BK BH 2001/411
BK BH 2001/411
2001.09.01.
Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének 1999. március 1. napja után történt elkövetése esetén az enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával sem szabható ki 1 év 6 hónapi szabadságvesztésnél enyhébb börtönbüntetés [Btk. 87. § (2) bek. d) pont, 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a 2000. március 16-án kelt ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 4 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, anyagi jogszabálysértés miatt.
A legfőbb ügyész az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölésével a büntetés mértékének az enyhítő rendelkezés alkalmazásával a törvényi minimumban való megállapítását, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű értékelésének eredményeként, a törvényben előírt indokolási kötelezettségének is eleget téve a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól mentesen állapította meg, ennél fogva az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Az ekként rögzített tényállás alapján helyes az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetése, és törvényes a cselekmény minősítése is.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket is helyesen tárta fel, a szabadságvesztés megállapításánál indokoltan alkalmazta az enyhítő rendelkezést, tévesen hivatkozott azonban a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontjára. Ez esetben a Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvény 21. §-ával módosított 87. § (2) bekezdése szerint – amely 1999. március 1-jén lépett hatályba, tehát a jelen ügyben már alkalmazandó volt – az említett rendelkezés d) pontja értelmében a kiszabható legenyhébb büntetés 1 év 6 hónapi szabadságvesztés.
Az elsőfokú bíróság elmulasztott hivatkozni a Btk. 138/B §-ára, amely – többek között – a Btk. 89. §-ának (2) bekezdése esetén a szabadságvesztés felfüggesztésénél a különös méltánylást érdemlő körülményeket sorolja fel, ezek közül a jelen ügyben a sértett felróható magatartása, az elkövető személyisége, büntetlen előélete, és a bizonyos mértékben méltányolható indíték vehető figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság – egyetértve a legfőbb ügyészi állásponttal – a börtönbüntetés mértékét a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglalt enyhítő rendelkezés alkalmazásával a törvényes keretek közötti minimumban, 1 év 6 hónapban szabta ki, a börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztésére, és a próbaidő tartamára vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést azonban nem érintette. (Legf. Bír. Bf.IV.1441/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás