BK BH 2001/311
BK BH 2001/311
2001.07.01.
A különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés – illetőleg a bűntett kísérlete – valósul meg, ha a terheltek csoportosan fellépve, az átlagosat lényegesen meghaladó rendkívüli brutalitással és az emberi méltóság megalázásával kutatnak fel és bántalmaznak olyan személyeket – többnyire hajléktalanokat és alkoholistákat –, akik szerintük nem folytatnak elfogadható életmódot [Btk. 170. § (2) bek. és (4) bek. 2. ford.].
A városi bíróság az 1999. június 23-án kelt, illetve a megyei bíróság az 1999. október 22-én meghozott ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét társtettesként 3 rendbeli különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettében – melyből 2 rb. kísérlet és egy esetben folytatólagosan elkövetett –, bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt három társával szabadidejükben járták a várost és a környéket, hogy azokat az embereket, akik számukra nem elfogadható életet éltek (alkoholisták vagy hajléktalanok voltak), megverjék és megalázzák. Cselekményeiket videóra rögzítették.
1. 1998. április 23-án az I. r. terhelt és a társai a söröző széntároló helyiségében alvó B. J.-t felébresztették. Az I. r. terhelt őt a földről felrángatta, a III. r. terhelt megrúgta, sorozatütéseket adott le a sértett felsőtestére és derékrészére. Az I. r. terhelt futásból ráugrott a sértettre, aki ettől elesett, majd a III. r. terhelt őt hasba rúgta. Az I. r. terhelt ismét felrángatta a sértettet a földről, és ezt követően a II. r. terhelt adott le sorozatos ökölütéseket a sértett felső testére. B. J. sértettet ez alkalommal fekvő, illetve ülő helyzetben legkevesebb 25 ütés és 15 rúgás érte testének különböző részein. Orvosi ellátásra nem jelentkezett. Az igazságügyi orvos szakértők véleménye szerint a számtalan rúgás és ökölütés következtében fennállott a súlyos sérülések bekövetkezésének a lehetősége.
2. Ezt követően a terheltek az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsival a vasútállomásra mentek. Ott B. S. sértettel megállapodtak, hogy őt 500 forint ellenében vidékre szállítják. Útközben az I. r. terhelt letérve a közútról egy földes útra kanyarodott, majd megállt, és valamennyien kiszálltak. Először szóban szidalmazták a sértettet, majd a III. r. terhelt B. S. nyaka felé irányzott karate rúgással őt mellkason megrúgta, amitől a sértett elesett. Amikor felállt, a II. r. terhelt megrúgta, a sértett azonban ekkor nem esett el, hanem futni kezdett. Követték őt a terheltek, a III. r. terhelt már futás közben kiáltotta ,,cigit, meg a pénzt ki''. Ez a felszólítás többször elhangzott. A II. r. terhelt a műút mellett utolérte, és elgáncsolta a sértettet, majd az I. r. és a III. r. terhelttel együtt többször felszólította a sértettet, hogy minden zsebét pakolja ki. Végül a sértett a felszólításnak eleget tett, cigarettát, öngyújtót, néhány száz forintot és az óráját a földre letette, amelyeket a II. r. terhelt vett fel. Ekkor a terheltek egy közeledő autóra figyeltek fel, miközben a sértettnek sikerült elmenekülnie.
B. S. sértettet ez alkalommal legalább két rúgás és egy ütés érte, melyek eredményeként a földre zuhant. Orvosi ellátásra nem jelentkezett. Az igazságügyi orvos szakértők véleménye szerint a bántalmazás módja az erőbehatás függvényében súlyos bordatörést és belső hasi szervsérülést is előidézhetett volna.
3. Ugyanezen éjszakán a terheltek visszamentek a sörözőhöz, ahol a korábban bántalmazott B. J. társaságában találták A. S. ugyancsak hajléktalan sértettet. Ekkor a terheltek közül az I. és III. r., továbbá a II. r. terheltek a söröző díszkerítéséből léceket törtek le, majd visszamentek a széntárolóba. Ott mindkét sértettre a lécekkel számtalan ütést mértek, majd a sörözőt elhagyták.
A. S. a bántalmazás eredményeként a baloldali VI. bordája elülső ívének törését szenvedte el, mely nyolc napon túl gyógyult. A sértett sérüléseiről orvosi látlelet nem állt rendelkezésre, orvosnál nem járt. Az orvos szakértők megállapítása szerint a vele szemben alkalmazott bántalmazási mód és az eszköz alkalmas volt súlyos sérülés előidézésére is.
4. 1998 májusában az I. r. terhelt három társával B. J. hajléktalanra támadt. A sértettet az I. r. terhelt ütlegelni kezdte, majd bántalmazásába a II. r. terhelt is bekapcsolódott. B. J. a bántalmazás közben többször nyögött, jajgatott, két esetben egy bokorba is beesett. Ez alkalommal őt legalább 12 rúgás, 7 ütés és számtalan lökés érte. Orvosi ellátásra nem jelentkezett. Az igazságügyi orvos szakértők megállapítása szerint a sértettet ért több mellkasi rúgás, mely elzuhanással is járt, alkalmas volt súlyosabb testi sérülés, pl. bordatörés előidézésére.
Az ítélet jogi indokolása szerint a terheltek az átlagosat lényegesen meghaladó rendkívüli brutalitással, az emberi méltóság megalázásával bántalmazták a sértetteket. Testi sértéssel járó magatartásaikat ezért a bíróság különös kegyetlenséggel elkövetettként [Btk. 170. § (2) bek., (4) bek. II. fordulat] minősítette.
A kifosztással kapcsolatban megállapította a bíróság, hogy B. S. esetében a terheltek cselekményének motívuma elsődlegesen ugyancsak a sértett megalázása, tettleges bántalmazása volt, amely testi sérülés előidézésére irányult. Annak alkalmazását követően alakult ki az a szándékuk, hogy az általuk alkalmazott erőszak hatása alatt álló sértettől a vagyontárgyait eltulajdonítsák. Minthogy a terheltek egymás tevékenységéről tudva, csoportosan valósították meg a bűncselekményt, cselekményük társtettesként elkövetett kifosztásként [Btk. 322. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont] minősül.
Az I. r. terhelt – védője útján – a Be. 284. § (1) bekezdésének b) pontjára, a büntető anyagi jog szabályainak sérelmére hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, miután álláspontja szerint cselekményeinek minősítése és ezáltal a kiszabott büntetés törvénysértő. Az ebben kifejtettek szerint a tényállás 2. pontjában B. S. sértett elleni magatartásnál csupán a puszta jelenléte állapítható meg, ez szándékerősítő hatást nem gyakorolt a társaira, ezért a súlyos testi sértés bűntettének kísérleténél pszichikai bűnsegédként sem tartozik büntetőjogi felelősséggel. A kifosztás bűntettével kapcsolatban kifejti, hogy az I. r. terhelt sem az erőszak alkalmazásában, sem a dologelvételben nem vett részt, így nem tanúsított bűnös magatartást, még a megállapított tényállás mellett sem. Egyben azonban jelenlétére, cselekményére vonatkozóan támadja az ott megállapítottakat is. Felveti annak iratellenességét, valamint vitatja – a további cselekmények esetében is – a bizonyítékként elfogadott videófelvételek hitelt érdemlőségét. Sérelmezi 3 rendbeli testi sértés esetében (1., 3., 4. tényállási pontok) azok különös kegyetlenséggel elkövetettkénti minősítését, okfejtése azonban ez esetben szintén nagyrészt a bizonyítékok értékelésének a támadása révén, eltérő tényeken alapszik. Az indítvány szerint az I. r. terhelt terhére helyesen 3 rendbeli súlyos testi sértés bűntette alapesetének kísérlete róható, a további cselekmények alóli felmentés mellett pedig a kiszabott büntetés törvénysértő voltát orvosolni szükséges.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat a perrendi szabálysértéseket, amelyek megléte esetében a jogerős határozatok felülvizsgálatára sor kerülhet. Miután az ítélet esetleges megalapozatlansága a felülvizsgálat törvényi okai között nem szerepel, alappal nem támadható a bizonyítékok köre, és az eljárt bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége. Ebből következően az ilyen eljárásban az ítéleti tényállás kötelezően irányadó, attól eltérő tényekre hivatkozással tehát a bűnösség kérdése és a cselekmények eltérő minősítése sem vizsgálható, mivel azt a törvény kizárja.
A Be. 284. §-a (2) bekezdésének b) pontja az esetben nyújt lehetőséget felülvizsgálatra, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés miatt szabtak ki törvénysértő büntetést. Amennyiben azonban a kiszabott büntetés az esetleg eltérő, a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei közötti, a büntetés mértékének megváltoztatására szintén nincs lehetőség.
Miután a Btk. 21. §-ának (3) bekezdése értelmében a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni, az elkövetői minőség támadása a fentiekre tekintettel ugyancsak nem szolgálhat a felülvizsgálat okaként.
Az irányadó tényállás 2. pontja szerint az I. r. terhelt vezette a személygépkocsit – a közútról letérve – egy elhagyatott helyre; amikor ott a társai B. S.-t bántalmazták, maga is a közelükben tartózkodott. Így társaira kétséget kizáróan szándékerősítő hatást gyakorolt, a sértettben kialakult fenyegetettségi érzést pedig feltétlenül növelte. Magatartása ezért nem tekinthető puszta jelenlétnek. A testi épség elleni támadással történt egyetértését egyébként az is igazolja, hogy amikor a sértett menekülni kezdett, társaival együtt ő is üldözőbe vette, s közben többször felszólították B. S.-t értékei átadására. Az adott tényállás mellett tehát nem vitatható az I. r. terhelt bűnsegédkénti részvétele a B. S. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmények – súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és kifosztás bűntette – egyikénél sem. Az előzőekben írtaknak megfelelően pedig közreműködői minősége esetleg eltérő voltának a felülvizsgálat körében nincs jelentősége.
A kifosztás csoportosan elkövetettkénti minősítésének támadása eltérő tényekre hivatkozással történt, ezért ennek a vizsgálata a törvényben kizárt.
A 3 rb. különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntette körében az indítvány szintén a bizonyítékok – videófilm, igazságügyi orvosszakértői vélemények – mérlegelése útján megállapított tényállást vitatja, és ennek révén támadja e cselekmények súlyosabb minősítését. Az ilyen irányú felülvizsgálat kizártságára a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben már rámutatott. Az ítéleti tényállás alapján pedig az elkövetés különösen kegyetlen voltát alátámasztó körülmények mind a terhelt, mind a sértettek oldaláról egyértelműen megállapíthatóak, így a cselekmények minősítése törvényes.
Mindezekre figyelemmel a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában írt felülvizsgálati okok nem bizonyultak alaposnak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.1517/2000/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás