PK BH 2001/374
PK BH 2001/374
2001.08.01.
Nem terjeszkedik túl a kereseti kérelmen a bíróság, ha a gyermektartásdíj megszüntetésére irányuló kereset alapján a tartásdíj mértékét leszállítja [Csjt. 60. § (2) bek., 62. § (1) bek., 69. §; Pp. 215. §; XXIX. PED].
A bíróság jogerős ítéletével a felperesnek az 1980. május 23-án született Szilvia nevű gyermekével szembeni tartási kötelezettsége mértékét 1998. augusztus 1-jétől havi 7000 forint határozott összegre leszállította, a felperes tartásdíj megszüntetése iránti keresetét pedig elutasította.
Az irányadó tényállás szerint a gyermek 1998. június 10-én a Budapesti Pedagógiai Szakközépiskolában érettségizett, ez azonban szakirányú végzettséget és megfelelő elhelyezkedési lehetőséget nem biztosított a számára. Az 1998-99-es tanévtől beiratkozott a Magyar Hajózási Szakközépiskolába, ahol az érettségire épülő képzés keretein belül vámügyintézői képesítést szerez, ez pedig – különösen a gyermek lakóhelyén – jobb munkavállalási lehetőséget teremt a számára.
A felperes tartási kötelezettségét az 1986. június 2-án megkötött, egyezséget jóváhagyó végzés szerint a felek a felperes mindenkori nettó jövedelmének 20%-ában határozták meg. Ennek alapján a felperes által a tartásdíj megszüntetése iránt előterjesztett keresetének időpontjában az alperes részére folyósított gyermektartásdíj összege átlagosan havi 12 000 forint körül alakult.
A felperes havi nettó átlagjövedelme 45 000 forint, ebből az összegből támogatja jelenlegi felesége nagykorú, de rokkant gyermekét. Felesége szintén beteg, havi 10 900 forint szociális járulékban részesül.
Az alperes ugyancsak rokkantnyugdíjas, havi nyugdíja 30 335 forint, ezen felül részmunkaidőben havi 8635 forint igazolt nettó keresetre tett szert.
A jogerős ítélet indokolása szerint a gyermek a jelzett szakképzettség megszerzése érdekében indokolt tanulmányokat folytat, tehát a tartásra rászorul. Azzal, hogy a felperessel a kereset benyújtása óta nem tart kapcsolatot, a tartásra nem vált érdemtelenné. A felperes jövedelmi viszonyai folytán azonban a korábban megállapított tartás mértéke a felperes teherbíróképességét túlhaladja, ezért 7000 forint összegű az a hozzájárulás, mely a nagykorú gyermek létfenntartásához – az alperes teljesítőképessége mellett – szükséges és indokolt.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában arra is kitért, hogy a felperesnek az a nyilatkozata, amely szerint kifejezetten a tartásdíjfizetési kötelezettségének megszüntetését, nem pedig a tartásdíj mértékének leszállítását kérte, a bíróságot nem korlátozza olyan vonatkozásban, hogy a kereset folytán a tartásdíj leszállításáról nem rendelkezhet, mert a gyermektartásdíj megállapítása, megváltoztatása, illetve megszüntetése körében a bíróság a kérelemhez nincs kötve.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperes a jogerős ítélet megalapozatlanságára hivatkozott. Előadta, hogy a bíróság a peres adatok alapján okszerűtlen következtetésre jutott, amikor a két család vagyoni helyzetét összevetve, a gyermek érdemtelenségét is figyelembevéve nem látott alapot a kötelezettség megszüntetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a bíróság azzal sértett jogszabályt, hogy a felperesnek a hangsúlyozottan csak a tartásdíj megszüntetésére irányuló keresete folytán a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, és a tartásdíj mértékének leszállításáról döntött.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel is élt, melyben ismételten a nagykorú gyermek rászorultságának hiányát hangsúlyozta.
A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmek alaptalanok.
A Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartásra a nagykorú gyermek is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorult. A perbeli gyermek által 1998-ban megszerzett érettségi általános képesítést nyújtott, amelynek alapján elfogadható, hogy a jelenlegi munkaerő-piaci helyzet mellett nem vagy csak igen kedvezőtlen feltételekkel tudott volna elhelyezkedni. A gyermek által választott szakirányú képesítés az iskolai vélemény szerint is jobb munkavállalási lehetőségeket teremt a gyermek számára. A Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntése a nagykorú gyermek által végzendő szükséges tanulmányokat nem korlátozza az egyetemi, főiskolai tanulmányokra, hanem azok körébe vonja az életpályára előkészítő szakképesítés megszerzéséhez szükséges tanfolyamokat is, ha a gyermek folyamatosan tanul, és igyekezete arra irányul, hogy tanulmányai befejezésével élethelyzete kedvezőbben alakuljon. Ilyen szempontból tehát a gyermek továbbtanulása indokolt. Az a magatartása, hogy a perindítás után az apjától eltávolodott, az érdemtelenség megállapításához nem nyújt kellő alapot.
A gyermek rászorultságát és a felperes teljesítőképességét illetően a perben nem nyert bizonyítást, hogy az alperes olyan vagyoni viszonyok között neveli a közös gyermeket, ami a felperes hozzájárulását szükségtelenné tenné. A jogerős ítélet indokolását a Legfelsőbb Bíróság annyiban helyesbíti, hogy a Csjt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes a házastársa gyermekét csak kiskorúsága alatt köteles tartani, a nagykorú mostohagyermek javára teljesített tartási szolgáltatás önkéntes, ezért a vérszerinti gyermek tartását nem előzi meg. Ilyen körülmények között a felperes a terhére megállapított tartás teljesítésére képes.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a Pp. 215. §-ában írtak megsértésére. Tény, hogy a felperes jegyzőkönyvben is rögzített kinyilvánított kérelme kizárólag a tartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetésére irányult, a felperes azonban a leszállítást a felülvizsgálati eljárásban nem sérelmezte, az alperes szempontjából pedig irányadó az az elv, hogy nem minősül a kereseten való túlterjeszkedésnek, ha a bíróság kevesebbet ítél meg, mint amennyire a kereset irányul, vagy általában, ha a marasztalás kevésbé súlyos, mint a kereseti kérelem. A tartásdíj mértékének leszállítása az alperesre kedvezőbb, mint a kötelezettség megszüntetése.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó 244. § (1) bekezdésének nem felel meg. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem természetét tekintve járulékos jellegű, ami abban nyilvánul meg, hogy csak olyan kérelemre vonatkozhat, amelyet a felülvizsgálati kérelem is tartalmaz. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az alperes által sérelmezett kereseten való túlterjeszkedést nem érintette, lényegében csak az eredeti felülvizsgálati kérelem megismétlésére, illetve kiegészítésére vonatkozott, ezért csatlakozó felülvizsgálati kérelemként nem volt elbírálható, a felülvizsgálati kérelmet pedig a Pp. 273. §-ának (5) bekezdése szerint nem lehet megváltoztatni, így kiegészíteni vagy kiterjeszteni sem.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban 2000. október 5-én bejelentette, hogy a perbeli gyermek önálló jövedelemmel rendelkezik, így tartási igényét a jövőre nézve nem kívánja érvényesíteni. A bejelentés a jogerős ítélet meghozatalát követő időre vonatkozik, ezért azzal a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint nem foglalkozott. A bejelentés alapján a Vht. 55. §-ának a) pontja szerint az elsőfokú bíróság intézkedik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.22.310/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás