341/B/2001. AB határozat
341/B/2001. AB határozat*
2011.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 103. § (1) bekezdése és a 110. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 102. §-ának és a 110. § (2) bekezdésének – az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárását megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 102. §-ával összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó első beadványában alkotmányjogi panaszként kifogásolta, hogy a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) a „bírósági eljárás keretében nem teszi lehetővé a rendes jogorvoslatot” és „semmilyen körülmények között sem teszi lehetővé a jogorvoslatot – a rendkívüli jogorvoslatot is beleértve – (…) törvénysértés miatt”, így a jogalkotó az Alkotmány 7. §-át és az 57. § (1), (2) és (5) bekezdéseit sértő „mulasztásos alkotmánysértést követett el”. Ebben a beadványában kérte továbbá a Szabs.tv. 102. §-ának az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközése megállapítását és megsemmisítését, valamint a konkrét ügyében való alkalmazás kizárását azért, hogy jogorvoslattal élhessen „egy nyilvánvalóan törvénytelen bírósági határozat miatt”. A Szabs.tv. 102. §-a ugyanis „jogorvoslat nélkül, már az első és egyetlen bírósági eljárás keretében azonnal jogerős határozathozatalt tesz lehetővé”. Indítványában részletesen kifejtette azt is, hogy szabálysértési ügyében a bíróság az Alkotmány 57. § (1)–(5) bekezdéseit sértően járt el, ezért kezdeményezte a Lenti Városi Bíróság 3.Sz.90/2000/5. szám alatt hozott végzésének megsemmisítését.
Az indítványozó később a perújítási kérelmét elutasító határozattal összefüggésben fordult újabb alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, melyben a Szabs.tv. 103. § (1) és a 110. § (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmány 2. §-a és az 57. § (3)–(5) bekezdéseinek sérelme miatt. Álláspontja szerint a perújítás okainak meghatározásával „a törvény a jogorvoslat lehetőségét kizárólagosan annak a függvényévé teszi, hogy az eljárás alá vont személy tud-e valamilyen bizonyítékot még megnevezni”, vagyis pusztán „törvényességi szempontok megsértése nem lehet jogorvoslati alap”. A Szabs.tv. 102. §-ának alkotmányellenességét is újból kifogásolta az indítványozó amiatt, hogy a rendes jogorvoslati lehetőség híján „azonnal jogerős határozathozatalt tesz lehetővé”. Az indítványban ismét kifejtette, hogy a vele szemben lefolytatott szabálysértési eljárásban a bíróság az Alkotmány több rendelkezését, így az 50. § (1), az 57. § (1)–(5) bekezdéseit is megsértette. Az indítványozó kérte az alkotmányellenesenek ítélt Szabs.tv. 110. § (2) bekezdése ügyében való alkalmazhatóságának kizárását, valamint a Szombathelyi Városi Bíróság Sz.349/2001/2. sz végzésének megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat, azok tartalmi összefüggésére tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványok elbírálhatóságának kérdésében foglalt állást. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A jelen ügyben az indítványozó az első jogerős határozatot 2001. január 24-én vette át és 2001. március 21-én, határidőn belül fordult az Alkotmánybírósághoz. Hasonlóképpen határidőben, 2001. október 27-én érkezett a második indítványa az Alkotmánybírósághoz a 2001. augusztus 28-án kézhez kapott jogerős végzéssel összefüggésben. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványokat érdemben vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.
(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva – a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. A Szabs.tv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„102. § A határozat a közlés napján válik jogerőssé.”
„103. § (1) A bíróság jogerős határozatával elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha
a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy az elkövető szabálysértési felelőssége nem állapítható meg, illetőleg rá nézve kedvezőbb tartalmú határozat hozható;
b) az elkövetővel szemben ugyanazon cselekmény miatt több szabálysértési felelősséget megállapító bírósági határozatot, vagy ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési hatósági és a büntetőjogi felelősséget elbíráló bírósági határozatot hoztak;
c) az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel;
d) az alapügyben a szabálysértési hatóság valamely tagja, illetőleg a bíróság kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte.”
„110. § (2) A perújítás tárgyában hozott érdemi határozatok ellen nincs helye jogorvoslatnak.”
III.
Az indítványok részben megalapozatlanok, részben elbírálásra alkalmatlanok.
1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott: az „Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme »az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán« következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le” (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1373.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állító részében az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során észlelte, hogy a Szabs.tv. 102. §-ának alkotmányosságát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és az 57. § (5) bekezdése tekintetében már vizsgálta, és az 1/2008. (I. 11.) AB határozatában (ABH 2008, 51.) a megalapozatlannak ítélt indítványt elutasította. Ugyancsak vizsgálta és nem találta megalapozottnak a Szabs.tv. 110. § (2) bekezdésének az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt, jogorvoslathoz való jogra alapított alkotmányellenességét a 800/D/2004. AB határozatban (ABH 2007, 1724, 1726.).
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint res iudicata és az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozással kéri az alkotmányellenesség megállapítását (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.]. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Szabs.tv. 102. §-a és a 110. § (2) bekezdése vonatkozásában – az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére tekintettel – res iudicata áll fenn, ezért az indítvány ezen részei alapján indult eljárást megszüntette.
3. Az indítványozó a Szabs.tv. 103. § (1) és a 110. § (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását a rendkívüli jogorvoslati kérelmet elutasító jogerős végzéssel összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszban kérte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdésében megnevezett „egyéb jogorvoslati lehetőségek” alatt a rendes jogorvoslatokat kell érteni [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361, 362.]. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatra vonatkozó jogi szabályozást ne lehetne alkotmányjogi panasz keretében kifogásolni, feltéve, hogy az alapjogsérelem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be. Az Abtv. 48. § (1)–(2) bekezdésében foglalt feltételeknek azonban ebben az esetben is együttesen kell teljesülniük, vagyis az alkotmányjogi panasz akkor vizsgálható, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen dönti el, a rendkívüli eljárás során olyan jogszabályt alkalmaztak, amelyet az alapeljárásban nem és az alkotmányjogi panasz kifejezetten a rendkívüli jogorvoslat során alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét állítja [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 310, 311.].
Az indítványozó a perújítási okokat megállapító Szabs.tv. 103. § (1) bekezdése és a további jogorvoslatot kizáró 110. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmány 2. §-a és az 57. § (3)–(5) bekezdéseinek sérelme miatt kérte. Álláspontja szerint a Szabs.tv. alkotmányellenesen korlátozza a rendkívüli jogorvoslatot azzal, hogy nem biztosítja a perújítás lehetőségét „törvénysértés” esetén. A szabálysértési eljárásban – álláspontja szerint – így nem érvényesül az ártatlanság vélelme, a védelemhez és a jogorvoslathoz való jog, ami az Alkotmány 2. §-ának sérelmét is jelenti.
Az érdemi összefüggés hiányát állapította meg az Alkotmánybíróság a Szabs.tv. támadott rendelkezései és az ártatlanság vélelmét, valamint a védelemhez való jogot garantáló alkotmányi rendelkezések között. Az érdemi összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.].
Az indítványozó által felhívott jogorvoslathoz való joggal összefüggésben pedig az Alkotmánybíróság már számos határozatában kifejtette, hogy a „jogorvoslathoz való jog alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét kell biztosítani. A jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslatok kényszerítő szükségessége tehát az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből” sem vezethető le [86/2009. (IX. 24.) AB határozat, ABH 2009, 811, 831.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az alkotmányjogi panasz alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.], ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamisághoz fűződő jogbiztonság megsértése a megjelölt alkotmányos alapjogok sérelmének hiányában nem vizsgálható.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
4. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló bírósági határozatok megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmány, sem az Abtv., sem más jogszabály értelmében erre nincs hatásköre, ezért a bírósági határozatok alkotmányosságának vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványokat az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2011. június 20.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás