PK BH 2001/326
PK BH 2001/326
2001.07.01.
A feltaláló által indított perben az alperest is megilleti a tárgyi illetékfeljegyzési jog, így mentesül a bírósági meghagyás elleni ellentmondás illetékének előzetes lerovása alól [Pp. 77. §, 78. § (2) bek., 95. §, 130. § (1) bek. j) pont, 136/A §; 1990. évi XCIII. tv 35. § (1) bek., 42. § (1) bek., 59. § (1) bek., 62. § (1) bek. j) pont].
Az elsőfokú bíróság a felperes mint feltaláló és szabadalmas által benyújtott kereset alapján az 1998. október 2-ára kitűzött tárgyaláson a felperes kérelmére bírósági meghagyást bocsátott ki, amelyben a leszállított keresettel egyezően megállapította, hogy az alperes 1996 augusztusától kezdve 17 db tartály gyártásával és értékesítésével bitorolta a felperes ,,Berendezés folyadékok tárolására'' tárgyú szabadalmát. Az alperest a jogsértő tevékenység abbahagyására kötelezte és a további jogsértéstől eltiltotta, egyben kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 9 000 000 forintot és annak 1997. augusztus 7-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, továbbá 50 000 forint perköltséget és az államnak 540 000 forint le nem rótt kereseti illetéket.
Az alperes a bírósági meghagyás kézbesítését követően ellentmondást terjesztett elő, amelyben kérte a felperes keresetének a teljes elutasítását. Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésével felhívta az alperest, hogy az ellentmondás elutasításának terhe mellett a bírósági meghagyás ellentmondásának illetékét, azaz 270 000 forintot illetékbélyegben rójon le.
Az alperes ennek a megadott határidő alatt nem tett eleget, arra hivatkozással, hogy a perben a tárgyi illetékfeljegyzési jog alkalmazandó.
Az elsőfokú bíróság ezt követően végzésével a bírósági meghagyással szembeni ellentmondást idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az 1990, évi XCIII. tv (Itv.) 35. §-ának (1) bekezdése szerint az illetéket az eljárást kezdeményező félnek az eljárás megindításakor kell megfizetnie, kivéve, ha az illeték megfizetéséről utólag kell határozni. Az ellentmondás az Itv. 42. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint illetékköteles, rendes perorvoslat, amelynek illetékét a Pp. 136/A §-ának (2) bekezdése szerint a felperesre nem lehet áthárítani, és amely egy önálló ,,ellentmondási eljárást'' indít meg. Miután ennek az eljárásnak a megindítója, tehát az alperes nem feltalálója a perben vitás találmánynak, nem vonatkozik rá az Itv. 62. §-a (1) bekezdésének j) pontjában írt feltétel, mely szerint tárgyi illetékfeljegyzési jog csak a feltaláló részére biztosított kedvezmény. Miután az alperes nem élvez az illeték előzetes lerovása alól mentességet, köteles leróni az ellentmondás illetékét, amelynek elmaradása miatt az ellentmondása hiányos volt, és a hiányok pótlásának elmaradása miatt a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján kellett azt idézés kibocsátása nélkül elutasítani.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperes fellebbezett, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a per érdemi tárgyalásának az elrendelését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tárgyi illetékfeljegyzési jog szabályait tévesen alkalmazta.
A felperes az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján arra hivatkozva, hogy a bírói gyakorlat szerint az ellentmondás illetékének előzetes lerovása alól csak a költségmentesség ad felmentést.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a felperes mint a perbeli találmány feltalálója és szabadalmasa indított keresetet a szabadalmat bitorló alperes ellen. Az Itv. 62. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerint a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg, egyebek mellett a találmány feltalálója által a találmánnyal kapcsolatban indított polgári peres és nemperes (végrehajtási) eljárásban. A keresetet a feltaláló a találmánnyal kapcsolatban indította. Nem kétséges tehát, hogy ebben a perben a feleket, azaz mind a felperest, mind az alperest a per tárgyánál fogva illetékfeljegyzési jog illeti meg. Az ellentmondás az alperes eljárási cselekménye, de az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően nem önálló eljárást kezdeményező irat, hanem az egységes és a keresetlevélnek az alperes részére történő kézbesítésével megindult pernek a része. Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes által indított pertől független új, önálló eljárásnak minősülne a bírósági meghagyással szemben benyújtott ellentmondás. Ebből eredően téves az az álláspontja is, hogy az alperest, miután nem mint feltaláló kezdeményezett polgári eljárást, nem illeti meg a tárgyi illetékfeljegyzési jog.
Az Itv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint akit illetékfeljegyzési jog illet meg, mentesül az illeték előzetes megfizetése alól. Ilyen esetben az viseli az illetéket, akit a bíróság erre kötelez.
Miután az alperest is megilleti az illetékfeljegyzési jog, az ő illetékfizetési kötelezettség alá eső eljárási cselekményére is alkalmazni kell a fenti szabályt, azaz meg kell állapítani, hogy a bírósági meghagyás elleni ellentmondáson az Itv. szabályai szerint lerovandó illeték előzetes megfizetése alól az alperes is mentesül.
Nincs jelentősége annak, hogy a Pp. 136/A §-ának (2) bekezdése szerint a le nem rótt illeték viseléséről döntő határozatban ezt az illetéket a felperesre áthárítani nem lehet. A Pp. 77. §-a szerint a bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. A Pp. 78. §-ának (2) bekezdéséből következik, hogy a költségmentesség, az illetékmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetékek és az állam által előlegezett költségek viselése tárgyában a határozathozatal hivatalból kötelező ugyan, de ezek viseléséről is a Pp. 77. §-a szerint az eljárást befejező határozatban kell dönteni. Az eljárási illetéknek minősülő ellentmondási illeték nem minősül olyan költségnek, amelyről a bíróság a Pp. 77. §-ának II., illetve III. mondata értelmében nyomban határozni lenne köteles, és erre vonatkozóan sem az Itv., sem a Pp. 136/A §-a kötelező rendelkezést nem tartalmaz.
Mindezekből következik, hogy az alperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján mentesült a bírósági meghagyás elleni ellentmondás illetékének előzetes lerovása alól, így nem volt hiányos az ellentmondása. Tévesen hívta fel tehát az elsőfokú bíróság az alperest a hiány pótlására, és nem mulasztott az alperes, amikor e felhívásnak nem tett eleget. Ezért az ellentmondás elutasításának nem volt helye. Ezzel kapcsolatban arra is rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ellentmondás (esetleg) nem pótolt hiányai miatt az ellentmondást a Pp. 95. §-a alapján lehet csak elutasítani. Ilyenkor a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja nem alkalmazható, mert erre tekintettel kizárólag a keresetlevelet lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az eredményes fellebbezésre tekintettel a felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint köteles az alperes jogi képviseletével felmerült másodfokú perköltséget megfizetni.
Arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság az ellentmondást érdemi vizsgálat nélkül elutasította, a végzés elleni fellebbezési eljárás az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján illetékmentes volt, így a le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről rendelkezni nem kellett. (Legf. Bír. Pf.IV.24.765/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás