PK BH 2001/422
PK BH 2001/422
2001.09.01.
Az egyetemleges kötelezettség nemcsak az ,,egyetemleges'' kifejezés használatával köthető ki, hanem az ilyen kötelezettségvállalásra a bíróság ráutaló magatartásból és tényekből is következtethet (Ptk. 242. §).
Az I. r., II. r. és IV. r. alperesek apjának, a III. r. alperes házastársának. néhai id. V. I.-nak a V. M. Bt.-vel szemben kölcsöntartozása állt fenn, amelynek fedezeteként színlelt adásvételi szerződéssel lekötésre került az I. r., II. r. és IV. r. alperesek közös tulajdonát képező, a III. r. alperes és néhai id. V. I. haszonélvezeti jogával terhelt ingatlan is. Néhai id. V. I. kérésére a felperes értékesítette a lakásingatlanát, és a vételárból id. V. I. helyett 1995. október 20-án kifizetett a V. M. Bt.-nek 2 000 000 forintot annak érdekében, hogy az alperesek fedezetül lekötött ingatlana felszabaduljon. Erre tekintettel az alperesek, valamint néhai id. V. I. 1996. június 24-én egy kötelezvénynek nevezett okiratot írtak alá, amelyben kötelezték magukat arra, hogy az ingatlanuk értékesítésekor a felperesnek megfizetnek 2 000 000 forintot és ezen összeg 1995. október 20-tól járó évi 20%-os kamatát. Az alperesek id. V. I. halálát követően 1997 őszén az ingatlant értékesítették, a felperessel szemben azonban a kötelezvényben vállalt fizetési kötelezettségüket nem teljesítették.
A felperes keresetének helyt adva az elsőfokú bíróság 2 000 000 forint és kamata egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket.
Az alpereseknek a kereset elutasítására irányuló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az I.-IV. r. alpereseket személyenként kötelezte 320 000 forint és kamata megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesek által aláírt kötelezvény a Ptk. 242. §-a szerinti tartozáselismerő nyilatkozatnak minősül, amellyel szemben azonban az alperesek bizonyították, hogy tartozásuk nem az abban szereplő összegben, hanem csak 1 600 000 forint erejéig áll fenn, mert a felperes által kifizetett 2 000 000 forintból csak ennyit fordítottak az ingatlan tehermentesítésére. Mivel az alperesek kizárólag a tulajdonukban, illetve haszonélvezeti jogukban levő ingatlanra fordított összeg megtérítését vállalták, fizetési kötelezettségük ezért csak az 1 600 000 forintból rájuk eső arányos rész erejéig áll fenn. Az okirat szövege nem utal egyetemleges kötelezettségvállalásra és mivel osztható szolgáltatásról van szó, a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdése alapján a kötelezettek részaránya egyenlő, vagyis öt kötelezettről lévén szó, egyenként 320 000 forint. A néhai id. V. I.-ra eső rész megfizetéséért hagyatéki vagyon hiányában az alperesek örökösként sem tehetőek felelőssé.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Álláspontja szerint az alperesek egyetemleges kötelezettek, és kötelezettségvállalásuk 2 000 000 forintra vonatkozott, mert a felperes ezt az összeget adta kölcsön az alperesi családnak annak érdekében, hogy a tulajdonukban, illetve haszonélvezetükben levő ingatlan tehermentessé váljon.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor mellőzte az alperesek marasztalásának egyetemlegességét. Az alperesek által aláírt kötelezvény szövege ugyan valóban nem utal kifejezetten a kötelezettségvállalás egyetemlegességére, a bírói gyakorlat szerint azonban az egyetemleges kötelezettség nem csak az ,,egyetemleges'' kifejezés használatával köthető ki, hanem az egyetemleges kötelezettségre a bíróság ráutaló magatartásból és tényekből is következtethet. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kötelezvényben az alperesek mint néhai id. V. I. családjának tagjai valamennyien vállalták 2 000 000 forint megfizetését, tartalmilag tehát nyilatkozatuk egyetemleges kötelezettségvállalásra irányult. Iratellenes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, amely szerint az alperesek kizárólag a tulajdonukban, illetve a III. r. alperes haszonélvezetében levő ingatlanra fordított összeg megtérítését vállalták. Az alperesek a kötelezvényben kifejezetten 2 000 000 forint és kamata megfizetését vállalták arra tekintettel, hogy a felperes ezt az összeget a V. M. Bt. részére kifizette mint kölcsöntartozást a fent nevezett ingatlanért. A perben az egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a felperes ténylegesen 2 000 000 forintot fizetett ki, így az alperesek az ennek megfelelő összegre vonatkozó tartozáselismerő nyilatkozatuk alapján ezen összeg és kamata egyetemleges megfizetésére kötelesek. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és az érdemben helytálló elsőfokú ítéletet hagyta helyben. (Legf. Bír. Pfv.VI.20.947/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás