BK BH 2001/312
BK BH 2001/312
2001.07.01.
Megvalósítja a halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétségét az a gépkocsivezető, aki a járműve tolatása során a reá kötelező és tőle elvárható figyelem és körültekintés elmulasztása miatt nem észleli a járműve mögött közlekedő kerékpárost és ennek folytán őt halálra gázolja [Btk. 187. § (2) bek. b) pont; KRESZ 33. § (1) bek. 1. ford.].
A városi bíróság az 1998. szeptember 23-án kelt ítéletével a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 6 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre, valamint egy évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1997. szeptember 8-án 17 óra 45 perc körül a községben vezette a személygépkocsiját. A községben gázvezeték-fektetési munkálatok folytak, ezért az utca két oldalán részben kiásott, de néhol már betemetett árkok akadályozták a közúti forgalmat. Ezért elhatározta, hogy az úton kissé továbbhaladva egy földútra betolat, és ott várja meg, amíg a gázosok elvonulnak, szabaddá téve számára a biztonságos parkolást. A tolatás, illetőleg a megfordulás érdekében a menetiránya szerinti jobb oldali útpadkára húzódott, ott megállt azért, hogy letolasson a korábbi haladási irányától jobbra nyíló, már túlhaladott földútra. Először egyenesen, majd kissé az úttest belseje felé kezdett el tolatni. Mielőtt a tolatást megkezdte, a visszapillantó tükörbe nézve, illetőleg hátrafordulva is ellenőrizte, hogy mások közlekedését akadályozza-e. Nem észlelt arra haladót, ezért a tolatást megkezdte. Ezután már csak jobb oldalra, illetve a tolatásra koncentrált. A tolatás első fázisának megkezdésekor hátrafelé haladt; eközben a sértett kerékpáron szintén a fenti útszakaszon közlekedett a lejtős úton 25-30 km/óra sebességgel, közepes fokban alkoholosan befolyásolt állapotban, a vádlott gépkocsija korábbi haladási irányával egyező irányból.
A tolatás megkezdésekor a kerékpáros 44-62 méter távolságra járhatott, amelyet a jobb válla fölött hátratekintő terhelt nem láthatott. A bal oldali külső visszapillantó tükörben mintegy 10 cm-t előrehajolva azonban láthatta volna a kerékpárost, de a nagy távolság, illetve az útkanyar miatt számára a sértett még nem volt feltűnő.
A tolatási fázis második szakaszában a terhelt hirtelen jobbra forgatta a kormányt, aminek következtében a gépkocsi hátsó része erősen jobbra, míg az első része balra mozgott. Ennek következtében a kerékpáros számára igénybe vehető útszélesség fokozatosan csökkent. A kerékpáros 18-28 méterre volt az ütközési helytől, amikor a személygépkocsi ilyen irányú mozgása felismerhetővé vált. Ekkor a terhelt részére a bal oldali visszapillantó tükörben vagy a bal oldali ajtó ablakán keresztül a közeledő sértett észlelhető lett volna. A terhelt a tolatás végén szinte teljesen keresztben elállta az utcát. A gépjármű bal első sarka és az úttest bal oldali széle között 0,8 m távolság volt. A terhelt a közeledő kerékpár zaját meghallotta; hirtelen balra tekintett, és ekkor kb. 5-10 méterre látta meg a közeledő kerékpárost. Azonnal fékezett, és szinte ugyanakkor meg is állt. A sértett a menetiránya szerinti bal oldali sávban a személygépkocsi bal első sárvédőjének és lökhárítójának ütközött, a kerékpárral átperdült az autó bal első sarokrésze fölött, és a jármű előtti területre esett. Ennek következtében a nyaki gerinc többszörös törését szenvedte el, és a helyszínen meghalt.
A kerékpáron nem volt világítóberendezés és első fék, ez azonban a baleset bekövetkeztében nem játszott szerepet. A sértett részéről az észlelhetőség pillanatában elhatározott fékezés esetén meg lehetett volna állítani a kerékpárt a személygépkocsi előtt.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a terhelt megszegte a KRESZ 33. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szabályt, amely szerint járművel megfordulni, illetve hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű közlekedését ne akadályozza.
A városi bíróság ítélete ellen a terhelt és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1999. szeptember 15-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt és a védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az indítványban kifejtettek szerint a tényállás alapján a terhelt bűnösségének a megállapítása és vele szemben a büntetés kiszabása törvénysértő. A terhelt sem a visszapillantó tükörből, sem a szélvédő üvegén át nem láthatta a kerékpárost, tehát megkezdhette a tolatás végrehajtását a várakozó helyre történő beállás érdekében. A KRESZ 33. §-a (1) bekezdésének II. fordulata szerint ugyanis ,,Az úttest széléhez, illetőleg a várakozó helyre történő beálláshoz szükséges hátramenet azonban elvégezhető abban az esetben is, ha az a járműforgalmat – anélkül, hogy a járműveket veszélyeztetné – rövid ideig akadályozza.'' Kifejtette továbbá az indítvány, hogy az ítélet nem megalapozott. Pontatlan helyszínrajzok és mérések alapulvételével került sor az ítéleti tényállás megállapítására.
A legfőbb ügyész a határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati ok nem állapítható meg. A jogerős határozatokban megállapított tényállás téves volta, felderítetlensége, iratellenessége és erre tekintettel megalapozatlansága a felülvizsgálatot lehetővé tevő okként a törvényi felsorolásban nem szerepel. A felülvizsgálati eljárásban az alapeljárás során megállapított tényállás – annak megalapozottságára tekintet nélkül – irányadó. Ezért a terhelt és védője felülvizsgálati indítványának azon része, amely a bizonyítás mérlegelését támadta, a törvényben kizárt.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak azzal a részével sem, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt bűnösségének a megállapítására törvénysértéssel került sor.
A megállapított tényállás szerint a terhelt a menetirány szerinti haladási irányától jobbra nyíló földútra kívánt betolatni. Az indítvány szerint hivatkozott KRESZ-szabály, a 33. § (1) bekezdésének II. fordulata a várakozó helyre történő beálláshoz szükséges hátramenet esetére rendelkezik. Ezzel szemben a I. fordulat a megfordulást, illetve a hátramenetet szabályozza. A terhelt nem várakozó helyre kívánt beállni, hanem a becsatlakozó földútra akart hátramenet végrehajtása közben betolatni. Ezért az I. fordulatban történő szabályt kellett volna betartania. Mivel nem figyelte folyamatosan a forgalomban részt vevő más járműveket, és emiatt nem észlelte a sértettet, ezért a KRESZ 33. §-a (1) bekezdésének I. fordulatát szegte meg, és ezzel megvalósította a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.I.40/2000/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás