PK BH 2001/323
PK BH 2001/323
2001.07.01.
I. Az örökbefogadás felbontására csak akkor kerülhet sor, ha az célját és társadalmi rendeltetését már nyilvánvalóan nem képes betölteni [Csjt. 46. §, 57. § (1) bek.].
II. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben téves döntését azonos tényállás mellett – a bizonyítás kiegészítése nélkül – is megváltoztathatja [Pp. 253. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az 1985. június 11-én kelt és 1985. július 2-án jogerőre emelkedett határozatával engedélyezett örökbefogadást felbontotta azzal, hogy az alperes a felperes nevét továbbra is viselheti. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az 1980. február 10-én született alperes a beavatkozó anya és a felperes által 1983. december 31-én kötött házasság folytán került a felperes gondozásába. A felperes és az alperesi beavatkozó házasságából 1984. és 1987. évben közös gyermekek születtek. Az alperes a felperes és az alperesi beavatkozó közös háztartásában nevelkedett a házasságból született gyermekekkel együtt mindaddig, amíg a házasság 1993. évben felbontásra nem került. Az örökbefogadás létrejötte után a peres felek között kifejezetten jó kapcsolat alakult ki, annak ellenére, hogy a felperes hozzátartozói mind a beavatkozóval történő házasságkötést, mind pedig az örökbefogadást ellenezték. A házassági életközösség fennállása alatt az egész család létfenntartásának biztosítása a felperesre hárult, ezért a felperes kezdetben Magyarországon három műszakban dolgozott, később pedig külföldön vállalt munkát, amiért is egyre kevesebb időt tudott a családjával, így a három gyermekkel is eltölteni. A felek kapcsolata ennek ellenére változatlanul jó volt, a viszonyuk lényegében ugyanolyannak tekinthető, mint a felperes és a két vér szerinti gyermek közötti érzelmi kapcsolat. A házasság felbontását követően a beavatkozó anya előbb a három gyermekkel együtt Egerben élt, majd 1997. évben Hőgyészre költöztek, mert a beavatkozóval érzelmi kapcsolatban álló férfi Hőgyészen jegyzői állást kapott, amelyhez szolgálati lakás is járt. 1998. évben a felperes és az alperesi beavatkozó között teljesen megromlott a kapcsolat, mert az alperesi beavatkozó keresete alapján indult perben a bíróság a felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének a mértékét mindhárom gyermek tekintetében felemelte. A volt házasfelek közötti kapcsolat megromlására, a közöttük folyamatban volt különböző perek hatására, valamint az Eger és Hőgyész közötti viszonylag nagy távolságra visszavezethető okból a peres felek közötti kapcsolat is meglazult, a felperes úgy nyilatkozott az alperesnek, hogy neki nem kötelező a kapcsolattartások alkalmával hozzá elmenni, miért is a felek kapcsolata csak egy-két rövid találkozásra korlátozódott, a nagy távolság és a gyermektartásdíj felemelése miatt viszont a felperes az eredetileg szabályozott formában már a vér szerinti gyermekeivel sem tudta a kapcsolatot tovább fenntartani.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy olyan magatartást a peres felek egyike sem tanúsított ugyan, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre nézve elviselhetetlenné vált volna, a kapcsolatuk azonban a magatartásuktól független tények és körülmények miatt ténylegesen fokozatosan meglazult, ezért az örökbefogadás a célját és társadalmi rendeltetését ma már nem tölti be, mert az örökbefogadó és annak rokonai, illetőleg az örökbefogadott között családi kapcsolatot ténylegesen nem valósít meg, ezért a felperes örökbefogadás felbontására irányuló keresetének – a névviselés fenntartására vonatkozó jog kimondása mellett – helyt adott.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A döntését azzal indokolta, hogy az örökbefogadás a célját csak akkor nem tölti be, ha a felek egymástól sem érzelmi, sem egyéb gondoskodást nem várnak el, egymástól eltávolodtak, és a kapcsolatuk csak formális. Mivel az örökbefogadás célja nemcsak az, hogy a gyermek kapjon megfelelő nevelést és gondozást, hanem az is, hogy a szülő-gyermeki kapcsolat alapján a majdan idős örökbefogadó is kapjon támaszt és gondoskodást, a per érdemi elbírálása során mérlegelni kell azt is, hogy csak múló, átmeneti, esetlegesen pénzügyi-anyagi problémák vagy tartós, az örökbefogadási kapcsolatot meghiúsító körülmények idézték elő a családi kapcsolat meglazulását. A perbeli esetben különös jelentősége van ezért annak, hogy a felperes az örökbefogadás felbontására irányuló pert olyan időpontban indította meg, amikor a fiatal felnőtt alperes még eltartásra szorul, a 37 éves felperes pedig a három gyermek irányában fennálló eltartási kötelezettsége mellett új család alapítására törekszik. Ilyen körülmények mellett a peres felek közötti kapcsolat meglazulását nem lehet szigorúan értékelni. Az alperes ugyanis kétéves korától a felperes háztartásában nevelkedett, közöttük szeretetteljes kapcsolat volt azt követően is, hogy a házasságból két közös gyermek született, a házassági bontóperben a felperes mindhárom gyermek nála történő elhelyezését kérte, nem nyert bizonyítást a perben az, hagy a felek közötti családi kapcsolat már azt megelőzően végleg megszűnt volna, hogy a beavatkozó a gyermekekkel együtt Hőgyészre költözött, ezt követően pedig a felek lakóhelye közötti nagy távolság a kapcsolat változatlan fenntartásának objektív akadálya volt. Az említett időszakban ugyanis a felperesnek nem csupán az alperessel, hanem a saját két vér szerinti gyermekével fennálló kapcsolata is meglazult, és bár a felperes olyan nyilatkozatot tett, hogy nem szükséges az alperesnek őt látogatnia, az örökbefogadás felbontására irányuló keresetet az említett időszakban azért nem terjesztett elő, mert ,,sajnálta a gyermeket''. 1999. tavaszán a beavatkozó Miskolcra költözött, az alperes pedig az iskolai tanulmányait 1999 szeptemberétől Egerben fogja folytatni. Az alperes anyagi és érzelmi kiszolgáltatottságában az új körülmények lehetőséget biztosítanak arra, hogy a peres felek megtalálják az utat egymáshoz, ezért remény van az adott kornak megfelelő apa-fiú kapcsolat kialakítására is, amelyhez mindkét részről szükséges a lépéseket megtenni.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 253. §-ának (2) és a Csjt. 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból az elsőfokú bíróságéval ellentétes jogi következtetéseket vont le anélkül, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást kiegészítette volna, olyan kérdést vont volna vizsgálat alá, amelyet az elsőfokú bíróság ne tárgyalt volna és anélkül, hogy ezt bármilyen körülmény indokolta volna. Az ilyen jellegű jogalkalmazás jogbizonytalanságot eredményez.
Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. A Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg közbenső ítéletet vagy részítéletet hoz. Sem az érdemben helyes első fokú ítélet helybenhagyásának, sem az érdemben téves első fokú ítélet egészben vagy részben történő megváltoztatásának nem feltétele az, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást kiegészítse, úgyszintén az sem, hogy olyan kérdést vonjon vizsgálat alá, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott. A fellebbezésnek mint rendes perorvoslatnak az alapja ugyanis éppen az, hogy az elsőfokú bíróság határozata akár objektív, akár szubjektív értelemben nem felel meg a törvénynek, mert a döntés alapjául szolgáló tényállás-függetlenül attól, hogy ennek mi az oka – nem egyezik meg az objektív valósággal, mert az elsőfokú bíróság akár anyagi, akár eljárási jogszabályt nem megfelelően alkalmazott. A perbeli esetben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak, az elsőfokú bíróságnak a megállapított tényállásból levont jogi következtetését viszont érdemben tévesnek találta. Nem volt tehát eljárásjogi akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság – további bizonyítási eljárás lefolytatása és az elsőfokú bíróság által nem tárgyalt további kérdések vizsgálata nélkül – a megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróságéval ellentétes jogi következtetésre jusson, és erre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben téves döntését teljes egészében megváltoztassa.
II. A Csjt. 57. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az örökbefogadást a bíróság felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre nézve elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be. Sem a fellebbezési, sem a felülvizsgálati eljárásban nem volt vitás az, hogy olyan magatartást a felek egyike sem tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre nézve elviselhetetlenné vált volna. A Csjt. 46. §-a szerint az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen, és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, kinek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek. Az idézett törvényhely ,,elsősorban'' szóhasználatából azonban az következik, hogy az örökbefogadás célja nemcsak az, hogy a gyermek kapjon megfelelő nevelést és gondozást, hanem az is, hogy a szülő-gyermeki kapcsolat alapján a majdan idős örökbefogadó is támaszt és gondoskodást nyerjen. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az örökbefogadás a célját és társadalmi rendeltetését csak akkor nem töltheti be, ha az örökbefogadó szülő és az örökbefogadott gyermek között nem alakul ki valóságos szülő-gyermeki kapcsolat, és annak jövőbeli megvalósulására sincs remény, mert az örökbefogadás olyan formai kötelékké vált, amelynek fenntartásához sem a feleknek, különösen a gyermeknek, sem a társadalomnak nem fűződik már érdeke (L. B. Pfv.II.20.975/1994/4. szám).
Helyes jogi okfejtéssel mutatott rá a másodfokú bíróság az ítéletében arra, hogy az örökbefogadás felbontására irányuló per érdemi elbírálása során a bíróságnak gondosan kell mérlegelnie, hogy csak múló átmeneti vagy esetleg nevelési nehézségekről, illetőleg pénzügyi-anyagi problémákról van szó, vagy tartós, az örökbefogadási kapcsolatot meghiúsító körülményekről, illetve problémákról (BH 1982/4/143.). Átmeneti jellegű nevelési vagy anyagi-pénzügyi jellegű problémák ugyanis a vér szerinti szülő-gyermek kapcsolatban is előfordulhatnak, a szülő és a gyermek lakóhelye közötti nagyobb földrajzi távolság pedig rendszerint a vér szerinti szülő-gyermek közötti családi kapcsolatot is fellazítja. Önmagában az említett körülmények ezért nem adnak alapot az örökbefogadás felbontására, és a szülők házasságának a puszta felbontása sem értékelhető olyan körülményként, amely az örökbefogadási kapcsolatot végleg meghiúsítja. Helyes jogi okfejtéssel mutatott rá ugyanis a másodfokú bíróság az ítéletében arra, hogy az örökbefogadás a célját csak akkor nem tölti be, ha a felek egymástól sem érzelmi, sem egyéb gondoskodást nem várnak el, egymástól eltávolodtak és a kapcsolatuk csak formális (P. törv. II.20.662/1981.). A felek családi kapcsolatának a szülők közötti jogvitákra, valamint a felek lakóhelyei közötti fizikai távolságra visszavezethető meglazulása nem ad alapot olyan következtetés levonására, hogy közöttük a családi kapcsolat végleges jelleggel megszűnt volna, nem a Csjt. hivatkozott szabályának a sérelmével, hanem annak helyes alkalmazásával döntött tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a felperes keresetét elutasította. Jogbizonytalanságot ugyanis nem az elsőfokú bíróság téves érdemi döntésének a másodfokú bíróság általi megváltoztatása, hanem az örökbefogadás alaptalan felbontása eredményezne.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.21.688/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás