PK BH 2001/429
PK BH 2001/429
2001.09.01.
A felek közötti elszámolás azonos módon alakul az írásba foglalás hiánya miatt érvénytelen tartási szerződés, illetve az írásbeli alakhoz nem kötött gondozási szerződés megszűnése esetén [Ptk. 586. § (2) bek., 589. § (2)–(3) bek., 237. §].
A peres felek 1992 tavaszán szóban abban állapodtak meg, hogy az alperesek vállalják a felperes eltartását, ápolását, gondozását. Azért, hogy a peres felek együttlakása biztosítva legyen, a felperes budapesti ingatlanának az eladásából származó összegből az alperesek M.-on vásároltak egy nagyobb lakóházat a felperes haszonélvezeti jogával terhelten. A peres felek között azonban hamar megromlott a viszony, és a felperes már 1994-ben elköltözött az ingatlanból. A felperes keresetében a tartási szerződés meghiúsulása miatti elszámolás címén 2 528 000 forint, valamint 1994. október 1-jétől havi 15 000 forint lakáshasználati díj megfizetésére kérte az alperesek kötelezését, akik 366 000 forintot meghaladóan a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztató jogerős ítéletével a másodfokú bíróság 2 135 000 forint egyetemleges megfizetésére, továbbá – 1999. január 1-jétől kezdődően a felperes haszonélvezeti jogának a törléséig – havi 5000 forint használati díj megfizetésére kötelezte az alpereseket. Megkereste a földhivatalt, hogy 2 000 000 forint felperes részére való megfizetésének igazolása esetén törölje a felperes haszonélvezeti jogát az m.-i ingatlanról. A másodfokú bíróság – az elsőfokú bírósággal egyezően – írásba foglalás hiánya miatt érvénytelen tartási szerződésnek minősítette a felek jogviszonyát, és elszámolt a felek között. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes 2 000 000 forintot adott át az alpereseknek. A felperes által állított további 500 000 forint átadását nem találta bizonyítottnak. A felperesnek a haszonélvezeti jogára tekintettel az elköltözését követő időre használati díj jár az alperesektől, amely az 1994. október 1. és 1998. december 31. közötti időre 255 000 forint. A felperest így összesen megillető 2 255 000 forintot csökkenteni kellett az alperesek által teljesített 24 havi tartás értéke címén 120 000 forinttal, így jön ki az alperesek marasztalásának összegeként 2 135 000 forint. 1999. január 1-jétől az alperesek havi 51 000 forint használati díj fizetésére is kötelesek mindaddig, amíg a felperesnek visszajáró összeget vissza nem fizetik, és így a felperes haszonélvezeti joga törlésre nem kerül.
A jogerős ítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak megváltoztatásával a kereset 366 000 forintot meghaladóan történő elutasítását. Álláspontjuk szerint a felek között gondozási szerződés jött létre, amely nincs írásbeli formához kötve. Sérelmezték a használati díj megállapítását. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a marasztalási összeg 500 000 forinttal történő felemelésére irányult, mivel álláspontja szerint ennek az 500 000 forintnak az átadását is megfelelően bizonyította a perben.
Sem a felülvizsgálati kérelem, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Lényegében mindkét kérelem a jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Az adott esetben ez nem állapítható meg. A másodfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelésével megalapozottan – iratellenesség vagy okszerűtlen mérlegelés nélkül – állapította meg, és abból jogszabálysértés nélkül vont le jogi következtetést.
Mindkét fokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felek megállapodása tartalmilag tartási jogviszonynak felel meg. Az elszámolás szempontjából azonban nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felek jogviszonya tartási vagy gondozási szerződésnek minősül-e, mert a felek közötti elszámolás ugyanúgy alakul – akár az érvénytelenség miatti jogkövetkezmények levonása körében, akár a szerződés megszűntére tekintettel végzi el azt a bíróság [Ptk. 586. § (2) bek., 589. § (2)–(3) bek., 237. §]. Az ugyanis egyértelmű, hogy a felperes részére – az alperesi szolgáltatással nem ellentételezett – pénzbeli szolgáltatása visszajár. A felperes által átadott pénzösszeg nagyságát megalapozottan állapította meg a másodfokú bíróság 2 000 000 forintban, és ítélete harmadik oldalán meggyőzően megindokolta, hogy a további 500 000 forint átadását miért nem találta bizonyítottnak. Helyesen ítélt meg a másodfokú bíróság a felperes javára az elköltözésétől kezdődően a haszonélvezeti joga törléséig használati díjat. A felperest a haszonélvezeti jog a felek megállapodása alapján az általa nyújtott pénzbeli szolgáltatásra tekintettel illeti meg. Haszonélvezeti jogának fennállta idejére ezért használati díjra tarthat igényt az ingatlant használó alperesekkel szemben. Lényegében ez a használati díj kompenzálja azt, hogy egyébként az alperesek a felperes elköltözésétől és így a tartás megszűntétől kezdve kamatot lennének kötelesek fizetni a felperesnek visszajáró pénzösszeg után.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VI.20.940/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás