BK BH 2001/461
BK BH 2001/461
2001.10.01.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés esetében az indulat méltányolható okból keletkezésének a megállapítása szempontjából vizsgálni kell az elkövető és a sértett között fennálló érzelmi viszonyt, valamint a korábbi és az elkövetést közvetlenül megelőző cselekményeket, ezek ismeretében kell állást foglalni, hogy az éplélektani alapon kialakult intenzív indulat az elkövetőn kívül álló ok hatására jött-e létre, és hogy az erkölcsileg bizonyos fokig menthető-e [Btk. 167. §].
A megyei bíróság az 1999. május 19. napján hozott ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 6 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott enyhítésért, a védő a cselekmény téves minősítése miatt, az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére kiterjedő beismerő vallomása és az azzal összhangban álló bizonyítékok alapján kellően felderített és megalapozott tényállást állapított meg, amely a felülbírálat során irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítésénél.
Az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a vádlott éplélektani alapon kialakuló erős indulat hatása alatt követte el a cselekményt, amelynek folytán hiányzott magatartása következményeinek beható meggondolása.
Az öntudatot elhomályosító felfokozott indulat meglétét és intenzitását támasztja alá az orvos szakértői vélemény és az elkövetés módjában megnyilvánuló féktelenség: ,,ütötte, ahol érte'', az erőbehatások jelentős száma, a testszerte elszenvedett sérülések.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott erős indulata nem származott méltányolható okból. Az erős felindulásnak méltányolható okból való származása akkor állapítható meg, ha az indulat az elkövetőn kívül álló ok hatásaként áll elő, és az erkölcsileg bizonyos fokig menthető. A méltányolható ok megítélésénél jelentősége van az elkövető és a sértett között fennálló viszonynak, érzelmi kapcsolatnak, és ezzel összefüggésben kell vizsgálni a cselekmény elkövetését, a korábbi és a közvetlenül megelőző eseményeket.
Az irányadó tényállás szerint a 68 éves vádlott szerette a sértettet, erősen kötődött hozzá. Nem tudott belenyugodni abba, hogy a sértett a kapcsolatukat megszakította. Minden alkalmat megragadott, hogy rábírja az élettársi viszonyuk helyreállítására. A vádbeli napon is, miután a sértett a lakásába beengedte, arra kérte a sértettet, hogy fogadja vissza. A sértett ez elől elzárkózott, és indulatosan kiutasította a házából, majd a már távozni készülő, ajtó felé induló vádlottra hátulról egy 80 cm hosszú akácfa karóval támadt, a tarkója tájékán, majd a homlokán is megütötte. A vádlott ekkor vette el a sértett kezéből a karót, és azzal bántalmazta mindaddig, amíg életét nem vesztette.
A sértett eszközös támadása – amely a 68 éves, jobb lábának csonkolása miatt mozgásában erősen korlátozott, elutasítása miatt elkeseredett, felindult vádlottat akkor érte, amikor a sértett felszólításának eleget téve távozni készült – mindenképpen jogellenes, indokolatlan és erkölcsileg elítélendő volt. Emiatt keletkezett erős indulata tehát méltányolható külső okból származott. Ezt nem zárja ki az a körülmény, hogy a vádlott a sértett döntésébe nem tudott belenyugodni, hogy őt kapcsolatuk visszaállítása érdekében hosszabb ideig kérlelte, még akkor sem, ha a ,,sértett ezt zaklatásnak tekintette''.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 167. §-ába ütköző erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabása körében mellőzi a Legfelsőbb Bíróság a súlyosító körülmények sorából a hasonló cselekmények elszaporodottságát.
A cselekmény enyhébb minősítése folytán a jelentős számú és nyomatékú enyhítő körülményre tekintettel a büntetlen előéletű, 68 éves, rokkant, a cselekményét megbánó, magát önként feladó vádlottal szemben a szabadságvesztés tartamát 3 év 6 hónapra enyhítette, és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte.
A vádlott által elkövetett cselekmény indítékára, és a vádlott betegségeire figyelemmel a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban határozta meg. (Legf. Bír. Bf.I.1464/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás