PK BH 2001/325
PK BH 2001/325
2001.07.01.
A jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitele iránti kérelem elutasítása, ha a gyermeket a visszavitel olyan testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, amely elviselhetetlen a számára [1986. évi 14. tvr.-rel kihirdetett Hágai Egyezmény 3. cikk, 13. cikk b) pont].
A felek 1995-től 1997 márciusáig élettársi kapcsolatban éltek, ebből a kapcsolatból 1996. június 6-án Lille-ben Thomas nevű gyermekük született. Közös lakásuk a franciaországi Hasnon-ban volt. Együttélésük 1997. március 12-én szűnt meg, amikor a kérelmezett a gyermekkel együtt-hatósági közreműködéssel – a Lambersac-i Anya- és Gyermekotthonban nyert elhelyezést.
A kérelmező 1997. március 25-én a gyermek látogatása iránti igényt terjesztett elő a Családjogi Törvényszék előtt, az eljárás során hozzájárult, hogy a gyermek szokásos lakhelye az anya mellett legyen, és egyben havi 1000 frank élelmezési hozzájárulást ajánlott fel, a kérelmezett pedig hozzájárult az apa látogatásaihoz, amit biztosított is. A Családjogi Törvényszék az 1997. április 28-én kelt ítéletében kimondta, hogy a gyermek neveléséről mindkét szülő egyaránt köteles gondoskodni, a gyermek szokásos lakhelyét az anyánál határozta meg, és szabályozta az apa látogatásainak rendjét, valamint a kérelmező gyermektartási, nevelési hozzájárulását havi 1000 frankban állapította meg. Ez ellen a határozat ellen az anya fellebbezett.
1998. május 7-én az anya a gyermekkel visszatért Magyarországra, és kijelentette, hogy végleg itt kíván maradni. Az apa ehhez a döntéshez sem előzetesen, sem utólag nem járult hozzá.
A Doua-i fellebbviteli bíróság VII. kamarája az 1998. október 10-én kelt határozatával a gyermek állandó lakhelyeként az apa lakóhelyét jelölte ki, a láthatást pedig a megegyezés szerint rendezte, továbbá kimondta, hogy a gyermek nevelését mindkét szülő együtt végzi.
Az apa 1998. november 11-én a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25-én kelt, és az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel a hazai jogrendbe iktatott egyezmény alapján kérte a gyermek azonnali visszavitelének az elrendelését.
Az elsőfokú bíróság a felek meghallgatása után megállapította, hogy a gyermek Magyarországra hozatala az Egyezmény 3. cikke értelmében jogellenes volt, ezért végzésében kötelezte a kérelmezettet, hogy a gyermeket 1998. december 16-án a kérelmező jogi képviselőjének az irodájában a kérelmezőnek vagy meghatalmazottjának adja át.
A végzés ellen a kérelmezett fellebbezett, arra hivatkozott, hogy a visszavitel esetén a gyermek biztonsága, lelki és testi fejlődésének feltételei nincsenek biztosítva.
A másodfokú bíróság az ügyben részbizonyítást folytatott le. Ismételten meghallgatta a kérelmezőt, tanúkat hallgatott ki, és vizsgálati körébe vonta a Magyar Köztársaság Nagykövetsége Konzuli Osztályának vezetőjétől beszerzett írásbeli nyilatkozatot, valamint C. K. írásbeli tanúvallomását.
Az így kiegészített bizonyítás adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a kérelmező kérelmét elutasította, és mellőzte a kérelmezett elsőfokú költségekben való marasztalását.
Indokolásában a tényállásból kiemelte, hogy a gyermek jelenleg két éves és kilenc hónapos, akinek gondozását születése óta személyesen az anya, a kérelmezett látta el. A gyermek franciául nem beszél. Az apa bankszámlára fizette a tartásdíjat, és erre irányuló kérelemre sem tett a másodfokú eljárás során olyan nyilatkozatot, hogy az anya és a gyermek együttes megélhetését és lakhatását Franciaországban biztosítaná, de olyan adat sem merült fel, hogy ezt a francia állam a jövőben biztosítani tudja. Az elsőfokú bírósággal azonosan megállapította, hogy a kérelmezett által a gyermek Franciaországból Magyarországra hozatala jogellenes volt, mert a közös szülői felügyeletből adódó kérelmezői jogokat sértette. A kérelmezett sem az első-, sem a másodfokú eljárás során nem bizonyította, hogy a kérelmező a gyermek elviteléhez hozzájárult volna, akár előzetesen, akár csak utólag is, erre alkalmas bizonyítást fel sem ajánlott.
Az Egyezmény 23. cikkének b) pontjában foglalt, és a gyermeket a visszavitele esetén érő lelki károsodást illetően azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával. A gyermek két éves és kilenc hónapos, születése óta folyamatosan az anya gondozta és jelenleg is ő gondozza személyesen, a gyermek nem tud, nem ért és nem beszél franciául. Az igen alacsony életkorú gyermek számára az állandóságot és biztonságot jelentő gondviselő anyától való elszakítása a másodfokú bíróság álláspontja szerint megvalósítaná azt – az Egyezmény 23. cikkének b) pontjában foglalt – lelki károsodást, amelynek esetén a jogellenesség megállapítása mellett sem kötelező a gyermek visszavitelének elrendelése.
A jogerős végzés ellen a kérelmező élt felülvizsgálati kérelemmel. Sérelmezte, hogy a kérelmezett a gyermek lelki károsodására az eljárás során nem hivatkozott, ezért a másodfokú bíróság a módosított Pp. 264. §-ának (1) bekezdésében írtakkal szemben alkalmazta az officialitás elvét. Hivatkozott arra, hogy az eljárás tárgya nem az anya és a gyermek együttes visszavitele, csak a gyermek visszavitele volt. Álláspontja szerint az Egyezmény alkalmazása szempontjából a gyermek kora közömbös, az Egyezmény 23. cikkének b) pontja szerinti elbírálással a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 264. §-ában és a 206. § (1) bekezdésében foglalt eljárási szabályokat, ezáltal a jogerős végzés megalapozatlan és törvénysértő.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Egyezmény 13. cikkének b) pontja kimondja, hogy az előző cikkekben foglalt rendelkezések ellenére a megkeresett állam igazságügyi vagy államigazgatási szerve nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene a számára. A kérelmezett védekezése folytán az egész eljárás tárgyát képezte annak megítélése, hogy a visszavitel a gyermek testi vagy lelki károsodását eredményezi-e, a kérelmezett a fellebbezésében pedig (Pf. 2.) már kifejezetten hivatkozott is arra, hogy ,,a gyermek biztonsága, lelki-testi feltételei a kérelem teljesítése esetén nincsenek biztosítva'', ami tartalmilag a visszavitel esetén a gyermek veszélyeztetettségét jelenti, tehát a felülvizsgálati kérelem ebben a kérdésben téves hivatkozást tartalmaz.
Helytálló a kérelmező álláspontja abban, hogy önmagában a gyermek igen fiatal kora nem szolgáltat kellő okot a jogellenesen elvitt gyermek visszavitelére irányuló kérelem elutasításához. A tényálláshoz azonban szorosan hozzátartozik az is, hogy a felek életközössége a gyermek kilenc hónapos korában szűnt meg, ettől az időtől a gyermek a kérelmezővel csak felületes, a látogatások alkalmával megvalósuló kapcsolatban volt, számára a kiegyensúlyozott fejlődést és nyugalmat az állandó anyai jelenlét és gondoskodás biztosította akkor is, amikor a közös otthonból anyaotthonba távozott. A Magyar Köztársaság Nagykövetsége Konzuli Osztályának közlése és a kihallgatott tanúk vallomása megfelelően bizonyítják, hogy a család szétválását, a kérelmezett részéről a kényszerkörülmények vállalását és a hazatérését a kérelmező magatartása váltotta ki, így nem törvénysértő a jogerős végzésnek az a megállapítása, hogy a gyermek visszavitele a számára ismeretlen személyi és nyelvi környezetbe, egyben az anyai gondoskodás teljes megszűnése a gyermeket valóban súlyos lelki károsodásnak tenné ki, ami egyben elviselhetetlen helyzetet is teremtene a számára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.22.216/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás