407/E/2001. AB határozat
407/E/2001. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megállapítása iránti indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros VIII. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének Józsefváros közterületein a járművek várakozási rendjének egységes kialakításáról szóló 7/2000. (II. 11.) számú önkormányzati rendeletével kapcsolatban a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó álláspontja szerint Budapest Főváros VIII. kerületi önkormányzata mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést követett el azáltal, hogy Józsefváros közterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról szóló 7/2000. (II. 11.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) nem teszi lehetővé az intézményi (céges) járművet használóknak azt, hogy járművűkkel a lakóhelyük környezetében ingyenesen várakozhassanak, illetőleg az ingyenes parkolás lehetősége csak arra az esetre vonatkozik, ha az intézmény székhelye, telephelye is a VIII. kerületben van.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. ezáltal sérti az Alkotmány 70/B. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakat, ezen belül a munkához és a pihenéshez való jogot, hiszen nem tudja a foglalkozását zavartalanul gyakorolni az, akinek a munkaeszköze a gépjármű, de nincs módja lakóhelyének területén azzal ingyenesen várakozni.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az önkormányzati rendeletnek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében megfogalmazott korlátja az, hogy nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az önkormányzati rendelet tartalmára a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók, amelyek szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kutv.) 9. § (2) bekezdése szerint a közúti közlekedéssel összefüggő önkormányzati feladatok ellátásáról a helyi önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik. A Kutv. 13. § (2) bekezdése kimondja, hogy a lakott területeket megfelelő várakozási díjak alkalmazásával is fokozottan védeni kell a közúti közlekedés káros hatásától. Ugyanezen törvény 15. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy közút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen a közút kezelője díj és pótdíj szedését rendelheti el.
A fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti fel- adat- és hatáskörök megosztása körében az Ötv. 63/A. § h) pontja úgy rendelkezik, hogy a fővárosi önkormányzat rendeletében szabályozza a főváros parkolási és parkolás gazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását. Az Ötv. 65/A. § (1) bekezdése szerint törvény határozza meg, hogy rendelkezései végrehajtására a fővárosi közgyűlés, illetve a kerületi képviselő-testület alkothat rendeletet. Az Ötv. 65/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közgyűlés feladatkörében alkotott rendelete, a rendelet végrehajtása érdekében felhatalmazást adhat a kerületi képviselő-testületnek a rendeletalkotásra, a kerületi rendelet azonban nem terjeszkedhet túl a fővárosi közgyűlés rendeletében foglalt felhatalmazáson, nem lehet ellentétes a közgyűlés rendeletével.
A fővárosi közgyűlés a törvényi felhatalmazással élve alkotta meg a Budapest Főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 38/1993. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendeletét (a továbbiakban: Kgy.r.). A Kgy.r. 16. § (1) bekezdése szerint a várakozási övezetek egész területén csak a rendeletben meghatározott díj megfizetése ellenében szabad várakozni. A (2) bekezdés kimondja, hogy a korlátozott várakozási övezetek egész területén közterületen csak a rendeletben meghatározott díj megfizetése ellenében, csak az időtartam-korlátozásnak megfelelő ideig, illetőleg kérelem alapján kiadott lakossági várakozási engedéllyel, vagy a tulajdonos önkormányzat rendeletében a kerület közigazgatási határán belül, vagy a legalább ezer parkolóhelyet meghaladó zónaként egységesen meghatározott mértékű – legfeljebb 50%-os – díjkedvezményre jogosító intézményi közterületi várakozási engedély alapján kiadható parkolókártyára váltott parkolójeggyel szabad várakozni.
A Kgy.r. 17. § (4) bekezdése szerint a cégtulajdonú gépkocsi üzembentartója számára intézményi várakozási engedély adható a kerületi képviselő-testület döntése alapján, ha a tulajdonában lévő gépkocsira lakossági várakozási engedéllyel nem rendelkezik. Az Alkotmánybíróság a 712/B/1996. AB határozatában már megállapította: "A városi önkormányzat mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a tulajdonában levő területeken belül mely övezetben és időszakban s milyen közúti járművekre vonatkozóan létesít fizetési kötelezettséggel járó parkolóhelyet." (ABH 1997, 838., 839.)
Az Ör. 7. § (2) bekezdése azon intézmények részére biztosítja az 50%-os díjkedvezményre jogosító intézményi közterületi várakozási engedély alapján a parkolókártyát, amelyek székhelye, telephelye vagy fióktelepe a várakozási vagy a korlátozott várakozási övezet területén található. Nem tért ki az Ör. a másik kerületben székhellyel bíró intézmények kedvezményeire, nem élt a Kgy.r. 17. § (4) bekezdésében foglalt szabályozási lehetőséggel. Ez azonban nem alkotmányellenes, mert a kerületi képviselő-testület az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdése szerinti önálló szabályozási feladatkörében alkotott rendeletet.
2. Az indítványozó szerint az Ör.-ből hiányzó szabályozás akadályozza azoknak a munkavállalóknak a munkavégzését, akiknek a személygépkocsi használata nélkülözhetetlen. A szabályozás – az indítványozó szerint – sérti a munkához, valamint a pihenéshez való alkotmányos jogot, ezért az önkormányzati rendelkezés az Alkotmány 70/B. § (1)–(4) bekezdésébe ütközik.
Az Alkotmánybíróság rámutat: a munkához való jog helyes értelmezése az, hogy abba mindenfajta foglalkozás, hivatás megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik. Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában kimondta: "A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységétől el van zárva, azt nem választhatja." (ABH 1994, 117–121.) Önmagában tehát az, hogy valamely foglalkozás gyakorlója ingyenesen nem várakozhat lakóhelye közelében az általa üzemeltetett gépjárművel, nem zárja ki a munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapvető joga érvényesítését, sőt azzal közvetlen összefüggésbe sem hozható.
3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.] A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul. [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor is megállapítható, ha a jogalkotó nem megfelelő tartalommal szabályozott, és ezáltal alkotmányellenes helyzet állt elő. [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 131, 138–139.]
Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban azt állapította meg, hogy nincs olyan jogszabályi felhatalmazás, amelyben előírt kötelezettségének az önkormányzat képviselő-testülete nem tett volna eleget, továbbá az Alkotmányból levezethető jogszabályi rendelkezés megalkotásával sem maradt adós, valamint arra hivatkozva sem állapítható meg jogalkotói mulasztás, hogy az alapjog érvényesüléséhez a jogszabályi garanciák megalkotása nem történt volna meg.
Mivel az Ör.-beli szabályozás módja nem valósít meg olyan hátrányt, amely alkotmányellenesen korlátozná a munkavállalókat a munkához, illetőleg a pihenéshez való alkotmányos alapjog gyakorlásában, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ezen oknál fogva is elutasította.
Budapest, 2003. június 18.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás