457/D/2001. AB határozat
457/D/2001. AB határozat*
2005.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 49.§ (2)bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a jogszabály módosítása iránti kérelmet visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó előadta, hogy elvált házastársa halála után özvegyi nyugdíj iránti igényt terjesztett elő, melyet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság azzal utasított el, hogy elvált házastársától tartásdíjat nem kapott és azt bíróság sem ítélt meg számára, tehát az elvált személyek özvegyi nyugdíjra való jogosultságához előírt feltételek nem állnak fenn.
Az indítványozó bírósághoz fordult, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében szintén elutasító döntés született.
Ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyet – hiánypótlásra felhívást követően – kiegészített, s melyben kérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (atovábbiakban: Tny.) 49.§ (2)bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a jogalkotó az elvált házastárs özvegyi nyugdíj-jogosultsága terén olyan feltételek együttes meglétét követeli meg, mellyel sérül az Alkotmány 70/E.§-ában rögzített szociális biztonsághoz való jog.
Az indítványozó a szabályozást hiányosnak vélte, és –konkrét szövegjavaslatot téve – a törvény módosítására, kiegészítésére is kérte az Alkotmánybíróságot.
II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt szakasza:
„70/E.§ (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
Az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezés:
„Tny. 49.§ (...)
(2) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek az 50.§ (2)–(3)bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a 47.§ (2)bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.”
III.
Az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az érdemi vizsgálat megkezdése előtt az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a beadvány az alkotmányjogi panasz feltételeinek megfelel-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (atovábbiakban: Abtv.) 48.§ (1)bekezdése szerint: „Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.”
Az indítványozó a közigazgatási határozatot bíróság előtt megtámadta, azaz a számára nyitvaálló jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. Az Alkotmánybíróság beszerezte a bírósági iratokat, s megállapította, hogy a tértivevény tanúsága szerint a jogerős bírósági ítélet kézbesítése az indítványozó számára 2001. március 14-én történt meg. Az alkotmányjogi panasz 2001. április 24-én érkezett az Alkotmánybírósághoz, így az alkotmányjogi panasz tekintetében fennálló követelményeknek a beadvány megfelel.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően lefolytatva az érdemi vizsgálatot, azt az indítványozói állítást vizsgálta, mely szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 70/E.§-ában foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a szociális biztonsághoz való jog kérdésével. A 32/1998. (VI. 25.) AB határozat megállapította: „az Alkotmány 70/E.§-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.” (ABH 1998, 251.) Az állam e kötelezettségének azzal tesz eleget, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül pedig a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait. Az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit ugyanis az Alkotmány 70/E.§ (1)bekezdésében foglaltak általános jelleggel rögzítik. [32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 254.; 600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.] Az egyes ellátások feltételeit és mértékét nem az Alkotmány, hanem külön törvények határozzák meg. (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672).
Amint azt az Alkotmánybíróság a 966/B/1997. AB határozatában rögzítette: „[a]z Alkotmány rendelkezéseiből nem következik az, hogy az özvegység tényénél fogva minden magyar állampolgárnak alanyi joga lenne özvegyi nyugdíjra. Az özvegyi nyugdíj ugyanis a társadalombiztosítás keretében biztosított hozzátartozói nyugellátás, amely nem azonosítható az Alkotmány 70/E.§ (1)bekezdésében szereplő özvegység esetére szóló, megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal, hanem annak csupán egyik lehetséges – a társadalombiztosítás rendszerében megvalósuló – formája. Ezen túlmenően a szociális biztonsághoz való jog más – a szociális intézmények keretébe tartozó – jogintézmény útján is megvalósulhat.” (ABH 2001, 959, 961.) Az adott rendszeren belül a különböző ellátási formák kialakításakor azonban elengedhetetlen követelmény a jogalkotóval szemben, hogy a feltételrendszer az azonos jogállásúak között egységes legyen és – kellő súlyú alkotmányos indok nélkül – ne adjon lehetőséget megkülönböztetésre.
Az elvált házastárs után járó özvegyi nyugdíj szabályait vizsgálva az Alkotmánybíróság a 716/D/2000. AB határozatban rámutatott, hogy a jogalkotó „az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételrendszere három esetcsoportját jelöli meg: a házastárs, az élettárs és az elvált házastárs után járó özvegyi nyugdíjra való jogosultság esetét.” (ABH 2003, 1248, 1251.) Mindegyik eset-csoport sajátos feltételeket tartalmaz, melyek az adott eset-típus – az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából releváns – alapvető sajátosságaihoz igazodnak, arra épülnek. A jogalkotó e feltételeket szabadon alakíthatja mindaddig, amíg azok az Alkotmány valamely rendelkezésébe nem ütköznek. Jelen esetben a vizsgált „sajátos” jogszabályi feltétel (tartásdíjban részesülés) meghatározásával nem sérül az Alkotmány 70/E.§-a, ezért az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg, s az erre irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
3. Az indítványozó ezen túlmenően a jogszabály módosítását is kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A.§ (1) és (2)bekezdéséből, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényből eredően nincs hatásköre jogszabályi rendelkezés módosítására. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü.számú határozat 29.§ b)pontja alapján, az Alkotmánybíróság a jogszabály-módosításra irányuló indítványt visszautasította.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2005. január 31.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás