BK BH 2001/353
BK BH 2001/353
2001.08.01.
A sértettnek a vádlott testi épsége ellen intézett kitartó és sorozatos támadása, illetőleg a támadással közvetlenül fenyegető jogtalan magatartása esetén a megtámadott részéről a jogos védelmi helyzet fennáll, és nem tekinthető az arányossági követelmény megsértésének, ha a vádlott a védekezés során a sértett kezéből kicsavart késsel a sértettet a combján megszúrja, ami a verőér sérülése folytán annak a halálát eredményezi [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.; Be. 214. § (3) bek. c) pont].
A megyei bíróság a 2000. június 5. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg, ezért őt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege a következő.
A 38 éves vádlott az általános iskola 8 osztályát végezte el, betanított munkásként dolgozik, vagyona egy családi ház fele része. Három kiskorú gyermeke van, akikkel, és a gyermekeinek az apjával – az ügy sértettjével – él együtt. Büntetlen előéletű. A vádlott és a sértett házassága kezdettől fogva rossz volt, gyakran veszekedtek, a sértett szidalmazta nemcsak a vádlottat, hanem a gyermekeit is, különösen ha ittas állapotban volt. A házasságuk során igen gyakran előfordult, hogy a sértett alkoholos befolyásoltság alatt volt, naponta megivott három liter bort és emellett pálinkát is.
A férje magatartása miatt a vádlott kb. három éve lépéseket tett a házasságuk felbontása iránt, de erről a családtagok rábeszélésére lemondott. A vádlottban később is felmerült a válás gondolata, de félt, hogy a sértett beváltja azt a fenyegetését, hogy válás esetén felrobbantja a házukat.
A sértett agresszív megnyilvánulásait a családon kívül élők is észlelték, de a vádlott hosszú ideig nyilvánosan nem panaszkodott, magába fojtotta indulatait, titkolni igyekezett a családi veszekedéseket. Előfordult az is, hogy a vádlott és a sértett között a vita tettlegességig fajult.
2000. január 26-án a sértett éjszakai munkából tért haza. A családtagjai nem tartózkodtak otthon, a gyermekei iskolában voltak, a vádlott pedig kora reggeltől a munkahelyén dolgozott. Délután 15 óra körül az akkor már enyhe fokú ittas állapotban lévő sértett a konyhában vacsorát főzött, kb. 15 óra 10 perckor érkeztek haza a vádlott és a gyermekei. A sértett éppen hagymát tisztított egy hosszú nyelű késsel. A vádlott hazaérkezése után a sértett a feleségével veszekedést kezdeményezett. A sértett indulatában a lábast a földhöz vágta. A vádlott enni kezdett, de a sértett az ételt kiütötte a vádlott kezéből, ezért a vádlott elindult a gyermekei után az előszoba felé. A sértett ekkor utána dobta a húsvágó deszkát, majd ő is elindult a vádlott után, kezében a főzéshez használt nagy méretű fanyelű konyhakéssel. A veszekedés tovább folyt közöttük az előszobában is, ahol a sértett az ott lévő virágcserepeket a vádlott felé hajította. A vádlott folyamatosan kérlelte a férjét, hogy menjen inkább lefeküdni. Ezalatt a kés mindvégig a sértett jobb kezében volt. Ezt követően a dulakodás még mindig tovább folytatódott, melynek során a vádlott a sértett kezéből kicsavarta a kést. A sértett a vádlott felé indult, jobb kezével a vádlott nyaka irányába kapkodott, mire a vádlott az ajtófélfának lökte, majd jobb kézzel, döfő mozdulattal közepes-közepesnél nagyobb erővel bal combtövön szúrta a 36,5 cm hosszúságú késsel, amelynek a pengehossza 21,5 cm volt.
A sértett ezután kiabált hogy vérzik, és bement a szobába, ahol leült az egyik székre. A vádlott és a fia a sértettet együtt levetkőztették, a vádlott pedig egy törülközőt csavart a vérző sebre. Ezt követően telefonált a körzeti orvosnak és a mentőknek. A fokozatosan eszméletét vesztő sértettet a vádlott próbálta élesztgetni, mellkasát nyomkodta, próbálta lélegeztetni, miközben ismételten telefonált a körzeti orvosnak is. A mentők a helyszínre érkezve már csak a sértett halálát állapították meg.
A sértett halálát a bal tomportájékon elhelyezkedő szúrt sérülés következtében a bal combverőér részleges átmetszése és az ennek következményeként beállt vérvesztéses sokk okozta. A szúrcsatorna a tomportájék lágyrészei között a hasüreget is megnyitotta, kissé alulról felfelé haladt, és több mint 12 cm hosszú volt.
A sértett halála néhány percen belül bekövetkezett a szúrást követően, életét az azonnali szakszerű orvosi segítség is csak eshetőlegesen menthette volna meg.
A vádlott magatartása és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása végett; a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentett be perorvoslatot.
A legfőbb ügyész átiratában a büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezést visszavonta. Az ítéleti tényállás kiegészítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ügyész álláspontja szerint a sértett szándéka nem irányult a vádlott bántalmazására, az eseménysorozat ideje alatt ugyanis a sértett kezében volt a kés, de azt nem használta. Mindebből következik, hogy az elkövetés során a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben.
A védő a fellebbezése írásban is benyújtott indokaiban és a fellebbezési tárgyaláson elhangzott felszólalásában arra hivatkozott, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, a sértett többször is megismételt jogtalan támadásával szemben védekezett. Ezért büntethetőséget kizáró okból a vádlott felmentését kérte.
A védelmi fellebbezés az alább kifejtettek szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során az elsőfokú ítélet tényállását a lényeges részében megalapozottnak találta, ugyanakkor megállapította, hogy a tényállás kisebb hiányosságban szenved, ezért azt a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt lehetőségnél fogva az alábbiakkal egészítette ki:
– Miután a sértett kiütötte a vádlott kezéből az ételt, a feleség, hogy elejét vegye a további vitának, esetleg bántalmazásnak, elindult a gyerekei után az előszoba irányába. Ekkor a sértett utánavágta a fából készült húsvágó deszkát, ami nem a vádlottat érte, hanem a tükörnek csapódott úgy, hogy a deszka eltörött. Ezt követően a sértett az előszobába távozó vádlott felé hajította a virágcserepeket, amelyek a falat érve törtek össze, eközben a kezében kést tartó ittas sértett megöléssel fenyegette a vádlottat és a családot. A vita során a sértett több ízben a vádlott nyakát akarta elkapni. A vádlott igyekezett magától távol tartani a sértettet, ez azonban nem járt eredménnyel, mert az továbbra is támadóan lépett fel, amit végül is a vádlott a sértett combjának megszúrásával hárított el.
A megyei bíróság által megállapított tényállás a fenti kiegészítéssel mindenben megalapozott, és az a másodfokú eljárásban irányadó volt.
Tévedett a megyei bíróság, amikor megállapította a vádlott bűnösségét a halált okozó testi sértés bűntettében és büntetést szabott ki vele szemben. A Btk. 29. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A törvény szövegéből egyértelműen következik, hogy jogtalan támadás vagy a támadással közvetlenül fenyegető helyzet esetén van helye jogos védelemnek, amelynek során a megtámadott az ellen védekezhet. A megtámadott személy védekezése akkor jogos, ha a törvényi tényállást megvalósító cselekménye a támadás elhárításához szükséges. A jogos védelem esetében azonban a támadást elhárító cselekmény nem idézhet elő aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna, vagyis a megtámadott testi épsége elleni támadás esetén az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a támadással. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve értelmében a konkrét ügyben a történések egész folyamatát figyelembe véve a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy a cselekmény véghezvitelének időpontjában a jogos védelmi helyzet fennállt-e.
Az adott ügyben – az előzményeket érintően – bizonyított volt, hogy az italozó, agresszív természetű sértett több ízben bántalmazta a családját, ezért a vádlott mindennap rettegve ment haza a munkából, tartva a durva sértett veszekedésétől és tettlegességétől. Ilyen magatartás történt a sértett részéről az elkövetés napján is, a szitkozódó sértett először az edényt vágta földhöz, majd a vádlott kezéből kiverte az ételt. A vádlott igyekezett kitérni az ittas férje támadása elől, ezért az előszoba felé indult a gyermekei után. A sértett azonban a támadást nem hagyta abba, utána dobta a húsvágó deszkát, majd virágcserepeket hajított a felesége felé, eközben a jobb kezében volt a kés és a családot megöléssel fenyegette, hangoztatva, hogy ő az úr a házban. A vádlottnak a támadás elhárítása érdekében sikerült kicsavarni a sértett kezéből a kést, de a sértett a támadást ezt követően is folytatta, a feleség felé lépett, jobb kezével a nyakát akarta elkapni, mire az asszony – az újabb támadást elhárítandó – az ajtófélfának lökte, és a sértettől elvett késsel combtövön szúrta.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, hogy a tettlegességet a vádlott kezdeményezte. Az egész okfolyamatot, a veszekedést, a sorozatos támadást a sértett indította el, amit a vádlott békítő magatartása, majd kitérése sem tudott megszüntetni.
Az adott esetben nem lehet szó kölcsönös verekedésről sem, mivel a vádlott kizárólag a támadás elhárítása érdekében folyamodott tettlegességhez (BH 1978/407. számú jogeset).
Nem helytálló az az ügyész által hangoztatott állítás sem, hogy a sértett nem akart sérülést okozni a feleségének, mivel kitartó támadást intézett ellene, és nem rajta múlt, hogy a vádlott nem szenvedett súlyos sérüléseket.
A tényállásból kitűnik, hogy a vádlott a férj sorozatos támadása elől igyekezett kitérni. Ez a törekvése nem vezetett eredményre, mert a sértett követte, és a testi épsége elleni támadást, fenyegetést továbbra is folytatta. Végül a vádlottnak nem volt más lehetősége, mint a kezébe került kés használatával a sértett testi épsége ellen irányuló védekezés.
Összegezve megállapítható, hogy a sértettnek a vádlott személye, testi épsége és a család javai ellen irányuló jogtalan, kitartó támadása szükségessé tette a vádlott védekezését. Nem kétséges, hogy a sértettnek a vádlott ellen intézett támadása testi sértés okozására irányult, és csak a véletlennek köszönhető, hogy ez nem következett be. A megtámadott vádlott jogszerűen járt el, mert a cselekménye a támadás elhárításához szükséges volt, az elhárító magatartás arányban állt a támadással, és az is testi épség ellen irányult. Erre vonható megnyugtató következtetés a szúrás helyéből. A vádlott a sértettet combtövön szúrta, tudatában nem merült fel annak a lehetősége, hogy ezáltal a verőér sérülhet, és a sértett életét veszítheti.
A fentebb kifejtettekből következik, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel – büntethetőséget kizáró okból – a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján a halált okozó testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A megyei bíróság gazdasági hivatalánál bűnjelként kezelt fanyelű kés lefoglalását a Be. 102. §-ának (1) bekezdése értelmében megszüntette – annak elkobzását mellőzte –, és azt a Be. 102. §-ának (2) bekezdése értelmében a vádlottnak, a dolog tulajdonosának rendelte kiadni. (Legf. Bír. Bf.IV.1882/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás