BK BH 2001/309
BK BH 2001/309
2001.07.01.
A csempészet bűntettét és a magánokirat-hamisítás vétségét bűnsegédként valósítja meg az áru vámmentes behozatalára feljogosított, külszolgálatot végző személy, aki ellenszolgáltatás fejében e jogosultsága érvényesítéséhez szükséges vámnyilvántartási könyvét hamis tartalmú meghatalmazás adásával a társa rendelkezésére bocsátja azért, hogy az vámmentesen hozhasson be az országba gépkocsit [Btk. 21. § (2) bek., 276. §, 312. § (1) bek. a) pont].
A városi bíróság az 1998. november 19-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett csempészet bűntettében és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban határozta meg.
Az elsőfokú határozat ellen bejelentett jogorvoslatokat elbíráló megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. szeptember 8-án kelt jogerős végzésében a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1992. és 1994. között mint külszolgálatos Németországban dolgozott. Munkaviszonya alapján jogosult volt külföldön szerzett jövedelmének 40%-áig terjedő értékű áru vámmentes behozatalára. Ennek a jogosultságának az érvényesítéséhez és nyilvántartásához vámáru-nyilvántartási könyvet kapott.
1994. szeptemberében V. I. és a terhelt megegyeztek abban, hogy utóbbi a vámmentességet biztosító vámáru-nyilvántartási könyvét – ellenszolgáltatás fejében – átadja V. I.-nak, aki ennek felhasználásával saját részére gépkocsit akart Magyarországra behozni. Miután e könyv személy szerint csak a terhelt vámmentességét biztosította, a terhelt hamis tartalmú meghatalmazást adott V. I.-nak, mely szerint megbízta őt az általa vásárolt személygépkocsi behozatalával, elvámolásával és üzembe helyezésével.
V. I. ezen okiratok birtokában behozott egy személygépkocsit, amely után – a terhelt személyi vámmentességét felhasználva – vámot nem fizetett. Az általa behozott gépkocsi vámkezelése során hamis, a ténylegesnél alacsonyabb vételárat igazoló számlát mutatott be. A gépkocsi ezen eljárás nyomán a terhelt nevére került, aki – a V. I.-nal kötött megállapodásnak megfelelően – fiktív eladási szerződéssel ruházta azt át a V. I. által vezetett kft.-re. Az ügyletek lebonyolítása után V. I. 100 000 forintot fizetett a vámáru-nyilvántartási könyv átadásával biztosított vámmentességért.
Az ügyben másodfokon eljáró megyei bíróság a terhelt és a védője által bejelentett fellebbezéseket elbírálva a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A terhelt és meghatalmazott védője a jogerős másodfokú határozattal lezárt bűnügyben anyagi jogszabálysértésre hivatkozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. A sérelmezett törvénysértés alátámasztására az indítvány érvelése az elbírált bűncselekmény ítéletileg megállapított tényállásától eltérő ténybeli hivatkozásokba alapul.
Hivatkozása szerint a terhelt nem tudott arról, hogy V. I. hamis számlával hoz Magyarországra személygépkocsit. V. I.-t valójában a saját részére szükséges gépkocsi behozatalával bízta meg. A vámáru-nyilvántartási könyvet nem ,,ruházta át'' V. I.-ra, annak átadása a gépkocsi saját részére történő beszállításához volt szükséges. Ebből következően – a felülvizsgálati indítvány szerint kizárólag V. I. büntetőjogi felelőssége vethető fel, aki a gépkocsit – a terhelt tudomása nélkül – hamis számlával vámkezeltette.
A felülvizsgálati indítvány érvei – az előzőekből kitűnően – a jogerős ítéletben megállapított tényállással ellentétes tényállításokra épülnek. Az ítéleti tényállás szerint ugyanis a terhelt nem akart személygépkocsit külföldről behozni, vámáru-nyilvántartó könyvét pedig nem a saját részére, hanem a V. I. részére behozandó gépkocsi vámmentességének a biztosítása érdekében adta át. A jogerős ítélet megállapítása szerint ehhez hamis magánokiratok kiállítására került sor, melyeket a terhelt aláírt.
A terhelt bűnösségét a terhére rótt bűnsegédként megvalósított csempészet bűntettében az eljárt bíróságok az ítéleti tényálláshoz igazodva állapították meg. Ebből kitűnően ugyanis a terhelt – a vámszervek vámmentességgel kapcsolatos tévedésbe ejtését előmozdítva – a bűntettet tettesként elkövető V. I.-nak szándékosan segítséget nyújtott.
A Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai határozzák meg azokat az okokat, amelyek fennállta esetén jogerős bírói határozat felülvizsgálatának helye van. Ezen törvényi okok között a bírói mérlegelés ellen emelt kifogás, a jogerős ítéletben megállapított tényállás vélt vagy valós hibái nem szerepelnek, a felülvizsgálati eljárásban tehát mindenkor irányadó a sérelmezett határozatban rögzített tényállás. Nem anyagi jogi törvénysértés címén támadja a jogerős bírói határozatot az a felülvizsgálati indítvány, amely az eltérő minősítés indokoltságával összefüggő érveit nem az ítéleti tényállásra, hanem attól eltérő saját megállapításaira, esetleg eltérő ténybeli következtetéseire építi. Ez esetben ugyanis az indítvány valóságosan a törvényi felülvizsgálati okok közt nem szereplő tényállási hiba korrekciójára irányul, minthogy az eltérő anyagi jogi értékelés csak ennek eredményeként lenne megállapítható.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt és védője felülvizsgálati indítványa a jogerős bírói ítélet tényállását támadva eredményre nem vezethet, érvelésére figyelemmel az ítélet felülvizsgálata a törvény alapján kizárt, ezért azt elutasította (Be. 287/B §). (Legf. Bír. Bfv.I.2579/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás