GK BH 2001/392
GK BH 2001/392
2001.08.01.
I. A fizetésképtelenségi fogalom nem ad lehetőséget a bíróság számára annak vizsgálatára, hogy az adós tartósan fizetésképtelen-e, vagy csupán – kintlevőségei behajthatatlansága miatt – időleges likviditási gondokkal küszködik. Az adós fizetésképtelenségének megállapítása körében irányadó szempontok [1991. évi IL. tv (Cstv.) 27. § (2) bek. a) és b) pont; 2/1999. PJE].
II. A felszámolási eljárásban a meghallgatás kitűzése csak lehetőség, annak elrendelése a bíróság mérlegelésétől függ [Cstv. 6. § (2) bek.; Pp. 113. §, 125. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező 1998. október 15-én előterjesztett kérelmére indult eljárásban a 8. sorszámú végzésével az adós korlátolt felelősségű társaság fizetésképtelenségét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján megállapította, elrendelte a felszámolását, és kijelölte a felszámolót. A határozat indokolása szerint a hitelező pénzforgalmi jegyzőkönyvben megállapított, 656 000 Ft összegű, 60 napon túli kiegyenlítetlen adótartozás miatt kérte az adós fizetésképtelenségének a megállapítását. Utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy az adós az előkészítő iratában a tartozása összegének meghatározása kérdésében a hitelezővel való egyeztetést helyezte kilátásba, az egyeztetést a tartozás megszüntetése érdekében azonban nem kísérelte meg. A bíróság felhívása ellenére a tartozása kiegyenlítésére haladék biztosítását sem kérte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adós fizetésképtelenségének tényére utal az a körülmény is, hogy az ellene indult végrehajtási eljárás eredménytelenül zárult.
E végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését (helyesen: annak megváltoztatását) és az eljárás megszüntetését kérte. A jogorvoslati kérelmében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az 1999. március 2-án megtartott meghallgatáson a fizetésképtelensége tárgyában – távollétében – döntött, és elrendelte a felszámolását. Álláspontja szerint így nem állt módjában nyilatkoznia a hitelező által a meghallgatás alkalmával előadott új körülményekre, s ezáltal nem tehetett további egyezségi javaslatot sem. Hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság előtt 10 000 000 Ft perértékű peres eljárás van folyamatban. A megismételt eljárásban – a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatásokra figyelemmel – nagy valószínűséggel pernyertes lesz, s ez esetben lehetősége nyílik arra, hogy ezt az összeget vagy annak egy részét a hitelező részére engedményezze.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételeiben – tartalma szerint – az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az adós korlátolt felelősségű társaság tartozása továbbra is fennáll, annak rendezésére az adós semmilyen intézkedést nem tett. Utalt arra: a tartozás fedezeteként megjelölt peres követelést az adós fizetőképességének bizonyítékaként nem áll módjában elfogadni, tekintettel arra, hogy az adós nyilatkozatán kívül a perről információval nem rendelkezik.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott. Az adós a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alapot adna az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 27. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét – egyéb eset mellett – akkor állapítja meg, ha az a nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki [a) pont], vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen maradt [b) pont].
A Legfelsőbb Bíróság 2/1999. PJE számú jogegységi határozata értelmében az a hitelező, akinek az adóssal szembeni jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló követelése van, a törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kérheti az eljárás lefolytatását akkor, ha a végrehajtás eredménytelenségét igazolja.
Az adott ügyben a hitelező bevalláson és jogerős adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túli adótartozásra alapítottan kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését. Kérelméhez csatolta az adótartozás beszedése végett 1998. május 4-én megkísérelt végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyvet, amely a végrehajtás eredménytelenségét igazolta. Mellékelte továbbá a Magyar Államkincstár 1998. május 5-én kelt tájékoztatását arról, hogy az inkasszót a megszűnt számla miatt visszaküldi. Az adós sem az elsőfokú eljárásban, sem pedig a fellebbezésében nem állította, hogy tartozása akár revízió, akár más ok következtében megszűnt, illetve hogy a hitelező a végrehajtás eredményeképpen hozzájutott az őt megillető összeghez. A fellebbezésében – az elsőfokú eljárásban előadottakat megismételve – utalt arra: a tartozása rendezése tárgyában egyeztetést tart szükségesnek, jelezte továbbá, hogy a folyamatban lévő per eredményeként befolyó bevételből a tartozását kiegyenlíti.
A pénzforgalmi szemléletű fizetésképtelenségi fogalom azonban nem ad lehetőséget a bíróság számára annak vizsgálatára, hogy az adós tartósan fizetésképtelen-e, avagy csupán – kintlévőségei behajthatatlansága miatt – időleges likviditási gondokkal küszködik. Úgy nincs mód annak figyelembevételére sem, hogy az adós az általa hivatkozott perben várható pernyertessége esetén őt megillető pénzeszközből a hitelező követelését kielégíti.
Tévesen érvelt az adós a fellebbezésében azzal is: az elsőfokú bíróság – figyelemmel arra, hogy a fizetésképtelensége tárgyában távollétében hozta meg döntését –, elzárta attól a lehetőségtől, hogy a hitelező által előadott új körülményekre nyilatkozzék. A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból adódó eltérésekkel – megfelelően alkalmazandóak. E rendelkezésből következően, a Pp. 113. §-a szerinti meghallgatás kitűzése a felszámolási eljárásban csak lehetőség, melynek elrendelése az elsőfokú bíróság mérlegelésétől függ. Amennyiben azonban a bíróság szükségesnek tartja a felek meghallgatását, ennek megtartását illetően a Pp.-nek a vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
Az 1999. március 2-i jegyzőkönyvből, és a feleket erre idéző 6. sorszámú végzéshez csatolt tértivevényből megállapítható volt, hogy az adós a meghallgatásra szóló idézést 1999. február 4-én átvette, így az értesítése a Pp. 125. §-ának (2) bekezdése értelmében szabályszerűen történt. Az ugyanezen a napon érkezett bejelentésében az adós a távolmaradását a jogi képviselőjének akadályoztatására hivatkozással kimentette, és az eljárás tárgyát érintő nyilatkozatát – amelynek a már kifejtettek miatt nem volt jelentősége – megtette. A hitelező pedig azon túl, hogy az adós tartozásának az eltelt időben való növekedését állította, olyan új tényt vagy körülményt, amelynek a fizetésképtelenség vizsgálata körében jelentősége lenne, nem állított. Ilyen előzmények után, helyesen, a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával vonta le az elsőfokú bíróság a mulasztás jogkövetkezményeit, és hozta meg határozatát az adós fizetésképtelensége tárgyában.
Miután pedig az adós az eltelt hosszabb idő alatt sem bizonyította a tartozása megszűnését, ezért a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti fizetésképtelensége változatlanul fennáll.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott határozatát a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően követendő a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás kiegészítésével, módosításával – helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.565/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás