PK BH 2001/368
PK BH 2001/368
2001.08.01.
A védjegyjogosult a védjegybitorlásból eredő követeléseit engedményezheti, az engedményes pedig jogosult a védjegybitorlás miatt saját nevében fellépni [1997. évi XI. tv (Vt.) 12. §, 16. §, 19. § (1) bek., 22 §, 27. § (2) bek., 29. § (1)–(2) bek., 95. § (2)–(3) bek.; Ptk. 207. § (1) bek., 328. § (1), (2), (4) bek.; Pp. 156. § (1) bek.].
A Levi Strauss Co. (USA) a jogosultja a 115693, 118626, 120234, 120235, 120237, 127187, 127188, 127851, 130239 és 137351 lajstromszámú védjegyeknek, amelyek a 25. áruosztályba sorolt ruházati cikkekre állnak oltalom alatt. A Budapesti 1. számú Vámhivatal 1998. április 30-án kelt értesítése szerint az alperes részére érkezett 1240 db Levi Strauss farmernadrágot közvetlen vámfelügyelet alá vette. A védjegyjogosult által alapított felperes 1998. május 14-én benyújtott keresetében a védjegybitorlás megtörténtének megállapítását és egyéb jogkövetkezmények alkalmazását kérte, egyben kérte, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel rendelje el a termékek lefoglalását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése és a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv (Vt.) 95. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a Vt. 12. és 16. §-ára figyelemmel a kérelemnek helyt adva elrendelte a közvetlen vámfelügyelet alá vett 1240 db ,,LEVIS 501'' megjelölésű farmernadrág lefoglalását, amellyel egyidejűleg felhívta a felperest 1 000 000 forint biztosítékként való letétbe helyezésére.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a védjegybitorlás valószínűsítése alapján helytállóan kérte a felperes a bitorló termékek lefoglalását, és arányosítva az intézkedéssel elérhető előnyt az intézkedés által okozott kárral, állapította meg a biztosíték összegét.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperes fellebbezett, és tartalmilag kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását, illetve magának a pernek a megszüntetését. Az alperes fellebbezési álláspontja szerint a felperes, miután nem jogosultja és nem bejegyzett használója a perbeli védjegyeknek, védjegybitorlás iránt nem jogosult pert sem indítani, és ezt a jogát a becsatolt, engedményezésnek nevezett okirat sem támasztja alá. A védjegybitorlás jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló igény ugyanis nem engedményezhető, illetve a perbeli okirat az anyagi jogot nem is engedményezte, csak a magyar polgári eljárási jogban nem engedélyezett perbizományt kapott a felperes. Álláspontja szerint védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult által érvényesíthető követelések mindaddig engedményezhető anyagi jogként nem léteznek, amíg azokat a bíróság meg nem ítéli. Azt is előadta, hogy a védjegyjogosult mint engedményező nem értesítette az alperest az engedményezésről. Perindítási jogosultság hiányában ezért nemhogy ideiglenes intézkedésnek nincs helye, hanem a pert kell a Pp. 130. §-ának g) pontja alapján megszüntetni. Érdemben is vitatta az ideiglenes intézkedés meghozatalának feltételeit, állítva, hogy az ideiglenes intézkedés miatt mintegy 5 millió forint kára keletkezik. Azzal is érvelt, hogy az ideiglenes intézkedés meggátolta őt abban, hogy a sérelmes helyzetet az áru visszaküldésével vagy más országban való értékesítésével elhárítsa.
A felperes az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, vitatva az alperes fellebbezési álláspontjának helyességét.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan döntött az ideiglenes intézkedés meghozatala felől.
Az alperesnek a felperes perlési jogosultsága, a perbeli legitimáció hiányára való hivatkozása téves. A nem vitás tényállás szerint a perbeli védjegyek jogosultja egy amerikai székhelyű cég, és az általa alapított magyarországi cég, a felperes javára a védjegyek használatára való jogosultság a védjegylajstromba bejegyzésre nem került.
A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 27. §-ának (2) bekezdése alapján a védjegybitorlás miatt a védjegyjogosult, illetve a Vt. 29. §-ának (1) bekezdése szerint a bejelentő, míg a (2) bekezdés alapján a védjegylajstromba bejegyzett használó léphet fel saját nevében. A Vt. tehát meghatározza azok körét, akik a védjegybitorlásból eredő jogokat a bitorlóval szemben érvényesíthetik. A Vt. fenti szabályai azonban nem olyan kógens rendelkezések, amelyek kizárnák azt, hogy adott esetben más is jogosultként lépjen fel a bitorlóval szemben.
A Vt. 19. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállhatnak és átruházhatóak. A Vt. 22. §-a alapján a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállására, átruházására, megterhelésére az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadóak. A Vt. ezen rendelkezéseiből tehát következik, hogy a védjegyhez kapcsolódó és kifejezetten a védjegyoltalomból eredő jogok a polgári jog szabályai szerint átruházhatóak. Téves ezért az alperesnek az az álláspontja, hogy a védjegyjogosultságból eredő jogok nem ruházhatóak át engedményezéssel. A védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult által érvényesíthető objektív és szubjektív szankciók alkalmazására való jog ezért olyan, a védjegyoltalomból eredő jog, amely átruházható. Miután a Vt. 27. illetve 29. §-ai nem kógens rendelkezések, és nem zárják ki azt, hogy a védjegyoltalomból eredő jogok érvényesítésére vonatkozóan a védjegyjogosulttól eredően harmadik személy átruházással jogot szerezzen, nincs akadálya annak, hogy az ilyen jogosult saját nevében lépjen fel a védjegy bitorlójával szemben. Jogosultságát azonban a védjegylajstromba való bejegyzés hiányában igazolnia kell.
Az alperes alaptalanul kifogásolta az engedményezés alaki és tartalmi feltételeinek a hiányát, állítva, hogy a felperes csak ,,perbizományt'' kapott a védjegy jogosultjától.
A Ptk. 328. §-ának (2) bekezdése szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés). A Vt. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott polgári jogi igények (a védjegybitorlás esetén) a védjegyjogosult javára olyan követelést biztosítanak, amelyek engedményezéssel átruházhatóak. A Ptk. 328. §-ának (2) bekezdése alapján sem zárható ki e követelések engedményezése, mert egyrészt azok nincsenek a jogosult személyéhez kötve, másrészt engedményezésüket a jogszabály nem zárja ki. Az engedményezésről történő értesítés elmaradása sem teszi alaptalanná a felperes igényét, ugyanis annak, hogy a védjegyjogosult az engedményezésről az alperest közvetlenül nem értesítette, a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése alapján csak olyan következménye van, hogy az alperes követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ez a perben az engedményező okirat becsatolásával megtörtént.
Érdemben is alaptalanul támadja az alperes ezen okirat tartalmát. Az okirat első bekezdésében a védjegyjogosult valóban csak arról ad tájékoztatást, hogy korábban bizonyos jogok gyakorlására feljogosította a felperest. Az okirat második bekezdése azonban tartalma szerint egyértelműen kifejezésre juttatja a védjegy jogosultjának azt az akaratát, hogy a felperes védjegybitorlás esetén saját nevében harmadik személlyel mint bitorlóval szemben fellépjen. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése alapján ez a nyilatkozat kizárólag úgy értelmezhető, hogy a védjegyjogosult a védjegyoltalomból eredő jogait engedményezte, átruházta a felperesre.
Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy az alperesnek a perbeli legitimáció hiányára vonatkozó alaki és tartalmi kifogásai alaptalanok, így erre tekintettel nem lett volna helye a per megszüntetésének, és ez nem képezte akadályát annak, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel elrendelje az áruk lefoglalását.
Érdemben is alaptalanul támadta az alperes az ideiglenes intézkedést. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is megfelelő összegű biztosíték letétbe helyezésére hívta fel az elsőfokú bíróság a felperest. Az értékesítés elhúzódása miatt ugyanis még a valószínűség szintjén sem állapítható meg az alperest terhelő, ezt lényegesen meghaladó hátrány.
Az alperesnek az a kifogása, hogy a védjegybitorlás megszüntetését éppen a felperes akadályozza meg, nem ad alapot az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatására, ugyanis a védjegybitorlás bekövetkezése esetén a védjegy jogosultja illetőleg a fentiek szerint a felperesi alanyi jogon, a Vt. 27. §-a alapján érvényesítheti a törvényben meghatározott objektív és szubjektív szankciókat, és nem köteles elősegíteni azt a bitorlás megtörténte után, hogy a kötelezett más módon hárítsa el a védjegybitorlás jogkövetkezményeit. Ennek legfeljebb a védjegybitorlás egyéb, szubjektív (kártérítés) jogkövetkezményei alkalmazása esetén lehet jelentősége.
Mindezen indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp. 259. §-a révén alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf.IV.23.748/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás