PK BH 2001/373
PK BH 2001/373
2001.08.01.
Az örökhagyó aláírásának csak az a névírás tekinthető, amely a végrendelet szövegétől elkülönül: ha a két különálló lapon készült végrendelet első lapja ilyet nem tartalmaz, a végrendelet érvénytelen [Ptk. 629. § (1) és (2) bek.; PK 82. sz.].
V. B.-né örökhagyó 1995. november 9-én végrendelet hátrahagyása mellett hunyt el. A per tárgyát képező Budapesten 1995. október 29-én kelt írásbeli magánvégrendeletében az örökhagyó a budapesti ingatlana 1/3-át a felperesre hagyta. A végrendeletben egyéb vagyontárgyaira további személyeket is örököséivé nevezett. A végrendeletet az örökhagyó saját kezűleg írta, az két különálló, megszámozott lapból áll. A felperes részére szóló juttatást az első lap tartalmazza, az elkülönült aláírást, a dátum és a hely megjelölését pedig a végrendelet második lapja. Az örökhagyó után törvényes örökös leszármazó, házastárs és felmenő hiányában a Magyar Állam. A hagyatéki eljárásban a végrendeleti örökösök és a Magyar Állam között öröklési vita keletkezett. Az eljárt közjegyző – többek között – a perbeli ingatlant ideiglenes hatállyal az alperes részére adta át.
A felperes a keresetében az 1995. október 29-én kelt írásbeli magánvégrendelet érvényességének megállapítását az öröklakás 1/3-ának végrendeleti öröklés jogcímén való megszerzése megállapítását, és az alperesnek a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése tűrésére kötelezését kérte. Érvelése szerint a végrendelet első lapjának első mondatában szereplő azon szövegrész, hogy: ,,Alulírott V. B.-né'' az örökhagyó aláírásának minősül, ezért a végrendelet megfelel a Ptk. 629. §-a (2) bekezdésében előírt alaki kellékeknek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. és a felperest 30 000 forint perköltségben marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a végrendelet első lapjának első sorában szereplő szövegrész a végrendelet szövegétől nem különül el. A Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a (2) bekezdése arra vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést, hogy az aláírásnak egy lapon belül hol kell elhelyezkednie, de az aláírásának feltétele, hogy az a végrendelet szövegétől elkülönüljön, ezért a végrendelet szövegében lévő örökhagyói név nem tekinthető a végrendelet aláírásának.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta, a felperest perköltségben marasztalta, annak megállapítása mellett, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.
A fellebbezés alapján rámutatott, hogy a végrendelet bevezető rendelkezésében írtak a végrendelkező személyének megjelölésére szolgálnak, és ezt az ,,alulírott'' kifejezés használata megerősíti, amellyel az okiratot készítő előre jelzi, megnevezi az okirat aláíró személyét; ennek megfelelően az örökhagyó a végrendeletet – annak teljes rögzítését követően – a második oldalon látta el aláírásával. Rámutatott arra is, hogy a végrendelkezői akarati elv alkalmazása a perbeli esetben nem jöhet szóba, mert az a PK 82. sz. állásfoglalás értelmében csak az alaki hibában nem szenvedő végrendelet tartalma értelmezésénél érvényesülhet.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, keresetének való helyt adás és az alperes perköltségben marasztalása iránt. Érvelése szerint a Ptk. 629. §-ának (2) bekezdése nem ad lehetőséget arra, hogy a saját kezű aláírás helyét az eljáró bíróság vizsgálja, és kizárólag annak elhelyezkedése alapján döntsön. Álláspontja szerint az aláírás ,,önazonosságot megjelölő speciális írásképű kézjel'', amely az aláíró nevének sajátos megjelenítésétől áll. A szövegrészben található ,,V. B.-né'' írásképileg megegyezik a második oldalon található aláírással. Ebben a helyzetben pedig az akarati elv alkalmazásával a végrendeletet érvényesnek kell tekinteni.
Hivatkozott arra is, hogy az eljárt bíróságok lényegében azt állapították meg, hogy az aláírás az, ami az írástól elkülönül. Ennek a megállapításnak jogszabályi alapja nincs, így kiterjesztően, az akarati elv sérelmére a nyilatkozati elv indokolatlan túlhangsúlyozásával és jogszabálysértő értelmezésével döntöttek az eljárt bíróságok úgy, hogy mintegy ,,jogot alkottak'' az aláírás formai követelményeinek kialakításával. Erre a bíróságnak jogi lehetősége nincsen, ugyanakkor a Pp. 1. §-át is megsértette a jogerős ítélet, mert a jogvitát nem a jogszabályok és az igazság alapján döntötte el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése alapján az írásbeli magánvégrendeletek érvényességi kelléke, hogy a végrendeletet az örökhagyó saját kezűleg aláírja. A jogszabály az ,,aláírás'' kifejezést használja, ebből az következik, hogy annak a végrendelet végén van a helye, a végrendelet szövege után írja azt ,,alá'' az örökhagyó. Az ítélkezési gyakorlat alakította ki azt a méltányos megoldást, hogy elfogadja érvényes aláírásnak az örökhagyó névírását abban az esetben, ha az a végrendeleten bárhol megtalálható, feltéve, hogy az a végrendelet szövegétől elkülönül, tehát aláírás jellegű. A felperes részére juttatást tartalmazó végrendelet első oldala ilyen elkülönült jellegű aláírást nem tartalmaz, a végrendelet szövegében lévő örökhagyói név, miként arra a jogerős ítélet is helyesen rámutatott, mindössze annyit jelent, hogy az okirat külsőleg az örökhagyótól származik. Ez azonban nem eredményezi egyben azt is, hogy a végrendelet első oldalán lévő juttatás az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi kellékeinek is megfelel. A végrendelet első oldalát ugyanis az örökhagyó sem az oldal alján, sem az írástól elkülönült szokásostól eltérő helyen nem írta alá. Ebből következően az alperes részére juttatást tartalmazó végrendelet első oldala alaki fogyatékosság miatt érvénytelen (PJD IX. 181., BH 1981/8/320.).
Helytállóan mutatott rá a jogerős ítélet arra is, hogy az akarati elvi az ún. ,,favor testamenti'' elve csak az érvényes alaki hibában nem szenvedő végrendelet esetében ad lehetőséget az örökhagyó valódi akaratának vizsgálatára. A perbeli végrendelet alaki hibában szenved, ezen alaki hiba orvoslására pedig a fenti elv alapján nincs jogi lehetőség (Legfelsőbb Bíróság PK 82. sz. állásfoglalás).
A fentiek alapján a jogerős ítélet jogszabályt nem sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.21.725/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás