KK BH 2001/306
KK BH 2001/306
2001.06.01.
Jogszabályt sért a földhivatal, ha a tulajdonjog bejegyzésekor a vagyonátadás tárgyában született – hozzá már megérkezett – kiigazító határozatot eljárása során figyelmen kívül hagyja; ez a határozat saját hatáskörben történő visszavonását indokolja [1957. évi IV. tv. 3. § (4) bek., 61. § (1), (2), (5) bek.; 1972. évi 31. tvr. 14. § (1) bek., 15. § (1) bek., 21. § (2) bek., 24. § (1) bek.; 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 95. § (1) bek.].
A Megyei Vagyonátadó Bizottság (a továbbiakban: VÁB) az 1995. május 22. napján kelt határozatával – figyelembe véve az érintett önkormányzatok álláspontját – az S. Gyógyszerkereskedelmi Vállalat által kezelt állami tulajdonú vagyonból a közművagyont az annak fekvése szerinti önkormányzat kizárólagos, míg a működtető vagyont az összes települési önkormányzat és a II. rendű beavatkozó közös tulajdonába adta. Az alapítói jogokkal a II. rendű beavatkozót ruházta fel.
A határozat elleni fellebbezések alapján eljárt belügyminiszter az 1996. január 31. napján kelt határozatával – figyelemmel a II. rendű alperesi beavatkozó és a megye 74 települési önkormányzata között 1995. december 21-én létrejött megállapodásra – a települések közigazgatási területén található (patika, kapcsolódó lakás, berendezések, felszerelések) és a vállalat által kezelt vagyonból műszakilag elválasztható vagyonrészt a telephely szerinti önkormányzat tulajdonába adta, míg a fennmaradó működtető vagyont százalékos arányban a megyében érintett vagyonnal rendelkező települési önkormányzatok és a II. rendű alperesi beavatkozó tulajdonába adta.
A határozat 1. számú melléklete 8. sorszáma alatt a B.-i Sz. u. 23. (4317. sz. tulajdoni lapon felvett, 4478. hrsz.-ú gyógyszertár megnevezéssel és 1236 m2 területtel) gyógyszertár + szolgálati lakás + raktár mint vagyonegység képezte a vagyonátadás tárgyát.
A határozat végrehajtása során az alapítói jogokkal felruházott II. rendű alperesi beavatkozó elnöke észlelte, hogy a határozat szerinti vagyonegység nem csak a gyógyszertárat és szolgálati lakást jelöli meg, hanem egy raktárt is, amely a települések közös tulajdonába került két karbantartó műhelyhez kapcsolódik, azok kiszolgálására szolgál, ezért fellebbezéssel élt a belügyminiszterhez.
Az 1996. június 3. napján kelt határozatával a belügyminiszter a korábbi határozata 1. sz. melléklete 8. sorszám szerinti vagyontárgyra vonatkozó részét kijavította, eszerint „a vagyonegység megnevezése gyógyszertár + szolgálati lakás” lett.
Az első fokon eljárt városi földhivatal a belügyminiszter határozata alapján az 1996. szeptember 3. napján kelt határozatával az érintett ingatlanok tulajdonjoga bejegyzése tárgyában rendelkezett, a B., Sz. u. 23. szám alatti ingatlanra vonatkozóan oly módon, hogy annak tulajdonjogát társasházzá nyilvánítását követően jegyzi be.
A felperes 1996. november 15-én adásvételi szerződést kötött az I. rendű felperesi beavatkozóval, akinek a 4478. hrsz. alatti gyógyszertárt, lakást és egyéb épületeket – mindösszesen 1236 m2 területtel – értékesítette. Az I. rendű beavatkozó e szerződés alapján tulajdonjoga bejegyzését kérte a földhivataltól.
A városi földhivatal az 1996. december 13-án kelt határozatával bejegyezte a felperes 1/1. arányú tulajdonjogát a 4478. hrsz.-ú ingatlanra. A bejegyzés ellen a II. rendű beavatkozó fellebbezéssel élt, és csatolta a belügyminiszter kijavító határozatát. A fellebbezés alapján a földhivatal az 1997. február 11-én kelt határozatával a 31.527/10/1996. számú határozatát visszavonta, és elrendelte az előző ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállítását.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a II. rendű alperesi beavatkozó részére a 31.527/10/1996. számú határozatot nem kellett volna kézbesíteni, mivel az eljárás során nem volt ügyfél. A belügyminiszter kijavító határozatából nem tűnik ki, hogy az ingatlanon más is tulajdonjogot szerzett volna, így az tulajdonjog bejegyzésére nem alkalmas, kérelem pedig a földhivatalhoz az arra jogosulttól, és mástól sem érkezett. Az ingatlanra időközben harmadik személy jogot szerzett, az I. rendű felperesi beavatkozó megvásárolta azt a felperestől, ily módon az ő hozzájáruló nyilatkozata nélkül a határozat visszavonásáról és az előző ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállításáról nem lehetett volna rendelkezni.
Az I. rendű felperesi beavatkozó a keresetben foglaltakkal egyezően a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. §-a (1) és (5) bekezdésére, 3. §-a (4) bekezdésére és 62. §-a (1) bekezdésére hivatkozott. Megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló többször módosított 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) és annak végrehajtási rendelete [27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet; Vhr.] mint speciális szabályok a közigazgatási határozat visszavonására eltérő rendelkezéseket nem állapítanak meg, ezért az Áe. 61. §-a alkalmazandó.
Kifejtette, hogy az I. rendű felperesi beavatkozónak az 1996. november 15. napján kelt adásvételi szerződéssel egy kötelmi igénye keletkezett arra, hogy annak alapján a földhivatalhoz forduljon. A tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmét széljegyezték 43.866/1996. (XI. 15.) szám alatt. E kötelmi jogosultságon alapuló quasi várományosi igénye azonban nem jelenti azt, hogy az I. rendű beavatkozó ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogot szerzett volna, melyet az elsőfokú hatóság határozatával megsértett volna.
Az Inytvr. az ingatlanra időközben jóhiszeműen és ellenérték fejében jogszerző harmadik személy hozzájárulását a határozat kijavítása és kiegészítése esetén írja elő a 21. § (2) bekezdésében. A jelen esetben azonban a határozat Áe. 61. §-a szerinti visszavonásáról volt szó, egy saját hatáskörben jogszabálysértőnek minősített határozat vonatkozásában. Erre is tekintettel az I. rendű beavatkozó nyilatkozatának hiánya miatt a keresettel támadott határozat nem tekinthető jogszabálysértőnek.
A bíróság a bizonyítási eljárás keretében megállapította azt is, hogy a megyei gyógyszertári központ – amelyből előbb az S. Gyógyszerkereskedelmi Vállalat alakult meg, utóbb pedig az S. Rt. – vagyonának résztulajdonosa a II. rendű beavatkozó is. Így tehát a 31.527/10/1996. számú határozat rendelkezése (mivel a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes részére 1/1. arányban bejegyezte, míg a megyei gyógyszertári központ részére korábban bejegyzett kezelői jogot törölte) a II. rendű alperesi beavatkozót mint a vállalatból résztulajdonnal rendelkező tulajdonost is érintő rendelkezést tartalmazott, tehát a saját nevében – és nem az S. Rt. nevében – a benyújtott fellebbezésre jogosult volt, így a felülvizsgált határozatok e vonatkozásban sem tekinthetőek jogszabálysértőnek.
A felperes és az I. rendű felperesi beavatkozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az I. rendű felperesi beavatkozó nyújtott be – külön-külön bár, de tartalmilag azonos – felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti az 1988. évi VI. törvény 24. §-a (1) bekezdésében, 268. §-a (1) bekezdésében, 285. §-a (1) bekezdésében, az Inytvr. 21. §-ában, 24. §-ában, 15. §-a (8) bekezdésében, 14. §-a (1) bekezdésében és 19. §-a (1) bekezdésében, továbbá az Áe. 61. §-a (2) és (5) bekezdésében foglaltakat. Kifejtették, hogy az S. Rt. átalakulással jött létre, ennek napja 1996. április 28. A bejegyzésig függő jogi helyzet volt, amely a bejegyzéssel megszűnt, a II. rendű alperesi beavatkozó a fellebbezés beadásának időpontjában az S. részvényese volt. A részvénytársaság ügyvezető szerve az igazgatóság, amely képviseli a részvénytársaságot a hatóság előtt, így az alperesi beavatkozó által beadott fellebbezést – mint arra nem jogosult által előterjesztettet – el kellett volna utasítani. A fellebbezésre az S. Rt. lett volna jogosult, hiszen a megtámadott határozat az ő jogát vagy jogos érdekét érintette.
Álláspontjuk szerint nem csak az Áe. 61. §-ának (5) bekezdésében, hanem a (2) bekezdésében írt korlátozásnak is érvényesülnie kell, azaz a jogorvoslati kérelemben foglaltaknak megfelelően a határozatot akkor vonhatja vissza a közigazgatási szerv, ha az ügyben nincs ellenérdekű fél. Ezen feltétel nyilvánvalóan nem állt fenn, hiszen mind a felperes, mind az I. rendű felperesi beavatkozó ellenérdekű az ügyben.
Téves a jogerős ítélet azon álláspontja is, amely szerint az I. rendű felperesi beavatkozó esetében az Áe. 61. §-ának (5) bekezdése nem alkalmazható.
Előadták, hogy a Belügyminisztérium kijavító határozata a vagyonegység megnevezését változtatta meg, az e határozathoz is csatolt új vagyonkimutatás az ingatlan egyéb adatait – így a területét is – változatlan formában tüntette fel, tehát a vagyonegység elnevezésén kívül más nem változott meg. A belügyminisztériumi kijavító határozatból nem tűnik ki, és nem állapítható meg az sem, hogy a perbeli ingatlanon a felperesen kívül más is tulajdonjogot szerzett volna. Így tehát az Inytvr. 15. §-ának (8) bekezdésében foglaltak alkalmazását az első fokon eljárt földhivatal határozatának meghozatalakor helyesen mellőzte, és jogszerűen került sor a felperes kérelme alapján tulajdonjoga bejegyzésére. Az elsőfokú közigazgatási szervhez nem került benyújtásra olyan hiteles okirat, amely a felperesen kívül más tulajdonjogának keletkezését igazolta volna. Miután nincs kérelem és nincs a bejegyzésre más tartalmilag és alakilag alkalmas határozat, így nincs olyan – a jogszabály által megkövetelt – beadvány, amelyre a felperes tulajdonjogát bejegyző földhivatalnak figyelemmel kellett volna lennie.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. A felülvizsgálati kérelmekben megjelölt 1988. évi VI. törvénybeli szabályokat az eljárt bíróságok nem alkalmazták, így azokat meg sem sérthették. Éppen arra hivatkoztak, hogy az alperesi beavatkozó nem az Rt. képviseletében, hanem a saját nevében nyújtotta be a felülvizsgált közigazgatási eljárásban fellebbezését.
Hozzáfűzi ehhez a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesi beavatkozó attól, hogy időközben az Rt. egyik résztulajdonosává vált, nem „vesztette el” megyei önkormányzati státusát. A felülvizsgált ingatlan-nyilvántartási eljárás alapját és előzményét képező vagyonátadási eljárásban megyei önkormányzatként szerepelt, és kötött megállapodást a települési önkormányzatokkal, a belügyminiszter 1996. január 31-i alaphatározata is meghatározott vagyonrészt a megyei önkormányzat tulajdonába adott. Ebből következően a vagyonátadás ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetése iránti eljárás – függetlenül a későbbi gazdasági eseményektől – jogát, jogos érdekét érinti. Az Áe. 3. §-ának (4) bekezdése szerinti ügyféli pozíciója fennáll, az ebből eredő eljárási jogok gyakorlása nem köthető az rt.-beli részvételhez, illetőleg az rt.-n keresztül történő jogérvényesítéshez, az nem az 1988. évi VI. törvény, hanem az 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) és az 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övt.) rendelkezésein alapul.
A belügyminiszter alaphatározatának kijavítását az alperesi beavatkozó kezdeményezte, és ennek következményeként születtek a perben felülvizsgált határozatok, amely körülmény szintén alátámasztja ügyfélkénti érdekeltségét.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a belügyminiszter kijavító határozata ellen a felperes jogorvoslattal nem élt, az alaphatározat alapján igényelte tulajdonjoga bejegyzését, azonban a kijavító határozatot már nem fogadta el az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául.
Az Inytvr. 21. §-a és 24. §-a, továbbá az Áe. 61. §-ának (1), (2) és (5) bekezdése alkalmazását illetően a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre:
A belügyminiszter 31.527/1996. számú alaphatározata 1996. február 7-én, 31.527/5. számú kijavító határozata 1996. június 10-én érkezett a földhivatalhoz. A felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére pedig az 1996. december 13-án kelt 31.527/10/1996. számú határozattal került sor.
A Vhr. 95. §-ának (1) bekezdése értelmében a beadványokat az iktatószámok sorrendjében kell elintézni. Eljárási jogszabályt sértett tehát a földhivatal, amikor az 5. sorszám alatt érkezett kijavító határozatot a felperes tulajdonjogának bejegyzésekor figyelmen kívül hagyta, és ezáltal a bejegyzéssel olyan jogot biztosított a felperesnek a teljes ingatlanra, ami nem illette meg. Ezen jogszabálysértés alapozta meg az Inytvr. 24. § (1) bekezdése, és az Áe. 61. §-ának (1) bekezdése szerinti, saját hatáskörben lefolytatott eljárást, amelynek eredményeként a 10. sorszámú határozat visszavonásra került.
Az elsőfokú közigazgatási hatóság eljárásában nem a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt Áe. 61. §-a (2) bekezdését alkalmazta, hanem a fenti jogszabálysértés konzekvenciáját vonta le az Áe. által biztosított módon, ennek pedig a (2) bekezdés szerinti törvényi feltétel (ellenérdekű ügyfelek) nem volt akadálya.
Az Inytvr. 24. § (1) bekezdése a fellebbezés alapján saját hatáskörben tehető intézkedéseket két részre osztja. Első fordulatában a 21. § keretei között a kijavítás vagy kiegészítés, a második fordulatában pedig jogszabálysértés esetén a módosítás vagy visszavonás lehetőségét teremti meg. A fentebb kifejtettekből következően a földhivatal a második fordulat alapján járt el, így a 21. § (2) bekezdésében foglalt – jóhiszemű és ellenérték fejében történt jogszerzésre vonatkozó – korlátozás nem érvényesülhetett, mivel nem a határozat kijavítására vagy kiegészítésére, hanem jogszabálysértés miatti visszavonására került sor.
A felperes saját tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése előtt, a belügyminiszter kijavító határozatának ismeretében kötött 1996. november 15-én adásvételi szerződést a felperesi beavatkozóval, akinek tulajdonjoga a visszavonó határozat időpontjáig nem nyert bejegyzést. A jóhiszemű jogszerzés tehát nem következett be, ez az Áe. 61. §-ának (5) bekezdése értelmében nem képezte akadályát a saját hatáskörben megtett intézkedésnek.
A belügyminiszter kijavító határozata a tulajdonjog-változás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére – az Inytvr. 14. §-a (1) bekezdésének és 15. §-a (1) bekezdésének megfelelően, továbbá az ahhoz szükséges adatok hiányában – nem volt alkalmas. Ezért a jogszabálysértés tényének megállapítása és a határozat visszavonása mellett helyesen döntött a földhivatal az előző nyilvántartási állapot visszajegyzéséről; amely értelemszerűen nem zárja el a felperest a vagyonátadási eljárás (megállapodás) alapján a ténylegesen megszerzett ingatlan tulajdonjoga bejegyeztetésének lehetőségétől.
A kijavító belügyminisztériumi határozatot maga az alperes sem értékelte a bejegyzés alapjául szolgáló határozatnak, és a felülvizsgált közigazgatási határozat tartalma szerint sem a tulajdonjog bejegyzéséről rendelkezett. A határozat meghozatalára azért került sor, hogy megteremtse az érintetteknek a vagyonátadási megállapodás szerinti – a kijavított belügyminiszteri határozatnak megfelelő – tulajdonszerzés ingatlan-nyilvántartási átvezetésének lehetőségét.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes részt vett a vagyonátadási eljárásban, a megyei és a települési önkormányzatok közötti megállapodásban, értesítést kapott az alap- és kijavító belügyminisztériumi határozatokról, így pontosan tisztában kellett lennie a tulajdonjog-átadás módjával, a saját és a többi önkormányzattal közös tulajdona tárgyával és mértékével. Így az I. rendű beavatkozóval kötött adásvételi szerződés megkötésekor sem hagyhatta volna azt figyelmen kívül.
Mindezen körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt az indokolási rész részbeni módosításával és kiegészítésével, a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. VI. 28.949/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás