PK BH 2001/428
PK BH 2001/428
2001.09.01.
I. A CASCO biztosítási szerződés hatálybalépését nem érinti, ha a biztosított a biztosító által az ajánlattétel után felemelt díjkülönbözetet csak utóbb fizeti meg (Ptk. 539. §).
II. A biztosító fizetési kötelezettsége alóli mentesülésére akkor kerülhet sor, ha bizonyítja, hogy a kárt a biztosított illetve a jogszabályban meghatározott más személyek szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. A forgalmi engedélynek az eltulajdonított járműben hagyása önmagában ilyen mentesülési oknak nem minősül. [Ptk. 556. § (1) bek., 567. § (1) bek.].
A felperes 1998. szeptember 18. napján, a VW Golf típusú személygépkocsijára vonatkozó casco biztosítási szerződés kötésére irányuló ajánlatot tett az alperesnek. Ezzel egyidejűleg átadta az alperes ügynökének az első, 16 290 Ft összegű díjrészletet is. Ezt követően 1998. október 1. napján a járművet ismeretlen személy eltulajdonította. Ekkor a járműben maradt annak forgalmi engedélye is. A felperes 1998. október 3-án tett feljelentése alapján indult rendőrségi nyomozási eljárás nem vezetett eredményre. Az alperes 1998. október 3. napján a felperes ajánlatát elfogadta, és kötvényt bocsátott ki. Az elfogadó nyilatkozat és a kötvény azonban az ajánlat tartalmától eltért annyiban, hogy a biztosítási díj havi összegét 16 290 Ft helyett 16 713 Ft-ban határozta meg. Az eltérésről az alperes írásban tájékoztatta a felperest. A felperes az 1998. október 1. napján bekövetkezett káreseményt 1998. október 5. napján jelentette be az alperesnek. A biztosító azonban a casco biztosítási szerződés teljesítésétől elzárkózott. Ezért a felperes keresetében 2 200 000 Ft tőke, valamint ennek törvényes kamata megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését a vele kötött casco biztosítási szerződésre alapította.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését a jogalap tekintetében megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes köteles helytállni a VW Golf típusú személygépkocsi 1998. október 1. napján történt eltulajdonításáért. Úgy foglalt állást, hogy a peres felek között érvényes casco biztosítási szerződés jött létre, amely még a biztosítási esemény bekövetkezése előtt hatályba lépett. Ebből olyan következtetésre jutott, hogy az abban vállalt kötelezettségeket az alperes köteles teljesíteni. Úgy foglalt állást, hogy a felperest a rendőrségi feljelentéssel kapcsolatban nem terheli mulasztás, és a forgalmi engedélynek a járműben hagyása sem értékelhető olyan súlyos gondatlanságként, amely a biztosító mentesüléséhez vezethet.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Kifejtett jogi álláspontja szerint a biztosítási szerződés hatálybalépése csak az első díjrészlet teljes összegű befizetéséhez fűződhet. Rámutatott, hogy a felemelt díj tekintetében ennek a felperes nem tett eleget. Ebből olyan következtetés levonását kérte, hogy a perbeli biztosítási szerződés nem lépett hatályba, és emiatt nem állhatott be a biztosító teljesítési kötelezettsége sem. Kiemelte továbbá, hogy a felperes abban az időszakban késedelmeskedett a rendőrség értesítésével, amikor az azonnali körözés még eredményre vezethetett volna. Sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság a forgalmi engedélynek a járműben hagyását nem minősítette súlyos gondatlanságként.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek jogszabályban előírt határidőn belül bejelentett tárgyalás tartására irányuló kérelme hiányában, a Pp. 274. §-ának (1) és (2) bekezdéseinek a folyamatban lévő ügyekre is irányadó módosított szabálya szerint tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a biztosítási szerződés hatálybalépésének, kárenyhítési kötelezettségének, valamint súlyos gondatlanságának téves megítélésében jelölte meg [Pp. 270. § (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag a. ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a felperes 1998. szeptember 18. napján tett ajánlata, valamint az alperes által 1998. október 3-án tett elfogadó nyilatkozata alapján a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 548. §-a által szabályozott biztosítási szerződés jött létre. A perben a felek között elsődlegesen abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy ez a megállapodás a biztosítási esemény bekövetkezése előtt hatályba lépett-e.
A Ptk. 539. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosítás az azt követő napon lép hatályba, amikor a szerződő fél az első díjat a biztosító számlájára vagy pénztárába befizeti, illetőleg amikor a díj megfizetésére vonatkozóan halasztásban állapodtak meg, vagy a biztosító díj iránti igényét bírósági úton érvényesíti. A perben az alperes nem vitatta, hogy a felperes az ajánlattétel alkalmával az első díjrészletként megfizetett 16 290 Ft-ot. Rámutatott azonban, hogy a kötvény az ajánlat tartalmától eltért annyiban, hogy a havi biztosítási díjat ennél 423 Ft-tal magasabb összegben állapította meg. Jogi álláspontja szerint a törvény idézett rendelkezésére figyelemmel a biztosítási szerződés csak a befizetett 16 290 Ft-nak további 423 Ft-tal történő kiegészítését követően lépett volna hatályba, mert a részteljesítés nem jár ilyen jogkövetkezménnyel.
Az alperes azonban jogi álláspontjának kialakítása során figyelmen kívül hagyta, hogy a törvény általa is idézett rendelkezése kivételként határozza meg azt az esetet, ha a fél a díjfizetésre halasztást kapott. Az irányadó tényállás szerint az alperes az ajánlattétel alkalmával az első díjrészletet befizette, amely azért nem bizonyult elegendőnek, mert az alperes – élve a törvényben biztosított jogával – ennek összegét csekély mértékben felemelte. Ez a felemelés azonban a felemelt összeg erejéig szükségképpen magába foglalta a fizetési halasztás engedélyezését is. A felperes számára az ajánlattétel alkalmával ugyanis fogalmilag kizárt volt, hogy olyan körülményről tudhasson, amelyről az alperes későbbi időpontban, egyoldalúan határozhat. Ezért fizikailag lehetetlen volt számára első díjrészletként az utólagosan felemelt összeg előzetes befizetése. Emiatt ez a konstrukció az első díjrészlet előzetes befizetése és annak jelentéktelen összegű utólagos felemelése folytán értelemszerűen magába foglalta a biztosítási szerződésnek a befizetéssel egyidejűleg történő hatálybalépését, a felemelt részre pedig fizetési halasztás engedélyezését.
A Ptk. 555. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosított köteles a kárt tőle telhetően enyhíteni. A felek megállapodhatnak a biztosított kármegelőzési és kárenyhítési teendőiben. A peres felek e jogukkal éltek, amikor ügyleti feltétellé emelték az alperes Mobil Casco Biztosításának Különös Feltételeit, amelynek 9. fejezete I.5 pontja lopáskár esetére előírta a legközelebbi rendőri szerv haladéktalan értesítését. Kétségtelen, hogy ennek a felperes az 1998. október 1. napján bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban csak október 3. napján tett eleget. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a perben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy kára ezzel oki összefüggésben kedvezőtlenebbül alakult. Csupán feltételezés, de nem bizonyosság önmagában annak állítása, hogy a rendőrségi körözés két nappal korábban történő elrendelése eredményre vezetett volna.
Az alperes Szabályzata 11. fejezetének I.f. pontja a biztosító mentesüléséhez vezető súlyos gondatlanságnak minősítette, ha az eltulajdonított járműben marad annak forgalmi engedélye. A Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a biztosító mentesülését kiváltó, jogellenes, szándékos vagy súlyos gondatlan magatartás minden esetben a biztosító bizonyításától függő, az ügy körülményeihez igazodó, egyedi vizsgálatot és elbírálást igényel. Ehhez képest a fél hátrányára történő, a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése által tiltott eltérést jelent egy magatartással vagy mulasztással kapcsolatban a biztosítónak a bizonyítási kötelezettség alóli mentesítése és annak minden vizsgálat nélkül történő, a biztosító mentesülését kiváltó súlyos gondatlansággá nyilvánítása. Emiatt a szabályzatban meghatározott jogkövetkezmény minden további vizsgálat nélkül történő levonására nem volt lehetőség, lefolytatható bizonyítást viszont ebben a körben az alperes nem ajánlott fel.
A fent kifejtettek miatt nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a jogalap körében az alperes helytállási kötelezettségének fennállását állapította meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VIII.20.360/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás