BK BH 2001/462
BK BH 2001/462
2001.10.01.
A tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására [Btk. 179. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1999. február 4-én kelt végzésével a terhelttel szemben a rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a társasház lakója. Ugyanabban a társasházban a magánvádló felesége és a leánya egy-egy saját tulajdonú lakással rendelkezik. A társasházi lakógyűléseken családtagjait rendszeresen a magánvádló képviseli, aki építészmérnök foglalkozású.
Az 1998. február 26-án megtartott lakógyűlésen a közös képviselő ismertette a megyei közigazgatási hivatal határozatát, mely a házban lakó lakásán nyitott és a társasház udvarára nyíló ablak fennmaradását engedélyezte. A közigazgatási eljárásra korábban azért került sor, mert az ablak beépítéséhez nem kérte a társasház lakóinak a hozzájárulását; az ablak megnyitását egyébként a lakók ellenezték.
A terhelt e lakógyűlésen a közigazgatási határozat ismertetését követően a magánvádlónak címezve azt a kijelentést tette, hogy megköszöni a magánvádló közreműködését, hogy M. L. megkapta a fennmaradási engedélyt az ablakra. Ez a kijelentés azt a látszatot keltette, mintha a magánvádló jogellenesen, a személyes kapcsolatait használta volna fel arra, hogy az ablakbeépítés engedélyeztetését a lebontás mellett szóló körülmények ellenére is elősegítse. A terhelt kijelentése valótlan tény látszatát keltette, és a magánvádló becsületét sértette.
A magánvádló 1998. március 26-án joghatályos magánindítványt terjesztett elő, melynek indokolása szerint a közgyűlésen a magánvádlóra nézve becsületsértő tényállítás hangzott el, így a terhelt elkövette a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét.
A megyei bíróság a 2000. április 10-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a terheltet a rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást irányadónak tekintve kifejtette, hogy valamely kijelentésnek vagy tényállításnak a becsület csorbítására való alkalmasságát nem a szubjektív értékítélet, hanem a megnyilatkozás becsületérzés megsértésére való objektív alkalmassága alapján kell megítélni. A magánvádló által sérelmezett és a tényállásban rögzített, a terhelt által tett kijelentés a becsület csorbítására alkalmas tényállítást nem tartalmazott, és így bűncselekmény elkövetése sem valósult meg. Ezért a terheltet bűncselekmény hiánya okából felmentette.
A jogerős határozatok ellen jogi képviselője útján a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az abban kifejtett álláspont szerint a terhelt kijelentése azt a látszatot keltette, mintha ő jogellenesen – lévén igazságügyi szakértő is – a személyes kapcsolatait használta volna fel az ügyintézésben. Minthogy ez valótlan tény látszatát keltette, és a becsületét sértette, a terhelt felmentése törvénysértő.
A nyilvános ülésen felszólaló védő a megtámadott másodfokú határozat hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Btk. 179. §-ának (1) bekezdése értelmében a rágalmazás vétségét az valósítja meg, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.
Ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott, a tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására.
Az adott esetben a terhelt magánvádlóhoz címzett megjegyzése arra utalt, hogy a nevezett a szakértelmét nem kamatoztatta a közösség érdekében. Figyelemmel a közgyűlés hangulatára is, a terhelt kijelentésének objektív értelmezése alapján az nem értékelhető a becsület csorbítására alkalmasnak. A magánvádló közreműködésének megköszönése – jóllehet némi gúnyos felhanggal hangzott el, ám – tartalmában nem volt gyalázkodó, becsmérlő és emberi méltóságot sértő. Minthogy a terhelt megjegyzése a magánvádló közreműködésének mibenlétére nem terjedt ki, így az önmagában a lakók többségének igényével szembeni álláspont kritikáját juttatta csupán kifejezésre, és nem keltette a személyes kapcsolat jogellenes felhasználásának a látszatát.
Miután a terheltnek a tényállásban rögzített kijelentése a becsület csorbítására alkalmas tényállítást nem tartalmazott, a másodfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően mentette fel a terheltet bűncselekmény hiányában a rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól.
A fentiekre tekintettel a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati ok nem bizonyult alaposnak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.1510/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás