BK BH 2001/352
BK BH 2001/352
2001.08.01.
Az alkoholos hallucinózis folytán az akut elmezavar kóros elmeállapotában az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének a törvényi tényállását megvalósító terhelt kényszergyógykezelése mellőzésének van helye, ha a fellebbezési eljárás során megállapítható, hogy a terhelt jelenleg már gyógyultnak tekinthető, és az alkoholfüggősége megszűnt [Btk. 24. § (1) bek., 74. § (1) és (3) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság az 1999. június 16. napján kelt ítéletével az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló vádlottat, az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmentette, egyben elrendelte a kényszergyógykezelését.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést a cselekmény téves jogi minősítése miatt, és a kényszergyógykezelés elrendelésének mellőzése végett.
A legfőbb ügyész a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Az ítéleti tényállást az elmeorvos szakértői vélemény tekintetében aggályosnak találta. A részleges megalapozatlanság miatt bizonyítás felvételét, az ügyben elmeorvosszakértői véleményt elkészítő orvos szakértők meghallgatását, továbbá az IMEI osztályvezető főorvosának a megkeresését indítványozta arra vonatkozóan, hogy a vádlott alkoholbetegségének gyógyítására van-e lehetőség, illetőleg szükség esetén milyen gyógykezelésben részesül.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 240. §-a értelmében bizonyítás felvételét rendelte el.
A védő annak az álláspontjának adott hangot, hogy a védence magatartása a Btk. 170. §-a (6) bekezdésének I. fordulata szerint minősülő bűncselekménynek – gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének – minősül. Álláspontja szerint az orvos szakértői vélemény szerint is gondatlan elkövetésre vonható következtetés.
Az ügyész utalt arra, hogy az elkövetési magatartás véghezvitelének módját orvosi dokumentumok is megerősítik, amelyek a sértett terhelő nyilatkozatát rögzítették. Az orvos szakértői véleményben megállapított szúrás helyét, és az elkövetés eszközét tekintve a cselekmény jogi minősítése is törvényes. A kényszergyógykezelés elrendelésének a mellőzését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védelmi perorvoslat az alább kifejtettek szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során megtámadott elsőfokú ítéletet a történeti tények tekintetében megalapozottnak találta.
A megyei bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként, indokolási kötelezettségének maradéktalan teljesítésével állapította meg. Mindenekelőtt a szomszédok igazolták a házaspár közötti hosszan tartó vitatkozás tényét, majd a sértettnek és a vádlottnak a feleség sérüléseivel kapcsolatos kijelentéseit, amelyek egyértelműen a vádlott által történt bántalmazásra utaltak. Az igazságügyi orvos szakértő kizárta az önkezűséget, nevezetesen, hogy a sértett saját magának okozta volna a sérüléseket. Megalapozott az igazságügyi elmeorvosszakértői véleményben foglalt az a megállapítás is, mely szerint a vádlottnál a cselekmény elkövetése idején alkoholos hallucinózis zajlott le, és ez az akut elmezavar a magatartását meghatározta, ez adta a cselekménynek a motivációját is. Ez a heveny elmebetegségi állapot, elmezavar képtelenné tette őt arra, hogy felismerje a cselekménye következményeit és e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítását.
A szakértők utaltak arra is, hogy mivel az akut téves eszmés elmezavar hátterében a rendszeres és túlzott mértékű szeszesital-fogyasztás áll, és a vádlott a zárt körülmények között alkoholt nem fogyaszt, elmeállapotában lényeges változás következett be, nevezetesen ma már az állapota rendeződött, és alkoholos hallucinózisa nincs, felismerési és akarati képességének teljes birtokába került.
A Legfelsőbb Bíróság nem látta kellően tisztázottnak azt a kérdést, hogy a vádlott jelenlegi állapotában a kényszergyógykezelés szükséges-e, ezért a Be. 240. § alapján bizonyítást vett fel, melynek eredménye teljes mértékben megerősítette az elsőfokú ítéletben foglalt elmeorvosszakértői megállapítást. A másodfokú eljárásban ismételten meghallgatott igazságügyi elmeorvos-szakértők fenntartották a korábbi véleményüket, mely szerint a vádlott jelenleg gyógyultnak tekintendő, és az alkoholfüggősége megszűnt. Az IMEI osztályvezető főorvosának a 2000. május 15. napján kelt írásbeli tájékoztatása szerint a vádlottnál a felvételétől kezdődően alkoholmegvonási tünetek nem jelentkeztek. Az alkoholelvonó kezelés fő vonalát képező pszichoterápiás és szocioterápiás kezelésen átesett, továbbiakban az ideggondozói kontroll szükséges és elégséges. A Legfelsőbb Bíróság által kijelölt Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet orvos szakértői által adott elmeorvosszakértői vélemény tartalma megegyezik a korábbi véleményekkel. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a 2000. szeptember 5. napján hozott végzésével a vádlott ideiglenes kényszergyógykezelését megszüntette.
Az elsőfokú ítélet a fenti helyesbítéssel a Be. 239 §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Erre tekintettel törvényes a vádlottnak büntethetőséget kizáró okból való felmentése.
Az irányadó tényállás alapján tényként megállapítható, hogy a vádlott szándéka testi sértés okozására irányult. Ennek során az élet kioltására is alkalmas eszközt használt. Az elkövetés eszközéből, a megtámadott testtájékból – mivel a szúrt sérülés a test bal oldalán, a szívtájéki részen helyezkedett el –, továbbá a szúrás erejéből az alanyi oldal teljessége esetén a súlyosabb, akár életveszélyes sérülés bekövetkezése és ez iránt közömbösség következik. E tekintetben tehát a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a védelemnek azzal az álláspontjával, amely szerint a cselekmény csak gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének a megállapítására alkalmas.
Figyelemmel az elmeorvos-szakértői vélemények egybehangzó tartalmára, amely szerint a vádlott kényszergyógykezelése szükségtelen, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a vádlott kényszergyógykezelésének az elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, az ítélet egyéb rendelkezését pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.IV.2677/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás