428/B/2001. AB határozat
428/B/2001. AB határozat*
2003.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 79. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 79. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók álláspontja szerint az Sztv. támadott rendelkezése az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel a szövetkezeti üzletrésszel való elszámolást „a tulajdonos megkérdezése nélkül, piaci értékelés mellőzésével rendeli el.” Az indítványozók érvelése szerint „[a] sérelmezett törvényhely alapján a mérlegben kimutatásra kerülő eszközökhöz semmi köze nincs az ily módon történő elszámolásnak, hisz úgy az üzletrész névértéke (jegyzett tőke), mint a kötelezettségek a forrás oldalon szerepelnek.”
Az indítványozók nézete szerint a támadott törvényi rendelkezés csak a „hátrányt” (kötelezettségeket) veszi alapul az elszámoláshoz, a követeléseket pedig nem. „Ezen törvényi szabályozással lehetőség van a kötelezettségek olyan mérvű felhalmozására is, mely bőven meghaladja az üzletrészek névértékét, s a be nem lépő tulajdonosok teljesen kisemmizhetők.”
Az indítványozók kifogásolják továbbá, hogy esetükben – ipari szövetkezetük 2001 áprilisában történt átalakulása során – a jogutód korlátolt felelősségű társaságba belépni nem kívánó üzletrész-tulajdonosokkal való elszámolás körében az elszámolás módjára kizárólag az 1992. évi I. törvény indítványukban támadott 79. § (2) bekezdésének az előírásait alkalmazták, nem kerültek alkalmazásra ugyanakkor sem a számvitelről szóló – korábban hatályos – 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.1.) 41/I. § (2) bekezdésének c) pontjában, sem pedig – a jelenleg hatályos – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.2.) 136. § (4) bekezdésének b) pontjában foglalt törvényi rendelkezések.
Az indítványozók a támadott törvényi rendelkezést az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezésbe ütközőnek is tekintik, mivel véleményük szerint „az egyes üzletrésztulajdonosok vagyonértékelése sérelmet szenved, hisz az új társaságba belépő üzle[t]résztulajdonosok és a be nem lépők vagyona értékének megállapítása eltérő.”
Az indítványozók az Sztv. támadott törvényi rendelkezésének megsemmisítését visszamenőleges hatállyal kérték az Alkotmánybíróságtól.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Sztv. indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:
„51. § (1) Ha a tagsági viszony a 48. § (1) bekezdés a)–c) pontja vagy (2) bekezdése alapján szűnik meg, a volt taggal (örökösével) el kell számolni.
(2) Az elszámolás során a tagsági megállapodás alapján a szövetkezet használatába adott vagyontárgyat a volt tag részére ki kell adni. A kiadás időpontjára az alapszabály és a tagsági megállapodás az irányadó. Ha ez az időpont a tagsági viszony megszűnésének időpontjánál későbbi, ez időtartam alatt a vagyontárgy használatáért a volt tag részére díjat kell fizetni.
(3) Ha a szövetkezet használatába adott vagyontárgy már nincs meg vagy a kilépéskor már nincs a szövetkezet használatában, annak értékét kell a volt tag részére megtéríteni.
(4) A volt tag részére a részjegye és a szövetkezeti üzletrésze után járó részesedés kifizetésének, továbbá a részjegye összege visszafizetésének módjára és határidejére az alapszabály az irányadó azzal, hogy az elszámolás legkésőbbi időpontja a tagsági viszony megszűnését követő mérleg-megállapító közgyűlés napjától számított harmincadik nap.”
„79. § (1) A szövetkezet korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá – takarékszövetkezet, hitelszövetkezet és biztosító szövetkezet csak részvénytársasággá – alakulhat át.
(2) Az üzletrésztulajdonos legkésőbb az előkészítő közgyűlésen köteles nyilatkozni arról, hogy be kíván-e lépni a gazdasági társaságba. A gazdasági társaságba be nem lépő üzletrész-tulajdonossal az átalakulás időpontjában a szövetkezeti üzletrészre is kiterjedően el kell számolni. Az üzletrész névértékét a ráeső kötelezettségek értékének levonásával készpénzben vagy más módon kell kiegyenlíteni. Az elszámolásra egyebekben az 51. § (4) bekezdése az irányadó. Ha a gazdasági társaságba be nem lépő tagok új szövetkezetet alapítanak vagy más szövetkezetbe lépnek, az alapszabály vagy a külön törvény szerint fel nem osztható vagyon rájuk eső része e szövetkezetet illeti.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
Az Alkotmánybíróság az indítványozók által támadott Sztv. 79. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát – az indítványnak megfelelően – a piacgazdaság alkotmányos elve, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezés szempontjából végezte el.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Számv.tv.1., illetve a Számv.tv.2. indítványozó által indítványában megjelölt rendelkezései tartalmilag nem állnak összefüggésben az Sztv. támadott rendelkezésével. Ezen jogszabályi hivatkozáson alapuló indítványi elemek alkotmányossági problémát nem vetnek fel. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány e részének érdemi vizsgálatát mellőzte.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során először az Sztv. 79. § (2) bekezdésének az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt piacgazdaság alkotmányos elvéhez való viszonyát vette vizsgálat alá.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a piacgazdaság alkotmányos elvével és rámutatott arra, hogy a piacgazdaság, mint a gazdasági rend alkotmányos jellemzője „a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, reá alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható.” (1524/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 651, 655.; 668/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 636, 637.)
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozataiból is kitűnik, hogy a piacgazdaság nem alapjog, a piacgazdasághoz senkinek nincs tehát az Alkotmányból levezethető joga. A piacgazdaság olyan alkotmányos elv, amelyet egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül nem sérthetnek, ebből következően ezen alkotmányos elvre alkotmányossági kifogás közvetlenül nem alapítható.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az indítványozók által támadott Sztv. 79. § (2) bekezdése – az ebben foglalt törvényi szabályozás – valamint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt piacgazdaság alkotmányos elve között közvetlen tartalmi kapcsolat nem mutatható ki, így ebből következően sem kerülhetne sor a támadott törvényi rendelkezésnek a piacgazdaság alkotmányos elvéhez való viszonyában érdemi (tartalmi) alkotmányossági vizsgálat lefolytatására.
A fentiekben foglaltak alapján a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenessége tehát az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg.
2. Az Alkotmánybíróság vizsgálta az Sztv. indítványban támadott 79. § (2) bekezdése és az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezés egymáshoz való kapcsolatát is.
Az Sztv. indítvánnyal támadott 79. § (2) bekezdése a szövetkezetek átalakulására vonatkozó szabályozás keretében az átalakulás során a jogutód gazdasági társaságba be nem lépő üzletrész-tulajdonosokkal való elszámolásra nézve tartalmaz rendelkezést.
Az Sztv. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében a szövetkezet korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá – takarékszövetkezet, hitelszövetkezet és biztosító szövetkezet csak részvénytársasággá – alakulhat át. Az Sztv. indítványban támadott 79. § (2) bekezdése alapján a szövetkezeti üzletrész-tulajdonos legkésőbb a szövetkezet előkészítő közgyűlésén köteles arra nézve nyilatkozni, hogy a szövetkezet átalakulásával létrejövő gazdasági társaságba be kíván-e lépni. A szövetkezetnek a gazdasági társaságba belépni nem kívánó üzletrész-tulajdonossal – az átalakulás időpontjában – a szövetkezeti üzletrészekre is kiterjedően el kell számolni.
Az elszámolás során az üzletrész névértékét – a ráeső kötelezettségek értékének levonásával – készpénzben vagy más módon kell kiegyenlíteni. Az Sztv. támadott rendelkezése az elszámoláshoz kapcsolódóan alkalmazni rendeli az Sztv. 51. § (4) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést is, mely a volt szövetkezeti tag részére a részjegye és a szövetkezeti üzletrésze után járó részesedés kifizetésének, továbbá a részjegye összege visszafizetésének módjára és határidejére vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmával. Az Alkotmánybíróság a 33/2000. (X. 20) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) az alábbiakra mutatott rá:
„Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [408/H/1998. AB határozat, ABK 2000 január 10, 12.; 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].” (ABH 2000, 221, 225–226.)
A fentiekben foglaltak alapján az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az indítványozók által támadott, az Sztv. 79. §-ának (2) bekezdésében szereplő szabályozás összehasonlítható helyzetben lévő személyekre vonatkozik-e, és amennyiben igen, úgy az összehasonlítható személyek között érvényesül-e olyan különbségtétel, amely alapjogsérelmet, illetve az emberi méltóság alkotmányos követelményének a sérelmét idézi elő.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók álláspontjával szemben az Sztv. 79. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok „vagyonértékelésére” vonatkoznak, hanem egy elszámolási szabályt rögzítenek. Ennek lényege, hogy a gazdasági társasággá átalakuló szövetkezet azon üzletrész-tulajdonosokkal, akik nem kívánnak a jogutód gazdasági társaságba belépni – a szövetkezeti üzletrészekre is kiterjedően – köteles elszámolni. Az elszámolás során az üzletrész névértékét a ráeső kötelezettségek értékével csökkenteni kell, s az ekként csökkentett névértéknek megfelelő összeget kell készpénzben, illetve más módon megfizetnie a szövetkezetnek a tag részére.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szövetkezet tagjai az átalakulást kimondó közgyűlési határozat meghozataláig alkotnak – az Szt. szabályozása szempontjából – homogén csoportot. Az átalakulási folyamat során (legkésőbb az előkészítő közgyűlésen) a szövetkezet tagjai szabadon dönthetnek arról, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaságba tagként be kívánnak-e lépni. E döntés következtében két homogén csoport keletkezik. Az egyik csoportba azok a volt szövetkezeti tagok tartoznak, akik beléptek a szövetkezet átalakulásával létrejött gazdasági társaságba, míg a másikba azok, akik nem váltak a jogutód gazdasági társaság tagjává. Az Sztv. támadott rendelkezése ez utóbbi homogén csoport tagjaira vonatkozóan szabályoz. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e szabályozás semmilyen tekintetben, így sem az elszámolás módja, sem annak időpontja tekintetében nem tesz különbséget ezen homogén csoport tagjai között. Ebből következően – az alkotmányellenes megkülönböztetés hiányában – sem alapjogsérelem, sem az emberi méltóság alkotmányos követelményének a sérelme nem merülhet fel.
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az Sztv. 79. § (2) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezésbe.
3. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján megállapította, hogy a támadott törvényi rendelkezés sem a piacgazdaság alkotmányos elvét, sem az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezést nem sérti, és ebből következően az Sztv. 79. § (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2003. április 14.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k. Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás