BK BH 2001/316
BK BH 2001/316
2001.07.01.
Az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanság folytán történő hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a bíróság a bűnösséget megállapító ítéletét a vádlottnak a nyomozás során tett egyetlen – és később visszavont – olyan beismerő vallomására alapítja, amelyben foglaltakat az ügyben feltárt objektív jellegű bizonyítékok kellően nem támasztják alá, és elmaradtak azok a szakszerű vizsgálatok is, amelyek a vádlott beismerő vallomásának az alátámasztására, illetőleg azok megcáfolására alkalmasak [Be. 5. § (3) bek., 239. § (2) bek, a), b) és d) pont, 262. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1999. február 18. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, és ezért 11 évi fegyházbüntetésre, 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte és elrendelte a kényszergyógyítását. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az 52 éves büntetlen előéletű vádlott férje a büntetőeljárás során meghalt, nagykorú gyermekei közül egyik felnőtt lánya rendszeres gondozásra, támogatásra szorul. Magas vérnyomás megbetegedésben szenved, nagymértékben fogyaszt szeszes italt és idült alkoholistának tekintendő.
A vádlott 15-20 év óta ismerte a 83. életévében volt sértettet, akit a községben levő házában gyakran meglátogatott, esetenként élelmet vitt neki, a ház körüli munkákat elvégezte, és bizalmas viszonyban voltak egymással. A sértett időnként kisebb összegeket adott a vádlottnak.
1997. december 14.-én, vasárnap a vádlott a kora reggeli órákban megivott fél dl. pálinkát, majd kb. 10 óra körül a büfébe ment, ahol 2 dl. bort fogyasztott. Ezt követően ittas állapotban felkereste a sértettet a házában, hogy további italozásához és a játékgépezéshez pénzt kérjen tőle. Az utcai nagykapu nyitva volt, a sértett pedig az alsó épület konyhahelyiségében tartózkodott a kályha előtt, és begyújtáshoz készülődött. Közben elaludt. A vádlott tudta, hogy a sértett a pénztárcáját a zsebében szokta tartani. Látva a sértett helyzetét, az ágyon levő kalapácsszerű eszközzel, közepes erővel a sértett bal halántékára ütött, amitől a sértett a kályha és az ágy között fejjel a fal felé, a jobb oldalára esett úgy, hogy a fejének a jobb oldala a fal mellett elhelyezett fagerendára került. Ezután a vádlott a kályhából kivett egy 1040 gramm súlyú 34 cm hosszú akácfa darabot, és azzal négy esetben, egyszer közepes erővel a sértett bal halántékára, három alkalommal pedig nagy erővel a bal halánték-fal-nyakszirt tájékára ütött. Ezt követően a fadarabot a sértett lábához dobta, majd a sértett zsebéből kivette a pénztárcáját, és abból egy 100 forintost és meg nem állapítható összegű aprópénzt kivett, majd a pénztárcát a sértett lábához dobta. A vádlott ezután eltávozott a sértett házából, újból a büfébe ment, ahol az eltulajdonított pénzből bort fogyasztott, majd hazament. A sértett a vádlott által előidézett helyzetében meghalt.
Másnap délben az ebédet hordó asszony talált rá a sértettre, így került sor az orvos és a rendőrség értesítésére.
A kalapácsszerű eszközzel történt ütéstől a sértettnek bal oldalt a halántéktáji területen a szemzugtól a hajas fejbőr határáig bevérzéses sérülése keletkezett. A kalapácsszerű eszköz az eljárás során nem került elő. A fadarabbal történt ütésektől külső és belső sérülések keletkeztek a bal halánték, a fejtető és az orrgyök területén. A bal oldalon a nyakszirt-fal-halánték-tájék területén az agykoponya darabos törése, kiterjedt koponyaalapi törés és a rostacsont, valamint a baloldali elülső koponyagödör szilánkos, darabos törése is bekövetkezett, mely a csontvégek elcsúszásával, elmozdulásával is együtt járt. Többszörös keményburok-folytonosságmegszakadás, lágyagyhártyák alatti vérgyülem, az agy szürkeállományának roncsolódása is bekövetkezett. A fagerendához történt közepes erejű ütődés következtében a jobb oldali halántéktájék fülkagyló által határolt területén bevérzéses sérülések, és ennek belső vetületében a homloklebeny jobb oldali agyalapi részén pontszerű bevérzésekkel járó agyzúzódásos sérülés, az agykoponyát ért tompa erőbehatás következtében pedig az alsó szemhéjon bevérzés keletkezett. A sértett jobb lábszárának elülső felszínén a felső harmadban a térdízület alatt közepes erejű tompa erőbehatástól származó hámhorzsolásos sérülése is volt.
A sértett halálát a koponyaalapi törés, a törött csontvégek okozta agyzúzódás, reaktív jellegű agyvizenyő, következményes nyúltvelő-beékelődés és a légzőközpontok heveny bénulása okozta.
A sértett élete azonnali orvosi segítségnyújtás esetén sem lett volna megmenthető. Az elszenvedett sérülések és a sértett halála között a közvetlen okozati összefüggés megállapítható volt.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás végett; a vádlott és védője felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének túlnyomó részbeni megalapozatlansága miatt annak hatályon kívül helyezését, és egy esetleges pótnyomozás után az eljárt elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése során elvetette a vádlott tárgyaláson tett, a cselekmény elkövetését tagadó vallomását, és a tényállást a nyomozati eljárás során tett – a poligráfos vizsgálatot követő és a videófelvétellel dokumentált – beismerő vallomása alapján állapította meg. Ezt a vádlott által tett beismerő vallomást bizonyítottnak találta, és megerősítve látta
- az ujjnyomszakértői véleménnyel, mely szerint a bejárati ajtó belső üvegén a zár ütközője felett a vádlott jobb kezének hüvelykujjától származó nyomot találtak;
- P. M. tanú nyomozati vallomásával, akinek a cselekmény elkövetése után, december 15-én a vádlott ittas állapotban, sírva mondta, hogy megölt egy embert;
- id. F. A. tanú azon vallomásával, hogy a cselekmény elkövetésének a napján a sértett háza közelében találkozott a vádlottal;
- O. N. és G. J. tanúk vallomásával, mely szerint a cselekmény elkövetése utáni napon is a sértett háza közelében járt a vádlott, és G. J.-től kérdezte, hogy ,,meghalt-e Miklós bácsi'' (a sértett).
Az elsőfokú bíróság alapvetően ezeknek a bizonyítékoknak az alapján nem vizsgált meg más olyan bizonyítékokat, amelyek az előzőeknek ellentmondtak. Ezáltal a bizonyítás nem vagy nem teljes körűen terjedt ki valamennyi lényeges körülményre.
1. Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt elmulasztotta a vádlott védekezésében és a bizonyítékok körében jelentkező ellentmondásokat tisztázni. Ez annál is inkább fontos lett volna, mert a tényállást alapvetően a vádlott kezdeti tagadása után tett egyetlen beismerő vallomására alapította, de figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott a beismerését visszavonta, és a tárgyaláson is következetesen tagadott. Az elfogadott beismerés kontrollja elmaradt, és a bíróság nem vizsgálta a vallomások megváltoztatásának okait és körülményeit.
A Be. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán az elsőfokú bíróság nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy a bizonyítási eljárás során feltárt bizonyítékok közül egyetlen vallomásra alapítva állapítsa meg az irányadó tényállást, ennek feltétele azonban, hogy ez a bizonyíték aggálymentes legyen. Ez a megállapítás azonban a vádlott beismerő vallomásáról semmiképpen sem mondható el.
A vádlott beismerő vallomása szerint a vádlott nem tudott arról, hogy a sértett az előző héten átköltözött az új házba, ezért a régi otthonánál kereste, ahol F. Z.-tól értesült arról, hogy a sértettet hol találja. Ezután ment a sértett házához. E tény igazolására azonban F. Z. tanút sem a nyomozás során, sem a tárgyaláson nem hallgatták meg.
A vádlott azt vallotta, hogy az alsó épület konyhahelyiségében sötét volt, és csak annyit látott, hogy a sértett a kályha előtt guggolt és elaludt. Azt, hogy december 14. napján délelőtt a vádlott a konyhába lépve mit láthatott, ott mennyire volt sötét, mennyit figyelhetett meg a sértett helyzetéből, sem a nyomozás során, sem a bírósági eljárásban bizonyítási kísérlettel nem tisztázták.
A helyszíni szemle adatai szerint az épületben az áram a biztosítékkal volt kikapcsolva, de ennek okait a nyomozás ugyancsak elmulasztotta feltárni.
A vádlott beismerő vallomása alapján pénzt akart kölcsönkérni a sértettől, ehelyett az alvó emberre támadt, és egy kalapácsszerű tárggyal leütötte. A kalapácsszerű tárgy azonban nem került elő, és a vádlott kihallgatásai során sem kísérelték meg az eljárt hatóságok annak tisztázását, hogy az a tárgy milyen volt, honnan kerülhetett a vádlotthoz, illetve használhatott-e ilyen tárgyat ténylegesen az elkövetéskor vagy sem. A vádlott így arról sem nyilatkozott, hogy az mekkora, milyen súlyú volt, azt hogyan fogta, és milyen mechanizmussal, milyen erővel ütötte meg vele a sértettet. Ezeknek a részleteknek az ismerete nélkül a vádlottnak az e körben tett vallomása eleve megkérdőjelezhető.
A tényállás szerint a vádlott ezt követően vette ki a kályhából a keményfa darabot, és azzal még további négy alkalommal ütött a sértett fejére. Annak tisztázására azonban már nem került sor, hogy ha a vádlott kezében már egy élet kioltására alkalmas eszköz volt, miért volt szüksége a kályhából – a fényképek tanúsága szerint már égő – fadarabot kivenni.
Felderítetlen maradt továbbá a fényképfelvételen látható és a helyszíni szemle adatai szerint leírt az a tény is, hogy hogyan került egy további fadarab az ágyra és miért voltak dulakodásra utaló nyomok az ágyon.
A vádlott vallomása szerint a fejre mért ütéseken túlmenően nem nyúlt a sértetthez. Az azonban szintén felderítetlen maradt, hogy akkor hogyan került a sértett holtteste alá annak mozgatása nélkül – a helyszíni szemle adatai szerint – az 5 db pénzérme és egy fadarab.
A falon – a fényképfelvételeken is jól láthatóan freccsenéses vérnyomok voltak. A vádlott a beismerő vallomásában határozottan megjelölte, hogy milyen ruhákat viselt, amikor a sértettet meglátogatta, a tőle lefoglalt ruházaton azonban vérszennyeződést nem találtak. E lényeges ellentmondás feloldására azonban nem került sor.
A helyszínen a fahasábokon textilszálakat foglaltak le, melyek a szakértő megállapításai szerint nem származhattak a vádlott ruházatából. Ez az objektív bizonyíték további olyan adat, ami szintén a vádlott beismerő vallomását gyengíti.
2. A nyomozati eljárás során házkutatást tartottak L. S. és F. S. személyek lakásán 1997. december 15-én este 18 órakor. A nyomozati iratok között található jegyzőkönyv adatai szerint ekkor L. S. lakásának nagyszobájából egy fehér dzsekit lefoglaltak, melyen vérgyanús szennyeződés volt. Lefoglalásra került továbbá ugyanebből a szobából egy alsó-felső ,,Kanada'' feliratú kék-fehér melegítő, és egy pár fekete-fehér edzőcipő; F. S.-tól pedig egy sárga színű hosszú ujjú pulóver. A nyomozati iratok között levő adatok szerint azonban a vádlott beismerő vallomását követően a nyomozóhatóság a lefoglalt bűnjelek szerológiai vizsgálatát nem kérte, és az eljárás során nem nyert tisztázást az sem, hogy a szerológiai véleményben szereplő bűnjelek azonosak-e az említett és lefoglalt bűnjelekkel.
3. Az L. S.-tól lefoglalt fehér dzseki jobb zsebében egy hajszálat találtak, arra nézve azonban semmiféle vizsgálatot nem végeztek, hogy ez a hajszál a sértett hajszálával azonos jegyeket mutat-e.
4. A sértett ellen irányuló korábbi zaklatásokról és fenyegetésekről több személy is említést tett a nyomozás során. Erről tanúvallomásában beszámolt két személy is, akik éppen F. S.-ról és L. S.-ról tettek említést. A község rendőre elmondta, hogy F. S. egy társával 1995. évben egy éjjel álarcban kirabolta a sértettet, és e személy 1997 áprilisában szabadult az e bűncselekmény miatt kiszabott jogerős szabadságvesztés büntetéséből. A sértett a jelen bűncselekmény elkövetése előtt kb. két héttel közölte a tanúval, hogy ismét ellopták 300 000 forintját a teatűzhely égetőteréből. Elmondta a sértett a tanúnak azt is, hogy fél F. S.-tól, mert a lopást megelőző éjszaka is bezörgettek hozzá, és az utcán is többször megfenyegették. Ugyanerről tett vallomást egy további tanú is. A másik helyi rendőr a nyomozati eljárás során tett tanúvallomásában szintén vallotta, hogy a sértett pár nappal az ölési cselekmény elkövetése előtt felkereste őt, és elpanaszolta, hogy eltűnt a lakásából 300 000 forintja, amely a tűzhelyben egy táskában volt elrejtve. Ezt a sértett által tett bejelentést a tanú komolyan is vette, és jelentette a rendőrségen. A sértett még említést tett két másik személyről, valamint arról, hogy a két személynek 10 000 forintot ígért, ha megtudják azt, hogy kik lopták el a pénzét.
Ezekre a tényekre vonatkozóan azonban a bíróság a tanúkat a tárgyaláson nem hallgatta meg, az erre vonatkozó nyomozati vallomásaikat nem tárta a tanúk elé, és – a sértettet a bűncselekményt megelőzően ért sérelmekről – az ítéletében sem tett említést.
5. P. I. az ügyészséghez írt beadványában tanúkénti meghallgatását kérte, melynek a megyei bíróság ugyan helyt adott, de a tanú vallomását nem fogadta el. E vallomás szerint a bv. intézetben egy ismeretlen személytől levelet kapott, amelyben a levél írója szerint a sértett sérelmére a cselekményt F. S. három társával követte el úgy, hogy fojtogatták, meg karóval bántalmazták. P. I. vallomásában olyan személyek megnevezésére is sor került, akiknek a neve már a nyomozati eljárás során az említett tanúk vallomásában is felvetődött, a levélben írt tények összefüggésének ellenőrzésére, tisztázására azonban nem került sor.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a vádlottnak az eljárás különböző fázisaiban tett vallomásai és az egyetlen beismerő vallomása olyan mértékben ellentmondó, zavaros és bizonytalan, amelyek megkérdőjelezik a szavahihetőségét, az ellentmondások kételyeket ébresztenek, és nyilvánvalóvá teszik annak felismerését, hogy erre a vádlott egyetlen, később visszavont beismerő vallomására ítéleti tényállás nem alapítható.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a felsorolt ellentmondások tükrében az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában írt olyan megalapozatlansági hibákban szenved, amelyek a fellebbezési eljárás során nem volt kiküszöbölhetők. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A megismételt eljárást a nyomozati szaktól kell kezdeni.
A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása a következő:
1. Újból részletesen meg kell hallgatni a vádlottat.
2. Nélkülözhetetlen P. I. meghallgatása, majd a vallomásában előadottak részletes leellenőrzése.
3. Fel kell kutatni, hogy kiknek állt érdekében a bűncselekmény elkövetése, kitől származott a levél, annak valós tartalma van-e.
4. Ezt követően kell a szóba jöhető tanúkat meghallgatni és a nyomozást e körben kiterjeszteni.
5. Meg kell kísérelni a lefoglalt bűnjelek azonosítását, és a szerológiai vélemények felülvizsgálatát, szükség esetén újabb szerológiai véleményt kell beszerezni, különösen az ágyon levő fahasábról, a 34 cm-es fahasábról, a kék-fehér melegítőn és a pénzdarabon talált freccsenéses vérszennyeződésről.
6. Adatokat kell beszerezni arról, hogy az esetleges elkövetők költekeztek-e az italboltban.
7. Történt-e a házban áramtalanítás, és erre mikor kerülhetett sor.
8. Ismételten vizsgálni kell az ajtóról származó tenyérnyomot, az ujjnyomot és a pénztárcán fellelhető nyomot is.
9. A szükséghez képest kell kihallgatni a pótnyomozás lefolytatása után az ügy lényeges körülményeiről számot adó tanúkat.
10. Ismételten meg kell hallgatni a kriminológus, pszichológus, orvos és elmeorvos szakértőket.
E körülmények tisztázása, a bizonyítékok beszerzése és újbóli értékelése után lesz az elsőfokú bíróság csak abban a helyzetben, hogy megalapozott tényállást alapul véve a vádlott bűnössége vagy ártatlansága kérdésében állást foglalhasson.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott előzetes letartóztatásának kérdését megvizsgálta, és úgy látta, hogy annak további fenntartása nem szükséges, a Be. 92. §-a (1) bekezdésében írt okai már nem állnak fenn, és az adott esetben elegendőnek tartotta a lakhelyelhagyási tilalomnak a Be. 99. §-a (1) bekezdése alapján történő elrendelését.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott előzetes letartóztatását a Be. 96. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, az azonnali szabadlábra helyezését rendelte el, és a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről a Be. 99. §-ának (1), (3) és (5) bekezdése alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Bf.III.1404/1999/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás