MK BH 2001/345
MK BH 2001/345
2001.07.01.
A jogerős ítélet megalapozatlan, ha a másodfokú bíróság – annak a megállapítása ellenére, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló mérlegelésével állapította meg a tényállást – e megállapításnak ellentmondóan mégis az elsőfokú ítélettől eltérő tényállásra alapítja a döntését [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
Az alperes a felperes gépkocsivezető munkakörben fennállt munkaviszonyát 1998. május 26-án rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes folyamatosan megszegte a kötelezettségét, mert a tehergépjármű menetleveleit a megtett kilométerek tekintetében meghamisította, és egyébként sem vezette a menetlevelet tényszerűen.
A felperes a keresetlevelében a rendkívüli felmondás jogellenességének a megállapítását és az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A munkaviszonya helyreállítását nem igényelte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest 92 183 forint elmaradt munkabér és kamatai, 300 000 forint végkielégítés, valamint 37 527 forint felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1998. május 21-én, 22-én és 23-án a menetleveleket nem a járatlapnak és a szállítólevélnek megfelelően vezette. Május 21-én a menetlevélen 20 vevőt szerepeltetett, holott a járatlap szerint 10 vevőt kellett felkeresnie, az azon nem szereplő vevők 1998 májusában már nem voltak az alperes vevői.
Az alperes 1998. május 25-én járatellenőrzést rendelt el, ennek során a kilométeróra 56 km megtételét jelezte a járat elvégzése után. Az ellenőr az út során a kilométeróra meghibásodását jelezte, és a kilométeróra állását a megtett úthoz viszonyítva kevésnek találta. A felperes a göngyöleget az ellenőrzés során a visszafelé vezető úton gyűjtötte be. A május 27-ei menetlevélen utólag jelezte a kilométeróra meghibásodását. Az adott járat útvonalán naponta 116 km-t tett meg.
A tanúvallomások alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes és más gépkocsivezetők által megtett km-mennyiség között abból adódott a különbség, hogy a felperes a göngyöleget csak a visszaúton szedte össze, emiatt a külterületi útvonalat kétszeresen tette meg. Az alperes a rendszeres 100 km feletti utat már korábban is észlelte, de erre nem kért magyarázatot, és nem is hívta fel a figyelmét a göngyöleg begyűjtés megfelelő módjára.
A bíróság mindezt úgy értékelte, hogy a felperes a menetleveleken a vevők nem valósághű feltüntetésével önmagában nem követett el olyan súlyú kötelezettségszegést, amely a rendkívüli felmondást megalapozná. A megtett kilométer tekintetében pedig a szándékos, vagy súlyosan gondatlan lényeges kötelezettségszegést nem találta megállapíthatónak a felperes terhére.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Az alperes perköltség és illeték megfizetésére történő kötelezését mellőzte.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, abból azonban téves következtetést vont le. Azt állapította meg, hogy semmi nem bizonyította azt, amit a felperes a többletkilométer keletkezésére a göngyöleg visszaszállítása vonatkozásában előadott. Azt a menetlevelet sem tartotta alkalmasnak a kilométeróra meghibásodásának bizonyítására, amelyre a felperes utólag feljegyezte a hibát. Ezt akként értékelte, hogy a felperes így kívánta az ellenőrzés során feltárt kilométer-eltérést igazolni.
Ezért a másodfokú bíróság az okirati bizonyítékok alapján bizonyított kötelezettségszegést – mind a megrendelők, mind a megtett kilométer valótlan feltüntetését a menetlevélen – a rendkívüli felmondást megalapozó lényeges kötelezettség szándékos megszegésének minősítette.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal, hogy a munkaviszonya 1999. március 23-án szűnt meg, és további 150 324 forint végkielégítés, valamint 58 758 forint elmaradt munkabér megfizetésére is kérte az alperest kötelezni. Álláspontja szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen és logikai ellenmondást tartalmaz. A Pp. 206. §-a (1) bekezdésébe, 221. §-a (1) bekezdésébe és az Mt. 96. §-a (1) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. Arra hivatkozott, hogy a boltok, vevők téves megjelölése a menetlevélen csak a rutinból végzett munkából eredt, de ez nem eredményezett többletkilométert. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítélettől eltérő tényállást állapított meg, de ennek nem adta megfelelő indokát. Ezzel kapcsolatban részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet tényállásának megállapításait a perbeli tanúvallomások alátámasztják, és a másodfokú ítélet e bizonyítékok elvetésének semmiféle indokát nem adta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak szembeállítására, újabb összehasonlítására. Azt vizsgálhatja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a mérlegelés eredményét meghatározó indokok tarthatóak-e, nincs-e bennük nyilvánvalóan helytelen következtetés. Ez a vizsgálat akkor végezhető el, ha a jogerős ítélet indokolása megfelel a Pp. 221. §-a (1) bekezdésének.
Az adott esetben a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy ,,az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást''. A másodfokú bíróság azonban – e megállapításának ellentmondóan – az elsőfokú ítélettől eltérő tényállásra alapította a döntését a perben ügydöntő tények, a kilométeróra meghibásodása és a göngyöleg-visszaszállítással kapcsolatban megtett hosszabb útvonal tekintetében. E tényeket nem találta bizonyítottnak. Az erre vonatkozó indokolásban azonban csak az okirati bizonyítékokra utalt, és egyáltalán nem tért ki arra, hogy az elsőfokú ítélet tényállása megállapításánál figyelembe vett tanúvallomásokat miért mellőzte. Ily módon a másodfokú bíróság a módosított tényállás megállapításánál a perbeli bizonyítékokat nem összességében értékelte [Pp. 206. § (1) bekezdés], és nem tett eleget az indokolási kötelezettségének [Pp. 221. § (1) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot – a hivatkozott eljárási szabályoknak megfelelő – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A peres felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv.I.10.395/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás