BK BH 2001/360
BK BH 2001/360
2001.08.01.
Megvalósul a sikkasztás, ha az elkövető a mezőgazdasági termelőszövetkezettel kötött szerződés alapján az idegenforgalmi ágazat működtetése céljából leltár alapján bérbe vesz különféle épületeket, állatállományt, eszközöket és berendezéseket, és a szerződés lejárta előtt 19 db lovat a saját istállójába szállít, kijelentve, hogy azokat a sajátjának tekinti [Btk. 317. § (1) bek., (4) bek. a) pont].
A városi bíróság az 1999. november 16. napján kelt ítéletével a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében állapította meg, ezért 1 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 5000 forintonként rendelte egynapi szabadságvesztésre átváltoztatni.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 2000. március 13. napján kelt ítéletével annyiban változtatta meg, hogy a pénzmellékbüntetés összegét 1 millió forintra súlyosította.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt több száz millió forint értékű vagyonnal rendelkezik, büntetlen előéletű vállalkozó, aki 1992. szeptember 1-jén bérleti szerződést kötött a mezőgazdasági termelőszövetkezettel, mely szerint a tsz mint bérbeadó a szerződés megkötésének napjától 1997. december 31. napjáig bérbe adta a terheltnek a bérbeadó kizárólagos tulajdonában levő idegenforgalmi ágazatot működtetés céljából.
A bérbe adott, illetve bérbe vett épületek, építmények, területek, állatállomány, eszközök, berendezések mint természetes és törvényes tartozékok, felszerelések pontosan szerepeltek a szerződés mellékleteiben, valamint az átadó és átvevő leltárban.
A szerződés mellékleteként szerepelt az átadó-átvételi leltárfelvételi ív a lóállományról, 1-66. sorszámig, mely az átadott lovakat jelölte meg név, nem és törzskönyvi szám szerint, továbbá eszmei értéküknek megfelelően az állatállomány egyedileg is meg volt határozva.
A szerződés kimondta, hogy a bérlő a bérlemény állagát köteles a jó gazda gondosságával megóvni, folyamatosan karbantartani, a bérleti jogviszony megszűntekor pedig azt az átadáskori állapotnak és a leltárnak megfelelően visszaadni.
A bérlő a szerződés szerint köteles volt a szakmai előírásoknak megfelelően az állatállomány pótlásáról és selejtezéséről gondoskodni, az állományok termelőképességének fenntartása érdekében.
A terhelt a bérleti szerződés lejárta előtt megegyezett a szövetkezet vezetőségével, hogy nem kíván újabb bérleti szerződést kötni, ezért abban állapodtak meg, hogy a szerződést a lejárat napjával megszűntnek tekintik. Az átadás-átvétel, illetve a leltár felvételének napját 1998. január 5. napjában jelölték meg.
A terhelt a szerződés lejártát megelőzően, 1997. december 28-án az általa bérelt szövetkezet majorjából a bérelt idegenforgalmi ágazathoz tartozó lóállományból a saját tulajdonában levő, újonnan kialakított majorba szállított a szövetkezet tulajdonában levő 19 db, egyedileg beazonosított lovat, és azokat a szerződés lejárta után, az 1998. január 5-én történt átadás-átvétel alkalmával a bérbeadónak nem adta vissza. A terhelt úgy nyilatkozott, hogy ezeket a lovakat a saját idegenforgalmi programjához használja fel, azokat a sajátjának tekinti.
A nyomozóhatóság a terhelt majorjában a sértett tulajdonában levő – összesen 4 155 000 forint értékű – lovakat lefoglalta, és a tulajdonosnak visszaadta, így a kár megtérült.
Az említett ítéletek ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással anyagi jogszabálysértés miatt, elsődlegesen a terhelt felmentését kérve, másodsorban a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását indítványozva. A kérelemben kifejtett álláspont szerint a jogerős ítélet sérti a Btk. 10. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. A terhelt által elkövetett magatartás nem veszélyes a társadalomra, az nem sértette a szövetkezet gazdasági rendjét. A visszaadott állatállomány értéke megfelelt a szerződéskötéskor átvett állatok értékének. Az eljárt bíróságok a bűncselekmény megállapításánál kizárólag a 19 darab ló sorsát vizsgálták – mivel arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szóban forgó állatállomány név, nem és törzskönyvi szám alapján beazonosítható volt, és nem vitatottan a szövetkezet tulajdonát, képezte – és a lovak elszállítását jogtalan eltulajdonításként értékelték. Figyelmen kívül hagyták azonban azt a szakértői véleményt, amely szerint az 1992-es állomány és az 1997-ben visszaadott állomány forgalmi értéke közötti különbség mindössze 695 000 forint volt. Ennek figyelembevételével pedig legfeljebb elszámolási vitáról lehetett volna szó, amit a sértett polgári peres eljárásban érvényesíthetett volna.
Hivatkozott a védő a továbbiakban a megkötött szerződés félreérthető szövegezésére is, melynek eredményeként a terhelt annak a tartalmát tévesen értelmezte az állatállományra vonatkozó részében. Ebből következően a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés címén is a vádlott felmentése indokolt büntethetőséget kizáró ok címén. Végezetül sérelmesnek találta a felülvizsgálati indítvány a pénzmellékbüntetés kiszabását, miután a kifejtett álláspont szerint a cselekmény nem jogtalan haszonszerzés érdekében történt.
A legfőbb ügyész alaptalannak találta felülvizsgálati indítványt, rámutatva, hogy az eljárt bíróságok által megállapított ítéleti tényállásnak a felülvizsgálati eljárásban való támadása törvénynél fogva kizárt. Az irányadó tényállás alapján pedig helyes a terhelt bűnösségének a megállapítása és a cselekmény jogi értékelése, továbbá a fő- és mellékbüntetés alkalmazása. Ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott jogerős határozatot hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 284. §-ának (1) és (3) bekezdése, valamint a 284/A §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatának helye van. A tényállás felderítetlensége, téves volta és erre tekintettel a jogerős ítélet megalapozatlansága felülvizsgálatot lehetővé tevő okként a törvényi felsorolásban nem szerepel, ugyanígy a bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenysége sem. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz tehát kötve van. Annak alapulvételével vizsgálhatja csupán, hogy az adott ügyben történt-e anyagi jogszabálysértés vagy sem. A jogerős ítéletben írt elkövetési magatartást figyelembe véve viszont nem sértett anyagi jogszabályt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét megállapította. A bérbeadó és a terhelt között megkötött bérleti szerződés alapján a bérlő a bérleti jogviszony megszűnésekor a bérlemény állagát az átadáskori állapotnak és leltárnak megfelelően köteles volt visszaadni. Az átadott lóállományról a bérleti szerződés mellékletét képező átadó-átvételi leltárfelvételi ív név, nem és törzskönyvi szám szerint, továbbá eszmei értéküket megjelölve, így egyedileg meghatározva tartalmazza az átvett állatokat. A terhelt a bérelt idegenforgalmi ágazathoz tartozó lóállományból szállított a saját tulajdonában levő majorba 19 darab, egyedileg beazonosított lovat, azokat a sértettnek nem adta vissza, hanem – jelezve, hogy az állatokat a sajátjának tekinti – eltulajdonította. A bűnösség megállapítása és a cselekmény minősítése szempontjából az esetleges elszámolási vitának nincs jelentősége, minthogy nem arról volt szó, hogy a terhelt az elszámolási kérdések rendezéséig tartotta volna vissza a lovakat; továbbá annak sem, hogy a terhelt a jogtalanul eltulajdonított állatokat a sértett állal is ismert helyre szállította.
A sértettel megkötött szerződés félre nem érthető tartalmából, az irányadó ítéleti tényállásból egyértelműen következik, hogy a terhelt a tulajdonossal megkötött szerződést nem értelmezte tévesen, tehát felmentésére tévedés címén sem kerülhetett sor.
Nem kétséges az sem, hogy a terheltet jogtalan haszonszerzési célzat motiválta a bűncselekmény elkövetésénél, ezért törvényes a pénzmellékbüntetés alkalmazása is.
Miután az eljárt bíróságok sem a törvényben meghatározott anyagi, sem eljárásjogi szabályt nem sértettek, a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság ítéletét és a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.I810/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás