BK BH 2001/4
BK BH 2001/4
2001.01.01.
Ha a terheltre kiszabott végrehajtandó és egymással quasi halmazati viszonyban álló szabadságvesztéseket korábban már összbüntetésbe foglalták, és ezt követően a terheltet olyan bűncselekmény miatt ítélték ismét végrehajtandó szabadságvesztésre, amely a korábbi összbüntetési ítélettel érintett alapítéletek mindegyikével quasi halmazati viszonyban áll: az újabb összbüntetési ítélet meghozatalánál az alapítéletekben – eredetileg – kiszabott büntetésekre kell visszatérni [Btk. 92. § (1) bek., 93. §, 94. § (1) bek.].
Az eljárt bíróságok a terhelt büntetőügyeiben az alábbi határozatokat hozták.
1. A városi bíróság a terheltet az 1998. december 2. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével – mint többszörösen visszaesőt – folytatólagosan és társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt 7 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. A terhelt az ítéletben elbírált bűncselekményt 1996. december 18. napjától 1997. január 15. napjáig követte el.
2. A városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. április 7. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet – mint többszörös visszaesőt – társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 5 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt az ítéletben elbírált bűncselekményt 1997. július 21. napján követte el.
I. A városi bíróság az 1999. május 21. napján kelt és július 30. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1. és 2. alatt jelzett alapítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés tartamát 8 hó 8 napi börtönbüntetésben állapította meg azzal, hogy a terhelt többszörös visszaeső.
3. A városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. november 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet – mint többszörös visszaesőt – társtettesként és csoportosan elkövetett rablás bűntettének kísérlete, valamint társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésként 6 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt az ítéletben elbírált bűncselekményeket 1997. január 1. napján követte el.
II. A városi bíróság a 2000. február 16. napján kelt ítéletével az I. alatt jelzett összbüntetési ítéletben megállapított, valamint a 3. alatt jelzett alapítéletben kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta, és a többszörös visszaeső terhelttel szemben az újabb összbüntetés tartamát 6 év 9 hónapi fegyházbüntetésben állapította meg.
A városi bíróság az újabb összbüntetési ítéletének az indokolásában megállapította, hogy az I. alatti összbüntetési ítélettel érintett alapítéletek, valamint a 3. alatt jelzett alapítélettel elbírált cselekményei quasi halmazati viszonyban állnak, valamennyi elítélés végrehajtandó szabadságvesztést tartalmaz, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása történik. Minthogy ekként a Btk. 92. §-ának (1) bekezdésében foglalt, az összbüntetésbe foglalás feltételéül a törvényben megállapított okok fennállanak, nevezetesen az I. alatti összbüntetési ítélet alapítéletei és a 3. alatt jelzett elítélés alapjául szolgáló ítélet között quasi halmazati viszony áll fenn, a városi bíróság a Btk. 93. §-ában írt rendelkezés figyelembevételével állapította meg az újabb összbüntetés tartamát.
Valamennyi alapítélet és összbüntetési ítélet szerint a terhelt többszörös visszaeső, ezért az összbüntetési ítélet is tartalmazta ennek megállapítását.
Az elsőfokú bíróság II. alatt jelzett összbüntetési ítélete ellen az elítélt jelentett be fellebbezést az összbüntetés tartamának mérséklése érdekében.
A megyei főügyész átiratában azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az összbüntetésbe foglalás során nem tért vissza valamennyi alapítéletre, és ezen túlmenően azt indítványozta, hogy a megyei bíróság az elítéltet a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja alapján – mivel többszörös visszaeső – a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből zárja ki.
A megyei bíróság a felülvizsgálat során megállapította, hogy az összbüntetési eljárás lefolytatásának a törvényi előfeltételei adottak voltak, de tévedett a városi bíróság, amikor a korábbi I. alatt jelzett összbüntetési ítéletet a jelen eljárásban alapítéletként kezelte, és ennek az összbüntetési ítéletnek az alapítéleteire nem tért vissza. Az elítélt valamennyi bűncselekményét a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el, és ilyen esetekben az összbüntetés alapját csakis az alapítéletek képezhetik. Ezért a megyei bíróság valamennyi alapítéletre vonatkozóan tekintette az összbüntetési eljárást lefolytatottnak, vagyis az 1., 2. és 3. alatt jelzett alapítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket tekinti összbüntetésbe foglaltnak.
Az összbüntetés tartamát vizsgálva megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság a két rövidebb tartamú alapítélettel kiszabott büntetéseknek a 3/4. részét elengedte, következésképpen további mérséklésre nincs lehetőség.
A megyei bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi indítvánnyal, hogy az elítéltet többszörös visszaeső mivolta miatt a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja alapján a feltételes szabadság kedvezményéből zárja ki. Az alapítéletekből megállapítható ugyanis, hogy a terhelt valamennyi bűncselekményét 1999. március 1-je előtt követte el, és az eljárt bíróságok két ügyben ezt követően hoztak jogerős határozatot, azonban az elítéltre nézve kedvezőbb elkövetéskori jogszabályokat alkalmazták, aminek következményeként, noha többszörös visszaesői mivoltát megállapították, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből – helyesen – nem zárták ki.
Nyilvánvaló, hogy az egymással quasi halmazati viszonyban álló, több végrehajtandó szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés – ugyanúgy, mint a büntetés-végrehajtási fokozat – egységes megállapítást igényel.
Minthogy az összbüntetésre vonatkozó rendelkezések csak a büntetés-végrehajtási fokozat egységes megállapítására nézve tartalmaznak rendelkezést [Btk. 94. § (1) bekezdés], a megyei bíróság megítélése szerint összbüntetésbe foglalás esetén a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében az alapítéletek eltérő rendelkezései esetén ugyancsak az elítéltre nézve leghátrányosabb rendelkezés alkalmazásának van helye, ami az adott esetben az egyik alapítéletben meghatározott fegyház fokozathoz igazodik.
Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása a Be. 260. §-án, míg a nem érintett részeinek helybenhagyása a Be. 259. §-án alapul.
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1. Bf. 187/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás