PK BH 2001/468
PK BH 2001/468
2001.10.01.
A téves vélemény és értékítélet nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítására [Ptk. 76. §, 78. § (2) bek.].
A jogerős ítélet a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes 1994. január 27-én a személyére vonatkozó nyilatkozatával személyhez fűződő jogát megsértette, és amelyben erkölcsi elégtétel adására kérte kötelezni, elutasította.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes mint a B.-i Önkormányzat képviselő-testületének tagja az 1995. január 20-i zárt ülésen a felperes segélykérelme folyósításával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy ,,Sz. K. mint szülő sem tett meg mindent az anyagi helyzetük javítása végett, mivel munkát nem vállal, az államtól várja a támogatást''. Ezért nem javasolta a támogatás folyósítását.
A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes a felperes személyére vonatkozó valótlan tényt nem állított, mert a felperes 1992-ben munkanélküli lett, és 1996-ig munkát nem vállalt. Az egyéb, a felperes személyére vonatkozó vélemény pedig nem sértette a személyhez fűződő jogot, mert az valós tényállításokon alapult. Megalapozatlanul kifogásolta tehát a felperes a Ptk. 78. §-ában védett jó hírneve megsértését.
A jogerős ítélet ellen a felperes pártfogó ügyvédje útján nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felülvizsgálati kérelem lényegi álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 78. §-át sértő módon tévesen utasította el a keresetet, mert nem valós tartalmának megfelelően értelmezte az alperes nyilatkozatát, amely a felperes személyét alaptalanul és sértően minősítette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Ptk. 78. §-ának (2) bekezdése szerint a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Következik ebből, hogy a jó hírnév megsértését általában valótlan, sértő tényállítás alapján lehet megállapítani.
Az alperes a felperes által kifogásolt nyilatkozatában tényként azt állította, hogy a felperes munkát nem vállalt. Ez a valóságnak megfelelt. Az alperesnek az egyéb nyilatkozatai e tényből levont értékítéletet, illetve véleményt tartalmaznak.
A vélemény, az értékítélet, a bírálat csak akkor ad alapot a Ptk. 76. §-a alapján a becsület vagy az emberi méltóság mint védett személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítására, ha kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító. Önmagában a vélemény és értékítélet akkor sem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására, ha az egyébként téves vagy helytelen.
A fentiek szempontjából értékelve az alperes kijelentését megállapítható, hogy az alperes a felperes személyére vonatkozó negatív értékítéletet alkotott, de ez kifejezésmódjában nem minősült indokolatlanul bántónak, sértőnek, lealacsonyítónak. Ezért attól függetlenül nem ad alapot a jogsértés megállapítására, hogy azt a felperes megalapozatlannak, illetve tévesnek tartja.
Mindezekre tekintettel tehát megállapítható, hogy a jogerős ítélet a felperesnek a jogsértés megállapítására irányuló keresetét jogszabálysértés nélkül utasította el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a 3/1984. (V. 27.) IM rendelet 2. §-a (2) bekezdése alapján állapította meg azzal, hogy a díj kiutalásáról a 4. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság intézkedik, és azt az állam viseli.
A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 14. §-a alapján ugyancsak az állam viseli. (Legf. Bír. Pfv.IV.21.529/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás