PK BH 2001/376
PK BH 2001/376
2001.08.01.
Nem szolgálhat alapul a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet megváltoztatására önmagában az, hogy annak meghozatalát követően új tények alapján a gyámhatóság a gyermekeket ideiglenesen a másik szülőnél helyezte el. [Csjt. 72/A § (1) bek.; 1997. évi XXXI. tv, 72. § (1) bek., 73. § (2) bek.; Pp. 206. § (1) bek.; Pp. 270. § (1) bek.].
A peres felek 1988. január 29-én kötöttek házasságot, melyet élettársi kapcsolat előzött meg. Közös gyermekeik az 1987. október 31-én született Krisztina, az 1991. szeptember 18-án született Zsuzsanna és az 1995. október 16-án született István és Ciprián nevű ikergyermekek.
A felek utolsó közös lakása albérletben volt. A házasság 1997-től romlott meg, amikortól a felperes közelebbi kapcsolatot létesített Sz. G.-néval, Krisztina osztályfőnökével, aki korábban az alperesnek is segítséget nyújtott a négy kiskorú gyermek ellátásában.
1997 májusában az alperes kórházi kezelés alatt állt, amikor onnan hazatért, 1997. május végén a felperes a gyermekekkel együtt a tulajdonában álló, felújításra szoruló házas ingatlanába költözött, itt Sz. G.-né segítségével gondoskodik a gyermekekről. A felperes nem áll munkaviszonyban, megélhetését a gyermekek után járó juttatások biztosítják. A házas ingatlanra árverés útján foganatosítandó végrehajtást rendeltek el, ami azért nem vezetett sikerre, mert az értékesítést lakott állapotban kísérelték meg.
Az alperes a kétszobás, komfort nélküli tanyás ingatlan egy szobáját használja, ennek fejében az ingatlan mozgáskorlátozott haszonélvezőjét gondozza. Ezt a gondozást 1999 márciusa óta az ingatlan tulajdonosaival kötött megállapodás alapján végzi. Lakókörnyezete szintén szegényes, de tiszta és rendezett. Az alperes 1997. július 23. óta a polgármesteri hivatal szociális foglalkoztatójának dolgozója.
A házasság felbontása iránt indított perben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a gyermekeket elhanyagolja, italozik, idegrendszeri problémái vannak. Az alperes a házasság megromlásának okát kizárólag a felperesnek Sz. G.-néval létesített kapcsolatában jelölte meg.
A bíróság jogerős ítéletével a házasságot felbontotta, Krisztinát az apánál, Zsuzsannát, Istvánt és Cipriánt az anyánál helyezte el, és szabályozta a kapcsolattartást. Időközben az 1998-99-es tanévtől kezdődően Krisztina a 8 osztályos gimnázium bentlakásos tanulója lett.
A bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy a házasság a felperesnek Sz. G.-néhoz fűződő kapcsolata miatt romlott meg. Az alperes italozó magatartása sem a kihallgatott tanúk vallomása, sem a beszerzett pszichológus szakértői vélemény szerint nem nyert bizonyítást. A szakértő mindkét szülő nevelési alkalmasságát átlagosnak ítélte meg azzal, hogy a felperes nevelési képességét a feszültségszabályozás labilissága és a belátóképesség alacsony szintje kissé lerontja.
A gyermekek közül Zsuzsanna, István és Ciprián kötődése az anyához, Krisztina ragaszkodása az apához erősebb. Mindezeket a tényezőket egybevetve a bíróság a Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdése alapján Krisztinának a felperesnél, Zsuzsannának, Istvánnak és Cipriánnak az alperesnél való elhelyezését látta megfelelőbbnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak az érdemi döntésre is kiható megalapozatlanságára hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes egészségi állapota nem teszi őt alkalmassá három kiskorú gyermek és egy tolókocsihoz kötött idős személy gondozására. A bíróság nem értékelte az alperes kedvezőtlen lakáskörülményeit, a velük élő O. M. epilepsziás betegségét, és figyelmen kívül hagyta J. É.-nak, az ikergyermekek óvónőjének azt a vallomását, amely szerint a gyermekek az apánál megfelelő ellátásban részesülnek.
A felülvizsgálati eljárásban becsatolt okirat szerint a gyermekek a jogerős ítélet végrehajtását követően olyan súlyos veszélyhelyzetbe kerültek, hogy a város Polgármesteri Hivatalának Gyámhivatala a 2000. április 13-án kelt, azonnal végrehajtható határozatával a kiskorú Zsuzsannát, Istvánt és Cipriánt az apánál helyezte el, egyben megállapította, hogy az alperes szülői felügyeleti joga a gyermekek elhelyezésének megváltoztatása iránti per jogerős befejezéséig szünetel.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 270. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 1995/163.). A gyámhatóság 2000 áprilisában hozott határozata a per jogerős befejezése utáni időre esett, ezért az annak alapjául szolgáló tényállás vizsgálata az utóbb indult gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per alapját képezte, a felülvizsgálati eljárás során azonban nem értékelhető.
A perben feltárt adatokat a bíróság a Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdése, illetve a Legfelsőbb Bíróság többször módosított 17. sz. Irányelvében foglalt szempontok alapján, mérlegelési jogkörében helyesen bírálta el. Eszerint az ítélet nem megalapozatlan, és nem is törvénysértő.
Az alperes alkoholfogyasztását, továbbá azt, hogy a háztartást és a gyermekeket elhanyagolta, a felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségével szemben nem bizonyította. Amennyiben az alperes egészségi állapota valóban gyengébb – ami egyebekben a szakértői véleményből nem tűnik ki –, és ezt a felperes tudta, még súlyosabban esik terhére, hogy éppen az alperes kórházi kezelésének időtartamát választotta ki arra, hogy a közös lakásból a négy kiskorú gyermekkel együtt elköltözött; és harmadik személlyel létesített közelebbi kapcsolatot. A felperestől elvárható, a család érdekeit szem előtt tartó magatartás az lett volna, ha a feleségét: kiskorú gyermekei anyját rászorultsága idején fokozatosan támogatja és segíti.
A felek objektív körülményei, lakáshelyzetük egyaránt kedvezőtlen. A felperes ingatlanára vezetett végrehajtás szünetelése nem azt jelenti, hogy a felperes a lakáshelyzetét a gyermekek igényeinek megfelelően végleg megoldotta volna, az csupán a végrehajtás időbeli késedelméhez vezet, különös tekintettel arra, hogy a felperes az adósságát nem egyenlítette ki, és munkaviszonyt sem létesített annak érdekében, hogy anyagi helyzetén valamelyest javítson. A környezettanulmány adatai szerint egyébként ez a lakás kifejezetten elhanyagolt és piszkos.
Az alperes eltartottjánál időnként tartózkodó O. M. a becsatolt orvosi igazolás szerint nem szenved epilepsziában.
J. É. óvónő tanúvallomása önmagában nem elegendő annak megállapítására, hogy a gyermekek nevelésére a felperes az alkalmasabb személy. A tanú csupán azt adta elő, hogy az ikrek egy idő után megszokták az óvodai rendet, rendezetten járnak óvodába, de tanúvallomása kitér arra is, hogy az anya a gyermekek életét az óvodában rendszeresen figyelemmel kíséri, a gyermekek őt is szeretettel fogadják.
A pszichológus szakértő véleményében az anya személyiségét látta kedvezőbbnek a három kisebb gyermek ellátására és gondozására, egyben azt is megállapította, hogy az alperesnél elhelyezett gyermekek érzelmi kötődése is erősebb az anyához. A felperes nyilvánvaló erőfölényét és új partnerének segítségét használta fel arra, hogy a gyermekeket az anyától elválassza, ez a helyzet azonban a jogerős ítélet meghozatalánál nem értékelhető a felperes javára úgy, hogy a gyermekek nála történő elhelyezését eredményezze.
Mindezen körülményeknek a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti egybevetett mérlegelése alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapította meg, hogy a jogerős ítélet törvénysértő vagy megalapozatlan, ezért azt a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság külön kiemeli, hogy a gyámhatóság az 1997. évi XXXI. törvény 72. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló, a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezésére vonatkozó rendelkezésének meghozatala után a törvény 73. §-ának (2) bekezdése szerint köteles pert indítani az elhelyezés megváltoztatása tárgyában. (Legf. Bír. Pfv.II.22.236/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás