KK BH 2001/350
KK BH 2001/350
2001.07.01.
Nem lehet alapja a vadászterület határai kijelölésének az az egyezség, amely nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek [1996. évi LV. tv 8. § (1) bek., 20. § (3) és (4) bek.].
A felperes – mint a Földtulajdonosi Közösség közös képviselője 1997. január 13-án terjesztett elő kérelmet a vadászterület határainak kijelölése iránt.
Az alperes az 1997. január 30. napján kelt határozatával N. vadászterületének határát az ún. ,,Tölgyfamajori'' részen hivatalból állapította meg, arra hivatkozással, hogy a felperes felhívás ellenére az érintett földtulajdonosi közösség közös képviselőjével a vadászterület határainak tekintetében a megadott határidőig, 1997. január 15-ig nem tudott megállapodni.
A felperes keresetében az alperes határozatainak felülvizsgálatát kérte. Arra hivatkozott, hogy a vadászterület határai hivatalbóli kijelölésének jogszabályi feltételei nem álltak fenn, mivel a jogszabály által megkívánt egyezség a felek között létrejött. Az alperesnek ennek figyelembevételével kötelessége lett volna a vadászterület határainak megállapítása.
A kereset benyújtását követően az alperes 1997. március 14. napján kelt határozatának indokolását megváltoztatta, és kifejtette, hogy ugyan a felek között az egyezség létrejött, nem teljesült azonban a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 8. §-ának (1) bekezdésében előírt, a két szemközti határvonal közti minimális 3000 méteres távolsági követelmény, ezért, a Vadgazdálkodási Bizottság javaslata alapján az alperes e területrészt a szomszédos vadászterülethez csatolta.
A felperes az alperesi határozat indokolásának megváltoztatását követően a keresetét indokaiban módosította, előadva, hogy az alperesnek a földtulajdonosi közösség akaratának megfelelően, az egyezség szerint a Vtv. 20. §-ának (3) bekezdése alapján kellett volna megállapítania a felperesi vadászterület határait.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és ítéletével az alperesi határozatokat – az ún. ,,Tölgyfamajori'' rész tekintetében – hatályon kívül helyezte, az alperest pedig új eljárás lefolytatására kötelezte. Útéletének indokolásában a Vtv. 20. §-ának (3) és (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperesi határozat figyelmen kívül hagyta a tulajdonosi közösségek megállapodását, ezért az jogszabálysértő.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Útéletében rámutatott arra, hogy a vadászterületek határainak megállapítása tárgyában indult eljárás során egyes közösségi igények között átfedés jelentkezett, ugyanazt a területet több tulajdonosi közösség kívánta saját vadászterületéhez csatolni, és a vadászati hatóság felhívására az érintett tulajdonosi közösségek képviselői között a törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezség nem jött létre. Ezért a vadászati hatóság a vadászterület határát a Vtv. 20. §-ának (4) bekezdése alapján helyesen állapította meg hivatalból.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a vadászterület határainak megállapítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljáró bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Vtv. 20. §-ának (3) és (4) bekezdésébe ütközik. Álláspontja szerint a kényszerhasznosításról határozatot csak abban az esetben lehet hozni, ha a jogszabály által meghatározott két feltétel valamelyike hiányzik. Márpedig a kérelemben javasolt határ megfelelt a Vtv.-ben írt feltételeknek, az érintettek a területek átfedése miatt a megfelelő tartalmú egyezséget megkötötték.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete iratellenes, mert nem veszi figyelembe a felperes és a többi érdekelt által megkötött egyezségeket.
Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A vadászterület – függetlenül a földrészletek tulajdoni viszonyától – olyan körülhatárolt terület, amelyen a jogosult vadgazdálkodási és vadászati jogát gyakorolja.
A Vtv. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében vadászterületnek minősül – hasznosítási formájától függetlenül – az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a 3000 hektárt eléri, és szemközti határvonalainak távolsága legalább 3000 méter, továbbá ahol a vad
a) a szükséges táplálékot megtalálja,
b) természetes szaporodási feltételei, valamint
c) természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott.
A vadászterület határának megállapítása a Vtv. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a vadászati hatóság feladata.
A vadászterület határának megállapítására irányuló kérelem tekintetében való döntés a vadászati hatóságnak nem korlátozás nélküli diszkrecionális joga. A vadászati hatóság a Vtv. 20. §-ának (3) bekezdése értelmében nem utasíthatja el az ilyen kérelmet, ha
a) a kérelemben javasolt határ megfelel az e törvényben írt feltételeknek, és
b) a szomszédos vadászterülettel való érintkezés esetében az érintettek az e törvényben írtaknak megfelelő tartalmú egyezséget kötnek.
A Vtv. 20. §-a (4) bekezdése ad lehetőséget a vadászati hatóságnak arra, hogy ha a kérelem az e törvényben foglalt feltételeknek nem felel meg, illetőleg az érintettek a vadászati hatóság által közölt időpontig az e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezséget nem kötnek, a vadászterület határát a vadászati jog kényszerhasznosítására vonatkozó szabályok szerint hivatalból állapítsa meg.
A perbeli esetben tehát arra a kérdésre kellett a bíróságnak választ adnia, hogy jogszerűen járt-e el az alperes akkor, amikor az érintett vadászterület közösségeinek egyezségét figyelmen kívül hagyva a Vtv. 20. §-ának (4) bekezdése alapján eljárva állapította meg a felperesi vadászterület határát.
A felek között ugyan egyezség jött létre, azonban az a törvényben előírt feltételeknek – a szemközti határvonalak távolsága tekintetében – nem felelt meg.
Alaptalanul hivatkozik tehát a felperes a Vadászterület Tulajdoni Közösség közös képviselőjével kötött egyezsége figyelmen kívül hagyására, ugyanis a Vtv. 20. §-ának (4) bekezdése csak az e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezség elfogadását biztosítja.
A felperes és B. Gergely egyezsége az így kialakítandó vadászterület nagyságára tekintettel nem felelt meg a Vtv. 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak, azaz nem tette lehetővé a vadászterületté minősítést.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vadászterület határai hivatalbóli kijelölésének a Vtv. 20. §-a (4) bekezdésében rögzített feltételei fennálltak. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok tartalmával egyezően állapította meg, hogy a Vtv.-ben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezség hiányában a vadászati hatóság a vadászterület határát a Vtv. 20. §-ának (4) bekezdése alapján eljárva hivatalból volt jogosult meghatározni, a kényszerhasznosításra vonatkozó szabályok szerint.
Mindezen körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.VI.27.354/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás