KK BH 2001/348
KK BH 2001/348
2001.07.01.
A biztonságos harmadik országból érkező külföldi menekültkénti elismerését meg kell tagadni [1997. évi CXXXIX. tv 2. § d)-e) pont, 4. § (1) bek. c) pont, 31. § (1) bek., 36. §; 24/1998. (II. 18.) Korm. r. 30. §].
Az ukrán állampolgár kérelmező gyermekével együtt 1999-ben érvényes útlevéllel érkezett Magyarországra, jelentkezett az idegenrendészeti hatóságoknál, és menekültkénti elismerését kérte. Kérelmében előadta, hogy 1996. végén hagyta el hazáját, ahova tartózkodási helyéről, Csehországból csak 1997-ben három hónapra tért vissza. A Cseh Köztársaságot nem faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai okok miatti üldöztetés vagy attól való megalapozott félelme miatt hagyta el.
A kérelmezett a menekültkénti elismerést megtagadta. Indokolása szerint a Cseh Köztáraság a kérelmezőre nézve megfelel a biztonságos származási országot jellemző feltételeknek. Ott megvolt a kérelmezőnek a lehetősége a menekültté nyilvánítási kérelem benyújtására.
A határozat ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a határozat megváltoztatását és menekültkénti elismerését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította, mert a kérelmezett határozata a jogszabályoknak megfelelt.
A végzés ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést kérve annak megváltoztatásával menekültként, de legalább befogadottként való elismerését.
A kérelmezett észrevételében a végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében meg kell tagadni annak a külföldinek a menekültkénti elismerését, aki olyan országból érkezett, amely e törvény szerint biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak minősül, és a kérelmező nem bizonyította, hogy reá nézve az az ország nem felel meg a 2. § d)-e) pontjában meghatározott feltételeknek. A Met. 2. §-ának e) pontja szerint biztonságos harmadik ország: amely a kérelmezőre nézve megfelel a biztonságos származási országot jellemző feltételeknek, és a ahol a külföldi a Magyar Köztársaság területére érkezése előtt úgy tartózkodott, letelepedett, átutazott vagy továbbutazott, hogy reá nézve, kérelmére a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát elismerték, vagy az elismerés iránti kérelem benyújtására megvolt a lehetősége, de azzal nem élt; feltéve, hogy ezen ország jogszabályai szerint a külföldi nem küldhető vissza abba az országba, amelyben az üldözésnek, kínzásnak, illetve embertelen, illetőleg megalázó bánásmódnak lenne kitéve. A Cseh Köztársaság jogszabályai szerint a kérelmező nem küldhető vissza abba az országba, amelyben üldözésnek, kínzásnak, illetőleg embertelen, illetőleg megalázó bánásmódnak lenne kitéve, így a Cseh Köztársaság a kérelmező szempontjából megfelel a biztonságos harmadik országot jellemző kritériumoknak.
A Csehországban előterjesztett menekültkénti elismerés iránti kérelmével kapcsolatosan a kérelmező az eljárás során eltérő előadást tett. E körülményre csak fellebbezésében utalt, ezért e bizonyítékkal alá nem támasztott, illetőleg az eljárás eddigi adataival ellentétes előadásnak a fellebbezés elbírálásánál jelentősége nincsen.
A menekültkénti elismerés megtagadása okára tekintettel a felperes hazájában elszenvedett üldözését nem kellett érdemben vizsgálni.
A menekültügyi eljárás a Met. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében kérelemre indul, ezzel szemben a hatóság a Met. 36. §-a értelmében a külföldit hivatalból ismeri el befogadottként. A hivatal határozathozatali kötelezettségét ezekben az ügyekben a 24/1998. (II. 18.) Korm. rendelet 30. §-ának (1) bekezdése tételesen szabályozza. E rendelkezés f) pontja előírja a befogadottkénti elismerést tartalmazó határozat meghozatalát, az elismerés megtagadásával kapcsolatban azonban nem írja elő menedékjogi határozat meghozatalának kötelezettségét, mert ebben az esetben az érdemi és felülvizsgálható határozatot az idegenrendészeti hatóság fogja meghozni. A kérelmezett a befogadásról határozatot nem hozott, így nincs olyan döntés e tárgyban, amely felülvizsgálható volna.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a szerinti 253. § (2) bekezdésében írtak alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf.V.39.151/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás