GK BH 2001/33
GK BH 2001/33
2001.01.01.
A bankszámlaszerződés alapján kezelt lakossági folyószámláról csalás következtében tévesen kifizetett összeggel kapcsolatban a pénzintézet kártérítési felelőssége megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 529. § (1) bek., 533. § (1) és (4) bek., 535. § (2) bek., 277. § (2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 474. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1990. augusztus hónapban lakossági folyószámla-szerződést kötött az alperes megyei igazgatóságával, amely folyószámla-szerződés 1992. június 1-jén a felperes felmondása folytán szűnt meg. A szerződés szerint az alperes e folyószámlán kezelte a felperes munkáltatója által átutalt gyermekgondozási díjat, valamint a családi pótlékot. 1990 nyarán a felperes családjával együtt hosszabb időre külföldre távozott, ez alatt az idő alatt a lakását a testvére, R. I. és annak élettársa, H. M. használták. H. M. a lakásban magához vette a felperes személyi igazolványát és az alperesnél vezetett folyószámlára vonatkozó iratokat, és ezek birtokában az alperes p.-i fiókjában a felperes átutalási betétszámlájáról hét alkalommal, összesen 126 000 Ft-ot vett fel. A felperes 1991 augusztusában külföldről hazaérkezett, és ekkor jelentette be az alperesnek, hogy a külföldi tartózkodásának ideje alatt a folyószámlájáról a tudta és beleegyezése nélkül H. M. 126 000 Ft-ot felvett. Kérte, hogy az alperes a jogosulatlanul kiutalt összeget a számláján írja jóvá. A cselekmény miatt H. M. és R. I. ellen büntetőeljárás indult. A városi bíróság H. M. bűnösségét folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, illetőleg csalás vétségében, R. I. bűnösségét pedig orgazdaság vétségében megállapította. A felperes a büntetőeljárásban az elkövetők ellen polgári jogi igényt nem érvényesített.
A felperes módosított keresetében előadta, hogy amennyiben az alperes H. M. részére a 126 000 Ft-ot jogosulatlanul nem fizeti ki, a folyószámla-szerződés felmondásának időpontjában a számla záró egyenlege 144 801 Ft lett volna, ennek betéti kamata 14 420 Ft. Ehhez képest 159 225 Ft tőke, ennek 1992. augusztus 27. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata és a perköltségek megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban elévülési kifogást terjesztett elő.
Érdemben arra hivatkozott, hogy a kiutalások teljesítésénél nem szegte meg az átutalási betétszámla-szerződésben foglaltakat, a kifizetések megtörténte neki fel nem róható, ezért a számláról H. M. részére kifizetett összegeket nem köteles visszafizetni. Előadta, hogy a felperes a követetését kártérítés címén kizárólag H. M.-mel szemben érvényesítheti.
Marasztalása esetére beszámítási kifogást terjesztett elő. Előadta, hogy a számla megszűnésekor fennálló hiány következtében 6716,70 Ft-nak, ebből 2911,70 Ft-nak 1997. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20% kamatának a beszámítását kéri. A felperes a beszámítási kifogás teljesítését nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta és 17 514 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte.
A megyei bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott másodfokú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a folyószámla-szerződés megkötésekor az alperes csak azokat az összegeket volt köteles a felperesnek kiadni, amelyek a kimutatások teljesítése után a folyószámlán maradtak. A vitatott összegekért felróható magatartás hiányában kárfelelősség nem terheli.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségekben való marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést – a beadvány tartalma szerint – a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében és 530. §-ában foglalt rendelkezések megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az alperes a számlaszerződés megkötésekor esedékes elszámolás keretében köteles kiadni a számlán maradt összegeken túl mindazokat, amelyeket hamis átutalás folytán más személy részére kifizetett. A téves kifizetésekkel kapcsolatos kár az alperesnél jelentkezett, ezért a károkozóval szemben kárigényt az alperes érvényesíthet.
Sérelmezte annak megállapítását, hogy az alperes nem szegte meg a vele kötött bankszámlaszerződést. Állította, hogy az alperes alkalmazottja az összeg kifizetésénél gondatlanul járt el, mert a lopott személyi igazolványban lévő kép alapján nem azonosította be megfelelően a képen látható személyt, ezért nem vette észre, hogy nem a személyi igazolvány tulajdonosa jelentkezett pénzfelvétel céljából, és nem járt el kellő gondossággal az aláírás vizsgálatánál sem. Az összeg kifizetésére ténylegesen az alperes alkalmazottainak a felhozott mulasztása vezetett, amiért a kártérítési felelősség az alperest terheli.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Tagadta, hogy a pénz kifizetésében közreműködő alkalmazottja mulasztást követett volna el a megjelent személynek a személyi igazolvány alapján történő beazonosítása és az aláírás vizsgálata terén. Előadta, hogy a személyi igazolványban lévő fénykép és az aláírás a bankban megjelent személlyel és annak aláírásával olyan nagymértékű hasonlóságot mutatott, hogy a csalást az ügyintézője nem ismerhette fel. Tekintve, hogy a hamisított megbízás teljesítésében vétlen, kártérítési felelősség nem terheli.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A másodfokú bíróság a felperes által felhozott jogszabálysértéseket nem követte el.
Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a peres felek között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése szerinti bankszámlaszerződés volt érvényben, amelyben az alperes mint pénzintézet arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes mint számlatulajdonos rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja, azok terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről értesíti. A Ptk. 535. §-ának (2) bekezdése szerint a magánszemélyek által bankszámlaszerződés keretében elhelyezett pénzeszközökre a takarékbetét-szerződés szabályait (Ptk. 533–535. §-ai) kell megfelelően alkalmazni. Az említett jogszabály megfelelő alkalmazása azt jelenti, hogy a pénzintézet a számlatulajdonos által átadni kívánt összegek és azok visszaszolgáltatása tekintetében a Ptk. 533. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint köteles eljárni, azaz köteles a pénzt átvenni, és a szerződés szerint visszafizetni, és az elhelyezett összeg visszafizetése iránti igény nem évül el. A megbízásoknak a számláról történő teljesítését viszont a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése és a pénztulajdonra vonatkozó rendelkezések betartásával végzi. Az alperes felelősségére a szerződés megszegése esetén a Ptk. 318. §-ának (1), illetve 339. §-a az irányadó. Szerződésszegésnek minősül, ha olyan megbízást teljesít, amely nem volt „szabályszerű”, tehát felismerhetően nem a jogosulttól származott.
Jogsértés nélkül állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy az alperes a szerződés megszűnésekor a folyószámlán a megbízások teljesítése után visszamaradt összeget köteles a számlatulajdonosnak kiadni. A megbízások teljesítéséért azonban a folyószámla-szerződés rendelkezései szerint tartozik felelősséggel. A perbeli esetben a felek a szerződésben nem rendelkeztek arról, hogy az alperes a hamis megbízások teljesítéséért milyen feltételek fennállása esetében tartozik kártérítési felelősséggel, arra pedig nem merült fel értékelhető bizonyíték, hogy az alperes üzletszabályzatát a szerződés részévé tették volna. Erre irányuló speciális megállapodás hiányában a peres feleknek a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint, az alperesnek pedig ezen túl a Ptk. 339. §-ában írt általános elvárhatóság követelményeinek megfelelően kellett eljárnia.
A bankszámlaszerződés megbízási jellegéből adódóan a pénzintézetre mint megbízottra is vonatkoztak ezen túl a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében foglaltak, amely szerint az alperesnek a megbízója érdekében vizsgálnia kellett a megbízások szabályszerűségét.
A bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes e kötelezettségének kellő módon eleget tett. A H. M. ellen indult – és az elsőfokú bíróság által a tárgyalás anyagává tett – büntetőeljárás irataiból kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes és H. M. nagyfokú hasonlósága miatt a felperes személyi igazolványában lévő fénykép és H. M. összehasonlítása alapján nem volt felismerhető az a körülmény, hogy nem a személyi igazolvány tulajdonosa jelent meg a számlán lévő pénz felvétele érdekében az alperesnél. A büntetőeljárás során H. M. elismerte, hogy a felperesnek a személyi igazolványában lévő aláírását hosszasan gyakorolta, így az sem volt felismerhető, hogy az aláírás nem a számla tulajdonosától származik. A fizetési megbízás teljesítésekor ezért az alperes alkalmazottja a csalást gondos vizsgálat mellett sem ismerhette fel, így az alperest a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó – a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint – kártérítési felelősség nem terheli, a felperes a kárigényét egyéb feltételek fennállása esetében a károkozóval szemben érvényesítheti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. I. 30.410/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás