BK BH 2001/409
BK BH 2001/409
2001.09.01.
Az elkövető a vélt jogos védelmi helyzetre kellő alappal nem hivatkozhat, ha semmi külső jele nincs annak, hogy a személye vagy javai ellen a sértett részéről jogtalan támadás indul, vagy ilyen támadással közvetlenül fenyegető helyzet áll fenn [Btk. 27. § (2) bek., 29. §].
A megyei bíróság az 1995. október 26-án kelt ítéletével a terheltet több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, és ittas járművezetés vétsége miatt – mint többszörös visszaesőt – 8 évi fegyházbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyidejűleg megszüntette a terhelttel szemben korábban a városi bíróság ítéletével kiszabott 3 év 6 hónapi fegyházbüntetés tekintetében alkalmazott feltételes szabadságot, és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1996. október 8-án jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terheltre kiszabott szabadságvesztés tartamát 10 évi fegyházbüntetésre súlyosította, és a terheltet további mellékbüntetésül 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1993. október 7-én az esti órákban italozott, majd hajnali 1 óra tájban beült a személygépkocsijába és azt vezetve részt vett a közúti forgalomban. Ennek során nekiütközött egy parkoló gépkocsinak is.
Ezt követően a rendőrjárőr igazoltatta, és észlelte az ittasságát, ezért vérvételre állították elő. Ennek eredményeként megállapítható volt, hogy a terhelt vérében 2,13 ezrelék az alkoholkoncentráció, tehát a terhelt szeszes italtól közepes fokban befolyásolt állapotban vezette a személygépkocsiját. A terhelt egyébként gépjárművezetői engedéllyel soha nem rendelkezett.
A terhelt 1993 októberében egy ismeretlen személytől
15 000 forintért vásárolt egy 6,35 mm kaliberű Zbrojovka típusú pisztolyt, a hozzávaló lőszerekkel együtt, fegyvertartási engedéllyel azonban nem rendelkezett. Ennek ellenére ezt a lőfegyvert és a lőszereket a jelen eljárásban történt lefoglalásig birtokolta.
1993 szeptemberében a terhelt megismerkedett a sértettel, aki egy vendéglő üzletvezetője volt. Már a megismerkedés napján nézeteltérés, szóváltás alakult ki a terhelt és a sértett között, kölcsönösen szidalmazták, sértegették egymást. Ezt követően a sértett nem nézte jó szemmel, ha a terhelt a vendéglője környékén tartózkodott, de azt sem, ha az alkalmazottjával kapcsolatba lépett.
Ennek ellenére a terhelt 1993. október 10-én este megjelent a vendéglőben, ott sört fogyasztott, szót váltott a sértettel is. Zárórát követően a terhelt beszállt gépkocsijába, és abba az utcába hajtott, ahol a sértett alkalmazottja lakott. Miután a vendéglőt bezárták, az alkalmazott gyalogosan indult hazafelé. A sértett is gépkocsiba ült és azzal kísérte az alkalmazottját a lakása felé. A sértett gépkocsijában utasként még két személy foglalt helyet.
A lakása közelébe érve az alkalmazott odament a gépkocsijában várakozó terhelthez, hogy közölje vele, ma nem kíván Budapestre utazni. Eközben a sértett is a helyszínre érkezette és a gépkocsijával hátulról kissé meglökte a terhelt gépkocsiját.
A terhelt nem értve a történteket és meg is ijedve, a helyszínről elhajtott. Bár viszonylag nagy sebességgel haladt, és útirányt is változtatott, a sértett a gépkocsijával követte őt. Miután a terhelt észlelte, hogy nem tud elszakadni az őt követő gépkocsitól, megállt. A sértett ezt követően a terhelt gépkocsija mögött, majd miután a terhelt kiszállt, a gépkocsi előtt állt meg a személygépkocsijával.
A terhelt ezután – tartva attól, hogy a sértett részéről támadás éri – elővette és csőre töltötte a pisztolyát, odament a gépkocsijában ülő sértetthez, és felszólította őt, hogy hajtson el a helyszínről, mert különben fejbe fogja lőni.
Eközben a terhelt egyre indulatosabb lett. Észlelve, hogy a sértett gépkocsijában még ketten ülnek, és a sértett többszöri felszólítására és fenyegetésére sem távozik a helyszínről, a nála levő pisztolyt két kézre fogva és előre tartva, abba az irányba, ahol a sértett és utasa ült, mintegy 2-3 méterről egy lövést adott le.
Ezt követően a terhelt elindult a saját gépkocsija felé. Közben azonban észlelte, hogy az utas kiszáll a sértett gépkocsijából. Ezért visszafordulva az utas felé is egy lövést adott le, majd a helyszínről elhajtott.
Az első lövés a sértett bal halántékát találta el. A lövedék behatolt a sértett koponyájába, keresztülhaladt a bal oldali halántéklebenyen, és a tarkócsont előtt, a koponya üregében rekedt, közvetlenül életveszélyes állapotot hozva létre. A sértett életét csak az időben történt, célszerű és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. A sérülés 8-10 hét alatt, a jobb testfél bénulásában és az intellektus súlyos károsodásában jelentkező maradandó fogyatékossággal gyógyult.
A másik lövés sérülést nem okozott az utasnak, ugyanis sikerült a lövés elől elhajolnia.
A fenti jogerős ítéletek ellen a terhelt 2000. április 17-én felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Índítványában a terhelt részben a megállapított tényállás felderítetlenségét, hiányos és téves következtetéseken nyugvó voltát, tehát megalapozatlanságát és a bíróságok bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét sérelmezi. Ezt meghaladóan kifogásolja a jogerős határozatok indokolását is. Továbbmenően, a legsúlyosabb cselekménye tekintetében vitatja a bűnösség megállapítását, a cselekmény minősítését és a jogos védelem, illetve vélt jogos védelmi helyzet meg nem állapítását.
A legfőbb ügyész a megtámadott jogerős bírósági határozatok hatályban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a jogerős bírósági határozatokban megállapított tényállás felderítetlensége, hiányos vagy téves ténybeli következtetéseken nyugvó volta és így megalapozatlansága a felülvizsgálatot lehetővé tevő okként a törvényi felsorolásban nem szerepel. Ilyen okból tehát felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem kerülhet sor. Hasonlóképpen nem felülvizsgálati ok a bizonyítási indítványok elutasítása, a bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenysége, valamint a jogerős bírósági határozatok indokolásának a hiányossága sem.
A megállapított tényállásból okszerűen következtettek az ügyben eljárt bíróságok a terhelt bűnösségére és nem tévedtek cselekményeinek, de különösen a legsúlyosabb cselekményének a minősítése során sem.
A terhelt által használt eszközből, a lövések számából, az elkövetés körülményeiből és módjából, a bekövetkezett sérülések helyéből és jellegéből, a támadott testtájékból, a terheltnek a cselekményt megelőzően többször is elhangzott kijelentéseiből, fenyegetéséből, a terhelt személyi tulajdonságaiból, a terhelt és a sértett konkrét kapcsolatából, a terheltnek a cselekmény elkövetése után tanúsított magatartásából okszerű az a következtetés, hogy a terhelt tudatában felmerült a sértettek halála bekövetkezésének lehetősége is, és ezen eredménylehetőséghez a sértett vonatkozásában érzelmileg kívánólag, míg a másik sértett – a gépkocsi utasa – tekintetében közömbösen viszonyult.
Ezért a terhelt bűnösségének a megállapítása és legsúlyosabb cselekményének minősítése törvényes.
Nem alapos a felülvizsgálati indítványnak a vélt jogos védelmi helyzet, illetve a jogos védelmi helyzet meg nem állapítását sérelmező érvelése sem. Az irányadó tényállásból kitűnően ugyanis a terhelt személyét és javait közvetlenül a cselekmény elkövetését megelőzően jogtalan támadás nem érte; de ilyen közvetlen támadás veszélye sem fenyegette. Éppen ellenkezőleg, a terhelt volt az, aki gépkocsijából kiszállt és a sértetteket élet elleni cselekmény elkövetésével megfenyegette. Ennek nyomatékául a nála levő pisztolyt elővette, majd fenyegetését a sértett tekintetében szó szerint beváltotta.
Ilyen körülmények között a terhelt javára a jogos védelmi helyzetben cselekvés megállapítása szóba sem kerülhet.
Nem alapos a terheltnek a felülvizsgálati indítványban a vélt jogos védelmi helyzetre való hivatkozása sem. A terhelt előtt ugyanis nyilvánvaló volt cselekményének veszélyes, erkölcsileg elítélendő és jogilag tilalmazott volta. Ezt meghaladóan nem volt alapos oka – a tényállásból és az adott körülményekből következően – arra sem, hogy a személye vagy javai elleni jogtalan támadást vagy ilyen támadással közvetlenül fenyegető helyzetet tévesen feltételezzen. Ezért a terhelt javára a vélt jogos védelmi helyzetben cselekvés sem állapítható meg.
Mindezekre tekintettel tehát a Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak, annak nem adott helyt, hanem a megtámadott jogerős bírósági ítéleteket hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.X.1244/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás