BK BH 2001/355
BK BH 2001/355
2001.08.01.
I. Megvalósítja a csalást a kisszövetkezet elnöke, aki az önkormányzattal kötött szerződés alapján a község gázhálózatának a tervezési munkálatait a kisszövetkezettel végezteti el, de ennek az ellenértékét – mint magántervező – maga veszi fel [Btk. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont].
II. A vagyon elleni bűncselekmények esetében az elkövetési érték, az okozott kár és a vagyoni hátrány összegébe az általános forgalmi adó (áfa) összege is beletartozik, amelyet a cselekmény érték szerinti jogi minősítése szempontjából abban az esetben is figyelembe kell venni, ha az elkövető erre nézve az adózás során a befizetési kötelezettségét teljesítette [Btk. 137. § 5. pont, 137/B §, 318. §].
A városi bíróság a hatályon kívül helyezést követően lefolytatott új eljárás során, az 1997. június 26-án kihirdetett ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt 1 év 4 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1991. és 1992. évben elnöke volt a kisszövetkezetnek. A kisszövetkezet elsősorban a települések gázvezeték-építési munkáinak tervezésével és a gázhálózatok kiépítésével foglalkozott.
1991 februárjában a terhelt mint a kisszövetkezet elnöke, a pályázatot kiíró O. község polgármesterének ajánlatot tett arra, hogy 15 millió forintos – az áfát is magában foglaló – áron a kisszövetkezet a községben elvégzi a gázhálózat tervezési és kivitelezési munkálatait. Erről tárgyalásokat folytattak, majd a terhelt szerződéstervezetet nyújtott be, külön a tervezésről és külön a szakaszonkénti kivitelezésről. A gázhálózat tervezésével kapcsolatos szerződéstervezetet – ellentétben a kivitelezési tervekkel – saját nevében terjesztette elő, és abban magát mint magántervezőt jelölte meg vállalkozóként. Tervezői díját áfával együtt 2 millió 500 ezer forintban tüntette fel azzal, hogy az a kivitelezéshez kapcsolódóan három részletben fizethető. A szerződéstervezeteket az O.-i önkormányzat képviselő-testülete megvitatta, és – bár felvetődött, hogy az összköltségen belül a tervezői díj túlzottan magas – azt elfogadta. Úgy a tervezési szerződés megkötésére 1991. június 9-én a fenti tartalommal került sor.
1991. nyarán a terhelt úgy tájékoztatta a kisszövetkezet tagjait, hogy ezeket a munkálatokat a kisszövetkezet végzi, és megbízta őket a tervezési munkák elkészítésével.
A tervezésre három ütemben került sor, mindhárom ütem tervezését G. B. és L. A. végezte, és mindhárom ütemhez kapcsolódóan C. P. készítette el a geodéziai munkákat. Ezután G. B. mint a kisszövetkezet elnökhelyettese és L. A. mint tervező eljártak a szükséges engedélyek megszerzése érdekében. A szakhatóságok valamennyi esetben úgy tudták, hogy a tervezést is a kisszövetkezet végzi, így az engedélyeket a kisszövetkezet részére állították ki. A bányaműszaki felügyelőség 1991. november 12-i határozata külön is megjelölte, hogy a kivitelezést a kisszövetkezet által készített terv alapján kell elvégezni.
A gázvezetékek tervezési munkáiért a terhelt részére O. község önkormányzata áfával együtt 1991. november 26-án 1 millió forintot, 1992. február 20-án 854 ezer forintot, végül 1992. október 22-én 590 ezer 750 forintot, összesen 2 millió 444 ezer 750 forintot utalt át tervezési díjként. A fenti összeget a terhelt felvette, mint magántervező a pénztárkönyvébe bevezette, és adóbevallásában szerepeltetve adózott utána. A megszerzett nettó nyereséget saját céljaira használta fel, abból a kisszövetkezet tagjai semmilyen díjazásban nem részesültek.
1991. nyaráig a kisszövetkezetben csak a terhelt rendelkezett tervezői jogosultsággal, majd G. B. és L. A. is megszerezték a szükséges képesítést. Ezt követően ők is vállaltak saját nevükben tervezési munkákat, ennek során a terveket önállóan készítették el, és a vállalkozói díjat is a nevükre utalták ki.
Az adott időszakban kialakult piaci helyzetre figyelemmel – amely szerint a nyomott piac miatt elfogadott tervezési díj az ilyen létesítményeknél a bekerülési összeg 4-8%-a között alakult –, a terhelt által elvállalt tervezési munkák áfás ellenértéke 947 030 forint lehetett volna.
Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és a védője elsősorban felmentés, másodsorban az eljárás megszüntetése érdekében fellebbezett. A megyei bíróság az 1997. október 28-án meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének minősítette, továbbá a szabadságvesztés felfüggesztésének a próbaidejét 2 évre enyhítette, míg egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal a kiegészítéssel tekintette irányadónak, amely szerint tervezési díjként áfával együtt az 1991. november 26-án, 1992. március 12-én és 1992. november 12-én a terhelt által kiállított részszámlák alapján összesen 1 millió 975 ezer forinti munkadíj és 493 ezer 750 forint áfa nyert a terhelt részére kiutalást.
A terhelt az áfa összegével elszámolni volt köteles, amelynek az adóbevallás során eleget is tett. Úgy cselekményét 1 millió 975 ezer forintra nézve követte el.
A jogerős határozatok ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított és elsődlegesen a terhelt anyagi jogszabálysértés miatti felmentését, másodlagosan eltérő minősítés megállapítását és arra tekintettel az eljárásnak elévülés címén való megszüntetését indítványozták. Álláspontjuk lényege szerint a terhelt mint magántervező jogszerűen kötött szerződést a kérdéses gázvezeték magántervezőkénti megtervezésére. Úgy a cselekményével a csalás bűncselekményének tényállási elemeit amellett sem valósíthatta meg, hogy a tényleges tervezési munkákat a kisszövetkezet dolgozói végezték. Másodlagosan arra hivatkoztak, hogy az irányadó tényállás szerint a piaci viszonyoknak megfelelő tervezési díj az 1 millió forintot nem haladta volna meg, és a kisszövetkezetet ért kárnak ez az összeg tekinthető. Erre figyelemmel viszont a cselekmény az akkor hatályos jogszabályok szerint legfeljebb 3 évi szabadságvesztéssel volt büntethető, így a cselekmény büntethetősége az 1995. november 27-én történt nyomozás elrendelésig elévült. A fentiekre figyelemmel kérték a jogerős határozatok hatályon kívül helyezése mellett elsősorban a terhelt felmentését, másodsorban a folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt a büntetőeljárás megszüntetését.
A legfőbb ügyész a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok okszerűen tekintették csalás bűncselekményének a vádlott cselekményét és a kár összegénél is helyes álláspontra helyezkedtek, amikor azt a tervezési díj számla szerinti összegével és nem a piaci viszonyok szerint reális tervezési díjjal tekintették azonosnak.
Téves jogi álláspontra helyezkedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a sértett kisszövetkezetnek okozott kár összegét az áfa összegével – amelyet a terhelt magántervezőként kétségtelenül befizetett – csökkentve vette figyelembe. A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a vagyon elleni bűncselekmények esetében az elkövetési értéknek vagy a kárnak az általános forgalmi adó is részét képezi (BH 1989/12/475. sz. eseti határozat).
A másodfokú bíróság tehát tévesen minősítette a cselekményt folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette helyett folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének. Mindez azonban a cselekmény büntethetőségét nem érinti, mivel a terhelt által megvalósított bűncselekményre tekintettel az elévülés nem következhetett be.
A felülvizsgálati indítványok nem alaposak.
Az irányadó tényállás szerint az összekapcsolódó szerződésekre előbb az általa vezetett kisszövetkezet nevében ajánlatot tevő, majd ezek közül a tervezési szerződést a piaci viszonyokhoz képest irreálisan magas áron a saját nevében megkötő terhelt cselekményét okszerűen minősítették az eljárt bíróságok a Btk. 318. §-ának (1) bekezdése szerinti csalás bűncselekményének. A terhelt ugyanis az általa kötött szerződéssel kapcsolatban a kisszövetkezetet, így annak dolgozóit is tévedésbe ejtette és tévedésben tartotta. A teljes tervezési munkát a kisszövetkezettel végeztette el, – ugyanakkor annak kikötött díját – 1991. ősze és 1992 novembere között – teljes egészében, három részletben a terhelt vette fel.
A csalás bűntettének tényállási elemét képező kár a Btk. 137. §-ának 5. pontja szerint a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. Ez az adott esetben a tervezési díj számla szerinti összegével azonos. Semmiképpen sem tekinthető ennek a jóval alacsonyabb, piaci viszonyok szerint reálisan kiköthető tervezési összeg. Utóbbi csak akkor bírhatott volna jelentőséggel, ha a terhelt cselekménye – tévedésbe ejtés és tévedésben tartás hiányában – nem a csalás, hanem a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hűtlen kezelés bűncselekményét valósította volna meg.
Tévedett viszont a megyei bíróság, amikor a kár megállapításánál a tervezői munkadíjat terhelő áfa összegét – mivel azt a terhelt magántervezőként az adóhatóságnak befizette – figyelmen kívül hagyta. Amint arra a legfőbb ügyész is utalt, a vagyon elleni bűncselekmények körében az elkövetési értékbe illetve az okozott kárba és a vagyoni hátrányba az áfa összege is beletartozik. Az adott csalási cselekmény konkrét elkövetési körülményei mellett tehát az, hogy a terhelt a csalás bűncselekményével szerzett összeg egy részét – a felszámított áfa összegét – befizette, a kár részbeni megtérüléseként és nem a minősítést érintő körülményként jelentkezik.
A terhelt cselekményét tehát a megyei bíróság tévesen minősítette – jelentős kárt okozó helyett – a Btk. 318. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének.
A Be. 284. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel azonban miután az eljárt bíróságok így is a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki a büntetést, a minősítést a felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság nem érinthette.
A jogerős határozatokkal megállapított folytatólagosan elkövetett csalás bűntette vonatkozásában az eljárás elévülés címén megszüntetése sem merülhet fel. A Btk. vonatkozó rendelkezései szerint ugyanis – többek között – a nyomozás elrendelése az elévülési időt megszakítja, és így az újra elkezdődik [Btk. 35. § (1) bekezdés].
A tényállás szerinti 1 millió 975 ezer forintos kárérték mellett pedig a cselekmény – a nyomozás 1995. november 27-i elrendelésekor – a Btké. elkövetési értékeket meghatározó rendelkezéseire figyelemmel jelentős értékre elkövetettnek minősült [Btké. 27/A. § (1) bekezdés]. Úgy a cselekményre előírt büntetési tétel akkor 5 évig terjedő szabadságvesztés volt, amelynek az elévülése a nyomozás elrendeléséig nem következhetett be [Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a 35. § (1) bekezdése].
A kifejtettekből következően az elévülés sem a nyomozás elrendeléséig, sem azt követően nem állhatott be. Ezért a Legfelsőbb Bíróság – tekintettel arra is, hogy az ügyben eljárásjogi hatályon kívül helyezési ok – Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése – sem forog fenn, a támadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.V.340/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás