotmánybírósági eljáráskor hatályos – rendelkezése:
„6. § (2) Az építményadó évi mértéke:
a) a nem lakás céljára szolgáló építmény, valamint a lakás után, ha az nem lakás céljára szolgál és a használat jellege, az ott folytatott tevékenység – valamely jogszabály alapján – kizárja az életvitelszerű ott tartózkodás lehetőségét 900 Ft/m2;
b) a magánszemély tulajdonában álló és általa gépjármű tárolására használt építmény, valamint a társasház közös tulajdonában és közös használatában álló gépjárműtároló után, gépjárművenként 18 m2-ig 300 Ft/m2;
c) a lakás céljára szolgáló és lakásként használt építmény után 0 Ft/m2.”
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a bírói kezdeményezés nem megalapozott.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint a helyi képviselő-testület – az önkormányzati alapjogok körében – megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. E hatáskör tekintetében a Htv. állapítja meg a felhatalmazás kereteit – különös tekintettel a Htv. 2. § rendelkezésére –, meghatározva az önkormányzat lehetőségeit a helyi adó bevezetéséről, módosításáról, illetőleg megszüntetéséről szóló önkormányzati rendelet megalkotásakor. A Htv. a vagyoni típusú adók körében rendelkezik az építményadóról. Az adó alanyait, az adó tárgyát, az adónemeket és az alapvető adómentességeket és kedvezményeket a Htv. állapítja meg, az adómentességek és kedvezmények esetében is csak a Htv. kifejezett felhatalmazása alapján jogosult az önkormányzat további rendelkezések kibocsátására. Az építményadó vonatkozásában az adótárgyat a Htv. 4. § a) pontja, illetőleg az adókötelezettséget a Htv. 11. §-a bekezdése határozza meg, miszerint az adókötelezettség az építmény (lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség), továbbá a rendeltetéséhez szükséges földrészlet alapján keletkezik. A Htv. tehát e helyi adó tekintetében nem jelöl meg olyan külön „adótárgyat”, amelyben gazdasági tevékenységet folytatnak. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már megállapította: „A Htv. alapján a gazdasági, vállalkozási tevékenység gyakorlása a helyi iparűzési adó adótárgya lehet (35–36. §).” [57/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 504., 507.] A Htv. 7. §-a az adótöbbszörözés tilalmát csak az azonos adótárgyakra vonatkoztatja. Az építményadó tárgya az építmény [Htv. 11. § (1) bekezdés], a helyi iparűzési adó tárgya pedig a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége (Htv. 36. §).
A lakás építményadó-köteles vagyontárgy [Htv. 11. § (1) bekezdés]. A Htv. 13. § g) pontja pedig a lakásnak és az üdülőnek az épülethez tartozó kiegészítő helyiségeit kiveszi az építményadó fizetési kötelezettség alól, amikor kimondja, hogy azok mentesek az adó alól. E rendelkezések nem tesznek különbséget lakás és lakás között aszerint, hogy azt lakás céljára vagy nem lakás céljára használják, illetőleg milyen tevékenységet folytatnak benne. Az Alkotmánybíróság már az 57/1996. (XII. 22.) AB határozatában kifejtette, hogy az sem az adóalanyok tekintetében, sem az adótárgyak tekintetében nem enged eltérést a Htv. (ABH 1996. 339.) Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az 554/B/1996. AB határozatában megállapította: „Az Alkotmány 70/I. §-a szerint mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az iparűző a vállalkozása révén jövedelemre tesz szert, s ha egyben építmény tulajdonosa is, akkor vagyonnal is rendelkezik. A kétféle adótárgy alapján járó adófizetési kötelezettség nem sérti a közterhekhez való hozzájárulást szabályozó alkotmányi előírás teljesítését.” (ABH 1996. 764., 766.)
Téved az indítványozó, amikor azt állítja, hogy az önkormányzat az építményadóval a nem lakás céljára szolgáló lakások esetében az adótárgy használata során végzett gazdasági, vállalkozási tevékenységet adóztatja. E tevékenység adóztatása az iparűzési adó tárgya, az Ör. támadott rendelkezése pedig nem a tevékenységet adóztatja az építményadó kivetésével, hanem a Htv. 4. § a) pontja szerinti adótárgyat, a lakástulajdont oly módon, hogy 0 Ft/m2 adótételt állapít meg azoknak az adóalanyoknak, akik lakásingatlanukat annak eredeti céljára, lakásként hasznosítják. A Htv. 6. § d) pontja alapján az önkormányzat jogosult a Htv. 13. §-ában meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővíteni. E mentességi, illetőleg kedvezményezetti kört az önkormányzat a helyi sajátosságok és az adóalanyok teherviselő képességének figyelembevételével állapítja meg. Nem ellentétes a Htv. rendelkezéseivel, ha a lakás, mint adóköteles vagyontárgy tulajdonosainak egyik homogén csoportját mentesíti az önkormányzat az építményadó fizetési kötelezettség alól. Az Ör. 6. § (2) bekezdés a) pontja tehát – az Ör. megalkotásakor – a Htv. fenti rendelkezéseivel összhangban vonta építményadó fizetési kötelezettség alá a nem lakás céljára szolgáló építményen kívül még a lakást is, ha az nem lakás céljára szolgál. Az önkormányzatnak ez a döntése – figyelemmel az adóalanyok teherviselő képességére – szociális okokkal is indokolható, miszerint ha a lakást eredeti rendeltetésének megfelelően és nem más tevékenység folytatására használják, akkor mentesítette a Htv. 6. § d) pontjában biztosított jogkörében az adótárgy tulajdonosát az építményadó fizetési kötelezettség alól.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Budapest Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének törvényességi észrevétele után e rendelkezést 2001. január 1. napjától módosította a Budavári Önkormányzat Képviselő-testületének 25/2000. (XII. 20.) Kt. számú rendelete 3. §-a, de a lakás utáni építményadó fizetési kötelezettséget nem szüntette meg nem lakás céljára szolgáló használat esetén, hanem csak további feltételt állapított meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. 6. § (2) bekezdés a) pontja a Htv.-nek az építményadóra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban szabályozta az építményadó alapját, amikor a lakást, mint adótárgyat nem lakás célú használat esetén építményadó fizetési kötelezettség alól nem mentesítette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. § (2) bekezdés a) pontjának nem ellentétes a Htv. rendelkezéseivel és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat sem sérti, s ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. december 3.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás