BK BH 2001/357
BK BH 2001/357
2001.08.01.
Megvalósítja a halált okozó ittas járművezetés bűntettét az a gépkocsivezető, aki a négysávos úttesten, a kijelölt gyalogátkelőhely közelében – bár szabálytalanul – áthaladó sértettet az ittassága folytán későn észleli, és őt halálra gázolja [Btk. 188. § (2) bek. c) pont; KRESZ 3. §, 4. § c) pont].
A városi bíróság az 1998. április 21-én kelt, illetve a megyei bíróság az 1999. március 11. napján meghozott ítéletében a terhelt bűnösségét halált okozó ittas járművezetés bűntettében állapította meg, ezért őt 2 éves börtönbüntetésre és 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1996. december 12-én este a terhelt a személygépkocsijával a város belterületén haladt, a menetirány szerinti jobb oldalon, a belső forgalmi sávban, mintegy 47-53 km/óra sebességgel. Vérében 1,6 ezrelék véralkohol-koncentráció volt, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A bűncselekmény idején már beesteledett. Az egyébként jól megvilágított út kétszer két sávos, osztott pályás, az időjárás folytán nedves, nyálkás, csúszós, az idő pedig borult volt.
A 74 éves sértett a terhelt közlekedésének időpontjában a négy sávos úttesten a terhelt menetirány szerinti bal oldaláról indult el azért, hogy az úttesten áthaladva az autóbuszmegállóba érjen. A kijelölt gyalogátkelőhelyen kezdte meg áthaladását, majd arról menet közben letért és a bal oldali belső sávban a forgalommal szemben haladt mintegy
3 m-t. A jobb oldali forgalmi sávban haladó terhelt elől a szabálytalanul közlekedő sértettet egy darabig a közlekedő kocsik takarták, ám a felezővonal előtt – tehát a bal oldali belső sáv közepén – láthatóvá vált számára is. A terhelt a saját forgalmi sávjában 46-57 m-re volt, amikor a sértett féktávolságon kívül a felezővonal előtt 1,7 m-re járva, a gépkocsik takarásából kikerülve számára láthatóvá vált. Ekkor a terheltnek a baleset elhárítására még lett volna módja, mivel – kellő figyelem mellett és késedelem nélkül – 53-67 km/óra sebességét figyelembe véve megállhatott volna, de ezt nem tette.
A sértett tovább haladva a felezővonalat átlépte, és a terhelt haladási sávjában – immár a gyalogátkelőhelytől 13 m-re eltávolodva – a záróvonaltól 0,8 m-re volt, amikor a terhelt őt gépkocsijával elütötte.
A sértett által teremtett veszélyhelyzet az őt takaró gépkocsi mögül történő kibukkanásakor nyílt meg. Ha a terhelt ekkor a veszélyt észlelve késlekedés nélkül cselekszik, fékezve és megállva a féktávolságon kívül levő sértett elütését elkerülhette volna. A terhelt azonban ittasságából eredő figyelmetlensége folytán a veszélyhelyzet elkerülése érdekében időben nem cselekedett, csupán 2,8-2,9 secundum alapreakción túli késedelem után fékezett.
A sértett a gázolás következtében meghalt.
A jogerős határozattal lezárt ügyben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amely az ítélet jogi álláspontját is vitatva, anyagi jogszabálysértés okából indítványozta a határozat megváltoztatását. Érvelése szerint a terhelt féktávolságon belül észlelte a sértettet, minthogy az korábban nem a saját, hanem a menetirány szerinti bal oldali úttest sávjában haladt. A védő vitatta annak a jogi álláspontnak a megalapozottságát, hogy a közlekedésben részt vevő gépjárművezető köteles figyelemmel kísérni a tőle záróvonallal elválasztott úttest azon részét, ahol a szembejövő forgalom zajlik. Ezzel összhangban hangsúlyozta, hogy amikor a sértett az úttestet felező záróvonalra ért, illetve azon áthaladt, és ekként immár a terhelt számára láthatóan annak saját sávjában került közvetlen veszélybe, a baleset nem volt elhárítható, mert a terhelt járművével féktávolságon belül volt. Hivatkozott a védő a közlekedésben érvényesülő bizalmi elvre is, amelyre figyelemmel a terhelt bízhatott abban, hogy a sértett a záróvonalra érkezve megáll, illetve áthaladását szabályosan folytatja. Mindezzel összefüggésben állította, hogy a sértett halálát nem a terhelt közlekedési szabályszegése okozta, ezért a cselekménye csupán az ittas járművezetés vétségeként értékelhető, így a vele szemben kiszabott büntetés a törvényes minősítéshez tartozó büntetési tételkereten kívül esik.
Mindebből kitűnően a védő felülvizsgálati indítványában a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott – a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát megalapozó – anyagi jogi törvénysértést is sérelmezett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a határozatokat érdemükben felülvizsgálta.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a sérelmezett ítéletek hatályban tartására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi indítvánnyal értett egyet.
Mindenekelőtt megállapította, hogy a terhelt észlelésének körülményei a felülvizsgálati eljárás keretében eredménnyel nem vitathatóak, minthogy a jogerős ítéletben rögzített tényállás felülvizsgálatára – e rendkívüli jogorvoslati eljárás törvényileg kötött okait tekintve [Be. 284. § (1) és (2) bekezdés] – nem kerülhet sor.
A vitatott jogkérdést vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a védő okfejtése téves. Nincs olyan közlekedési szabály, amely a közúton haladó gépjárművezető észlelési kötelezettségét csak a saját sávjának figyelembevételére korlátozná. Nem kétséges, hogy ez jelentős veszéllyel járna, mivel igen gyakori, hogy valamely sávban kialakuló közlekedési veszélyhelyzet több forgalmi sávot, gyakran a szemből haladó forgalmat is érinti. Mindezeken túl a közlekedési sávokat elválasztó záróvonal nem a gyalogosok áthaladására vonatkozó közlekedési jelzés, ekként annak a gyalogos részéről történő átlépése a balesetért való büntetőjogi felelősség szempontjából jelentőséggel nem bír. Megállapította a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az elbírált bűntett tényeit tekintve a közlekedésben érvényesülő bizalmi elv alkalmazása szóba sem kerülhetett. A sértett észlelhetőségének pillanatában – saját biztonságát is veszélyeztető módon – szabálytalanul haladt a gépkocsik között. Ezt figyelembe véve a terhelt nem számíthatott arra, hogy mindezzel felhagyva útját szabályosan fogja folytatni, a veszélyhelyzet elhárítása érdekében észlelését követően azonnal cselekednie kellett volna.
Helyesen döntöttek tehát az ügyben eljárt bíróságok, amikor megállapították, hogy a terhelt a KRESZ. 3. §-ának és 4. §-a b) pontjának előírását megszegve közlekedett. A súlyosan szabálytalanul közlekedő sértett észlelésének pillanatában – lévén a sértett féktávolságon kívül – a terhelt a veszélyhelyzetet még elháríthatta volna, ám ittasságával összefüggő figyelmetlensége miatt ezt nem tette. A tényként megállapított késedelmes reakciójából következett, hogy figyelmetlen vezetését ittas állapota befolyásolta. A veszélyhelyzet elhárításának elmulasztásával függött össze a baleset, ekként a sértett halálának bekövetkezése.
Mindezt figyelembe véve a jogerős ítélet törvényesen minősítette a terhelt cselekményét a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő halált okozó ittas járművezetés bűntetteként.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú ítéleteket hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.I.1312/1999/7. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás