KK BH 2001/454
KK BH 2001/454
2001.09.01.
A felmérési, térképezési hiba kijavítható, ha a hibás megosztás nem biztosítja a jogszabályban előírt megközelíthetőséget, valamint a visszamaradó földrészlet gazdaságos megművelhetőségét [1957. évi IV. tv. (Áe.) 61. §; 1993. évi II. tv. 7. §; 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 41. §; 1996. évi LXXXVI. tv. 11. §; 16/1997. (III. 5.) PM r. 23. §].
A felperes 1992-ben nyújtott be részarány-földtulajdon kiadása iránti kérelmet az Mgtsz-hez, amelyben a 1249/3. és 1249/4. hrsz.-ú földrészletek kiadását kérte. Az általa igényelt földrészleteket a termelőszövetkezettől használatba kapta.
Az ingatlanok megosztásáról készült vázrajzot a körzeti földhivatal záradékolta, majd a megosztás az ingatlan-nyilvántartásban is átvezetésre került. A továbbosztás keretében kialakult 1249/5. és 1249/6. hrsz.-ú ingatlan két végén 10., illetve 11. hrsz. alatt önálló ingatlanok kerültek kialakításra, amelyek a felperesi ingatlanokat az 1249/1. hrsz.-ú árok, illetve az 1241. hrsz.-ú közút ingatlanoktól elválasztják.
A felperes részarány-földtulajdon kiadása iránti kérelme a mai napig elintézetlen, azonban a városi bíróság az 1997. október 15-i földkiadási ügyben hozott ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a földkiadás során vizsgálni kell, szükséges-e a földrészletek megközelítéséhez belső utak kialakítása, amennyiben igen, a szükséges terület AK értékével a kiadásra kerülő részarány-földtulajdonokat arányosan csökkenteni kell.
Az elsőfokú földhivatal – észlelve, hogy a megosztás hibásan történt – 1998. november 10-i határozatával a romhányi 1249/5. és 1249/6. hrsz.-ú ingatlant lejegyezte, az 1249/10. hrsz.-ú ingatlant telekhatár-rendezés jogcímén 2156 m2-rel, míg az 1249/11. hrsz.-ú ingatlant ugyanezen jogcímen 3197 m2-rel megnövelte. Döntését azzal indokolta, hogy a korábbi megosztások nem vették figyelembe az újonnan keletkező ingatlanok megközelíthetőségét, valamint a gazdaságos megművelés igényét. Ezért – észlelve, hogy a helyszíni állapot a térképi ábrázolástól eltér – a felmérési hibát kijavította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az 1992. július 9-i földkiadási megosztási munkarészek a vonatkozó szakmai előírásoknak nem felelnek meg, mert az 1249/3. és 1249/4. hrsz.-ú földrészletek közterületről közvetlenül nem közelíthetőek meg, illetve az 1249/10. és 1249/11. hrsz.-ú ingatlanok gazdaságosan nem művelhetőek.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és az eredeti állapot visszaállítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az 1992. évben végzett megosztás hibás, mert nem biztosítja a földrészletek megközelíthetőségét, illetve megbontotta a környező ingatlanok határvonalának egységét, továbbá a természetes határvonalakat. Ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes jogszerűen döntött a hiba kiigazításáról.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az eredeti állapot visszaállítását kérte. Előadta, hogy felmérési, térképezési, területszámítási hiba nem áll fenn, ugyanakkor az alperes által elvégzett kiigazítás megváltoztatja a birtoklási viszonyokat, mert a felperest az árokszél és a földút birtoklására kötelezné. Álláspontja szerint az alperes megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. §-ának (3) bekezdését, mert a felperes 1992 októberétől jóhiszemű joggyakorlónak minősül. Állította, hogy az 1992. évben készült földkiadási vázrajz szabályos, az árok és a tábla, valamint a főút és a tábla határvonala ugyanakkor nem természetes határvonal, mert az árok partjába, illetve a főút rézsűjébe esik. Sérelmezte, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a közúti hatóság állásfoglalását, amely a főútra csatlakozást földrészletenként nem engedélyezte. A kiigazítás ugyanakkor ezzel ellentétes állapotot eredményezett. Hivatkozott arra, hogy a földkiadáskor nem kötelező a régebbi határvonalak megtartása, és nincs előírás arra vonatkozóan sem, hogy a szükséges földutat a táblán belül szolgalmi útként kell kialakítani. Összességében pedig megállapította, hogy a földhivatal célszerűségi okból járt el, mégis hiba kiigazítására hivatkozott, hogy eljárása jogalapját megteremtse.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a felperes földkiadási kérelmének elintézésére ezideig nem került sor, az azzal kapcsolatos eljárást felfüggesztették, ezért a felperes által igényelt földrészlet tsz-részarányként van nyilvántartva, a felperes az ingatlanokat használatra a termelőszövetkezettől kapta, a használat tekintetében az 1249/5, és 1249/6. hrsz.-ú ingatlan az 1249/10. és 1249/11. hrsz.-ú ingatlantól nem különül el.
A fellebbezés nem alapos.
A földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.) 7. §-ának (7) bekezdése azt az elvet fogalmazza meg, hogy a földkiadások során úgy kell eljárni, hogy a ki nem adott földterületek gazdaságosan megművelhetőek maradjanak.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 41. §-ának (1) bekezdése értelmében a táblákon belül új földrészleteket a talajvédelem és a gazdálkodás követelményeire figyelemmel a természetes határok lehető megtartásával szabályos alakban kell kialakítani. Ennek érdekében törekedni kell arra, hogy
b) a földrészlet megközelíthető maradjon.
A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ftt.) 11. §-ának (7) bekezdése kimondja, hogy felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén az illetékes körzeti földhivatal az alaptérképet, illetve a hozzá tartozó területi adatokat bármikor, hivatalból is kijavíthatja.
Az Ftt. végrehajtásáról szóló 16/1997. (III. 5.) FM rendelet 23. §-ának (1) bekezdése szerint a felmérési, térképezési, területszámítási hiba kijavítása nem érinti és nem változtatja meg a természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat.
A kiigazítással érintett ingatlanok mindegyike tsz-részarányként szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. A felperes érintettségét tehát kizárólag elbírálatlan földkiadási kérelme, illetve földhasználói minősége alapozza meg. Ezért a felperesnek a térképezési hiba kiigazítására irányuló eljárásban nincs olyan ingatlan-nyilvántartási jogosultsága, amelynek védelmét az Áe. 61. §-ának (3) bekezdése mint jóhiszeműen gyakorolt jogot biztosítaná.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan mutatott rá arra, hogy a földrészletek megközelíthetősége a Vhr. 41. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel olyan szempont, amelynek figyelmen kívül hagyása az 1992. évben záradékolt megosztást hibássá teszi.
Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az alperesi határozat helytállóan hivatkozott az Fkbt. 7. §-ának (7) bekezdésére is, amely a visszamaradó táblarészek gazdaságos megművelhetőségét kívánja biztosítani.
A felperes – használói minősége alapján – nem hivatkozhat arra, hogy a kiigazítás a birtoklási viszonyok, illetve a természetbeni határvonal megváltoztatásával járna. A termelőszövetkezeti részarány-tulajdon ugyanis nyilvánvalóan az 1249/10. és 1249/11. hrsz.-ú ingatlanokra is kiterjed. Ezt támasztja alá az a körülmény, hogy időközben az 1249/8., 1249/9., 1249/12. és 1249/13. hrsz.-ú ingatlan kiadásra került, és ezen ingatlanok határvonala az ároktól a közútig húzódik.
Az alperesi kiigazítást nem teszi jogszabálysértővé az a körülmény, hogy a közúti hatóság a főútra csatlakozást földrészletenként nem engedélyezi. Mód van ugyanis arra, hogy a földtulajdonosok kérelmére útszolgalmi jog kerüljön bejegyzésre.
Összességében tehát megállapítható, hogy az 1992-ben készült vázrajz záradékolását és ingatlan-nyilvántartási átvezetését követően olyan felmérési és térképezési hiba állt fenn, amely a Vhr. 41. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott megközelíthetőséget nem biztosította, ezért a földhivatal az Ftt. 11. §-ának (7) bekezdése, illetve az Ftt. Vhr. 23. §-ának (1) bekezdése alapján a felmérési térképezési hiba kijavítására volt jogosult.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf.VI.29.230/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás